Eredeti megjelenés időpontja: 2025. február 8., helye: hang.hu
A jelenlegi számítások szerint 2,3 százalék eséllyel 2032 december végén bolygónknak ütközik a 2024 YR4 jelű kisbolygó, adta hírül a NASA Bolygókutatási és Rakétafejlesztési Laboratóriumának (Jet Propulsion Laboratory) Földközeli Objektumokat Figyelő Központja. Kezdetben az ütközés esélyét csak 1,2–1,7 százalékra tették, ám a magasabb érték nem bír különösebb jelentőséggel, ugyanis a becsapódás esélyének változása megszokott az aszteroidáknál, ahogy a pontosabb megfigyelések alapján újraszámolják annak pályáját. Noha ez az esély is elenyésző, de nem nulla, és egy ilyen méretű aszteroida „városgyilkos” erővel bír: emiatt a becsapódások veszélyességét mérő Torino-skálán 3-as besorolást kapott (egyedül az Apophis kisbolygó kapott 4-est még 2004-ben, azaz a 2024 YR4 a skála létrehozása óta a második legveszélyesebb aszteroidának számít).
A Torino-skálán hármas besorolású potenciálisan veszélyes égitestek jelzőszíne sárga, azaz, csak a csillagászok számára érdemes az objektumot állandó megfigyelés alatt tartani; a skála szerint ilyenkor a nyilvánosságot és a politikai döntéshozókat csak akkor érdemes az objektumról tájékoztatni, ha az esetleges becsapódás 10 éven belül várható, mint a jelen esetben. A legtöbbször ezekről az égitestekről szigorúbb megfigyelés és pontosabb mérések után az derül ki, hogy elkerülik majd bolygónkat – ám, ha ennek mégoly kicsi is az esélye, elképzelhető, hogy a pontosabb pályaszámítások után ellenkező irányban mozdítják el a veszélyességi fokot, és felemelik a piros jelzőszínnel ellátott, biztos becsapódást jelentő 8-as vagy 9-es értékre. A skálán 9-es fokozatú becsapódások gyakorisága pár tízezer és pár százezer év közötti, ami legfeljebb a pár ezer éves írásos civilizáció mércéjével mérve számít eddig még soha nem látottnak. Maga Stephen Hawking világhírű elméleti fizikus élete utolsó könyvében egy, a dinoszauruszok uralmának véget vető üstökös-becsapódás lehetőségét tartotta az emberiség jövőbeni kilátásait illetően a legnagyobb veszélynek. Akár tréfásan meg is jegyezhetnénk, hogy 100 százalékig biztosak lehetünk abban, hogy egy ilyen üstökösbecsapódás meg fog történni egyszer, ám 100 százalékig bizonytalanok abban, hogy mikor.
Tekintettel arra, hogy a körülbelül két és fél százalékos esély nem zéró, és az esetleges becsapódás szűk 8 éven belül megtörténhet, ezért érdemes jobban is megvizsgálni, hogy amennyiben becsapódna, milyen hatása lehetne, és mit tudnánk ennek elkerülése érdekében tenni.
Bár magának az aszteroidának a mérete nem túl nagy (az eddigi megfigyelések alapján 30–40 és 90–100 méter közöttire teszik átmérőjét), ám így is nagyobb, mint a tunguszkai eseményt kiváltó kisbolygó. Gondolhatnánk, hogy mondjuk egy 70 méteres kőszikla nem okozhat nagy problémát, de ha az űrből érkezik, akkor olyan nagy sebességgel (62 352 kilométer per óra) csapódna a Földbe, hogy az ütközés ekvivalens lenne egy 7,8 megatonna TNT-erejű bombával – ez több mértékkel felülmúlná a 15 kilotonna TNT-nyi robbanóerővel bíró hirosimai atombomba erejét, közelebb állna az 50-58 megatonnás Cár bombához. Még valószínűbb, hogy az aszteroida a Föld légkörébe való belépéskor több kisebb darabra szakadna szét, és ezek mindegyike egy-egy kisebb atombomba erejét szabadítaná fel ütközéskor. Ám ezek is csak becslések, ugyanis az aszteroida állhat kőből, fémből, vegyesen mindkettőből, és ezen a még nem ismert tulajdonságán is múlik viselkedése. Azaz, a kisbolygó egy kontinenst nem tudna elpusztítani, de egy többmilliós nagyvárost már igen, az óceánba való csapódás esetén pedig hatalmas, akár 20-30 méteres hullámokat vető szökőárt hozna létre (és feltehetően hatalmas óceáni területen fordítana vízbe minden arra járó hajót), mely a partokhoz közeledve még mindig több méteres magasságú lenne. Az aszteroida tehát kihalási eseményt nem tudna előidézni, de katasztrofikus pusztítást vinne végbe szárazföldi becsapódás esetén magával az ütközéssel és az azt kísérő lökéshullámokkal, tűzesetekkel, ütközési törmelék szétszóródásával, nyíltvízi becsapódás során pedig a szőkőárokkal. Jelenleg a legnagyobb esélye annak van, hogy a Föld–Hold távolságon belülre kerül, 225 ezer kilométerre, 0,59 holdtávolságnyira, de ez 982 ezer kilométeres bizonytalansággal bíró becslés, tehát elvileg akár tényleg keresztezheti a földpályát. Ebben az esetben történne a becsapódás, amely a jelenlegi számítások szerint Dél-Amerika északi részét, az Atlanti-óceánt, Afrika legsűrűbben lakott régióját: a Száhel-övezetet, illetve India középső részét érintheti. Ez persze csak a jelenlegi adatok alapján végzett számítás.
A 2024 YR4 kisbolygót veszélyessége miatt két űrügynökség is folyamatosan megfigyeli, hogy újabb és újabb kontrollszámításokkal pontosítsák a pályáját, és így az újra elvégzett számítások alapján vagy kizárják a becsapódás esélyét, vagy rosszabb esetben, megerősítsék azt. Az egyik ezek közül az amerikai NASA által vezetett Nemzetközi Aszteroidafigyelmeztető Hálózat (International Asteroid Warning Network, IAWN), a másik pedig a jelenleg az Európai Űrügynökság által elnökölt Űrmisszió-tervezési Tanácsadó Csoport (Space Mission Planning Advisory Group, SMPAG). A megfigyeléseket nehezíti, hogy a kisbolygó jelenleg távolodó pályán van (a felfedezése két nappal az előtt történt, hogy az égitest 828 800 kilométerre megközelítette volna a Földet tavaly december 25-én; azóta tőlünk egyre csak távolodik), és így idén áprilistól 2028 júniusáig csak a Föld körül keringő távcsövekkel (mint a James Webb űrteleszkóppal) lehet majd a mozgását nyomon követni, a földi megfigyelőállomások erre képtelenek lesznek.
Amennyiben a későbbi megfigyelések során nem lehetne kizárni a becsapódás 1 százalékosnál magasabb esélyét, akkor a két szervezet különböző megoldási javaslatokkal élhet az ENSZ felé. Véletlenül sem a Deep Impact, az Armageddon vagy a Ne nézz fel című filmekben látottakra kell gondolni; ilyen helyzetekben a filmes forgatókönyvekkel ellentétben egy, esetlegesen az egész Földet fenyegető veszély esetén nem az Egyesült Államok elnökének van joga dönteni, a kisbolygó felrobbantása pedig, főleg nukleáris töltettel, nem biztos, hogy beváltaná a hozzá fűzött reményeket – egy „mindössze” városgyilkos méretű aszteroidával szemben elég egy sokkal kisebb erejű becsapódást végbevinni, ami nem jár olyan sok bizonytalansági tényezővel, mint a nukleáris bomba elhelyezése vagy az aszteroida közelében való felrobbantása (hogy a lökéshullámok letérítsék pályájáról a kisbolygót).
A legjobb megoldásnak az tűnik, amit a NASA már 2022-ben modellezett: a DART-misszió során (a dart dárdát jelent, míg a betűszó feloldása: Double Asteroid Redirection Test, Dupla Aszteroida Elterelő Teszt) egy kisebb űrszondát az aszteroidába vezettek, ezzel épp csak kicsivel eltérítve annak pályáját. Ez élesben kipróbálva elég lehet arra, hogy az így megváltoztatott pályaív során az aszteroida egészen biztosan elkerülje a Földet.
Egy másik megoldás lehetne a gravitációs vonzást kihasználva egy nagyobb tömegű űrszondát a kisbolygó mellé irányítani; bármilyen kicsi is a két test gravitációs egymásra hatása, amennyiben elég idő áll rendelkezésre, akkor az elég ahhoz, hogy egy nagyon picit megváltoztassa az aszteroida pályáját, s így elkerülné a Földet.
Egy negyedik opció lehetne az, amit földi körülmények között a legenda szerint Arkhimédész alkalmazott Szürakuszai védelme során: a történet szerint hatalmas tükrök segítségével, azokat lencseként használva, a napsugarakat fókuszálva meggyújtotta a rómaiak hadihajóit. Bár ezen legenda valóságtartalmát illetően vannak kételyek, az kétségtelen viszont, hogy egy veszélyes kisbolygó elé „kirendelt” űrszonda szintén koncentrálhatná a napsugarakat, és azt ráirányítva a kisbolygóra, annak anyagát addig hevíthetné, amíg az el nem kezd párologni; ez a párolgás pedig tolóerőt biztosítva eltérítené az ütközőpályáról a veszélyesnek ítélt aszteroidát. Ennek hátránya, hogy (a nukleáris robbantáshoz vagy mozgási energiát hasznosító ütközéshez képest) hosszabb időbe telne, amíg a koncentrált napsugárzás elég magas hőfokra tudná izzítani a kisbolygó felületét. Hasonló megoldás lehetne kisméretű fúrórobotokat eljuttatni az aszteroidára, amelyek a kitermelt anyagot az űrbe aprítanák, így megváltoztatva nem csak az aszteroida tömegét, de ugyanúgy a hatás-ellenhatás törvénye alapján tolóerőt biztosítana a kitermeléssel ellenkező irányba, amivel apránként lehetne a pályát módosítani. Eléggé közel járó kisbolygó esetén hasonló megoldás lehetne az is, ha magáról a Földről, esetleg a Holdról vagy a Föld körül keringő műholdról erős lézersugárral hevítenénk a kisbolygó felszínét, ezzel térítve le az ütközőpályáról azt.
Mindezek ellenére ne legyen félreértés: most is annak van nagyobb valószínűsége, hogy az aszteroida elkerüli a Földet, és a tudományos közösség azt várja el a majdani pontosabb megfigyelésektől, hogy teljesen ki lehessen zárni az esetleges becsapódást. Egyelőre nem kell készülnünk az Armageddonra, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy saját magunk okozzuk majd az esetlegesen bekövetkező pusztulásunkat.
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
0
0
Leave a Reply