Eredeti megjelenés időpontja: 2021. december 29., helye: facebook

Napok óta csak messziről nézi a Netflix toplistáján a többi film a Ne nézz fel! című szatírát.
A karácsonyi szezonra időzítette a Netflix 75 millió dollárból forgatott saját gyártású filmjét, a Ne nézz fel!-t (Don’t Look Up). Vegyes érzések keringenek bennem, mert elvileg szatirikus science fiction lenne a műfaji besorolása, de kevésbé vicces, mint amilyen szomorú a film.
Ahogy Klág Dávid írta a telexen: Adam McKay dühből forgat filmeket, és ez a filmje olyan, mintha egy hosszú Saturday Night Live-etűd lett volna. Ez a film, bármennyire igyekszik viccesnek tűnni, inkább tragikus. Terry Prachettre emlékeztet, róla írta Neil Gaiman, hogy Prachett elsősorban dühös volt az emberiségre, dühös volt a politikai és lelki vezetőkre, dühös volt magára a rendszerre, Prachett műveinek mélyén meghúzódó mély humánum azzal kap értelmet, ha tudjuk, hogy Prachett dühös volt mindenkire, aki önös érdekből az egész emberiség ellenében dolgozott, akár saját vagyonát felhalmozva, akár saját hírnevét és elismertségét próbálta másokon keresztül taposva növelni. Prachett sosem ítélte el a tolvajt: azokat ítélte el, akik rendszerszinten voltak tolvajok, akik nyomorba döntöttek egész csoportokat, hogy ők egy picit gazdagabbak lehessenek. Nekem ez a féktelen rendszerre való féktelen düh, méreg, elkeseredés az, ami ebből a filmből is lejött.

Ugyanis nem az egész emberiség érett meg a pusztulásra, csak az a vezető réteg, akik a társadalom legfelső szegmensében vannak és akik irányítják és kihasználják az egyszerű embert. A politikai vezetők; a hatalmas cégek vezetői; a technokraták, akik magukat forradalmárnak tekintik, miközben csak ócska üzletemberek; a semmilyen mélyebb személyiséggel, vagy akár csak épkézláb gondolatokkal és emberi érzelmekkel sem bíró médiaszemélyiségek. Fricska az emberiség túléléséért az utolsó pillanatig reménykedő tévénézőknek: a túlélő 2000… azok többnyire vénemberek, akik egy része a mélyaltatást sem éli túl, akiktől nem várható el az emberi civilizáció újrakezdése.

McKay Bernie Sanders támogatója és híve volt 2016-ban és 2020-ban is, saját magát demokratikus szocialistának nevezi (ez Európában a szociáldemokrata lenne, sima balközép, Amerikában ez már-már szélsőbalnak számít). A film pedig módszeresen vesz célba mindenkit, akik szerepet játszottak Amerika (és a világ) társadalmi szövetének szétbomlasztásában: a populista jobboldalt, ahol az elnöknő – ahogy arra Klág tökéletesen rámutatott – mintha Sarah Palinből, Hillary Clintonból és Donald Trumpból lett volna egybegyúrva; illetve a fent már említett techmogul milliárdosokat, akik az ember magánszféráját teljesen megsemmisítették, akik még az emberiség kihalásában is a pénzkeresés lehetőségét nézik, akik bevásárolták magukat a politika legfelsőbb szintjeibe, és akiknek az algoritmusai pontosan akkora eséllyel képesek becsődölni, mint megjövendölni, hogy az elnökasszonnyal egy brontorac (“sajnos még mi sem tudjuk, mi az”) fog végezni (ez lenne a filmben a Mark Zuckenbergből, Jeff Bezosból, Elon Muskból és Richard Bransonból összegyúrt Sir Peter Isherwell); továbbá a felszínes, színesnek tűnő, de valójában teljesen üres tévés személyiségeket.

Az amerikai jobboldara irányuló kritika megjelenik az elnökasszony nagygyűléseiben is, melyek szinte teljes mértékben megegyeznek Donald T*** nagygyűléseivel, a filmben pedig benne van még Alex Jones is (kiparodizálva), és egy szereplő, akit Ray Mooreból, Joe Arpaioból és Brett Kanavauhgból alkotott meg McKay, ahogy az ingyenes nasst és ásványvizet is pénzért áruló tábornok is zseniális allegóriája a trillió dollárokat elkérő amerikai hadseregnek. Mondanám, hogy az amerikai baloldal sem marad ki, de igazából mind a bal-, mind a jobboldalon megjelennek értékmentes celebritások, a techmogulok pártszimpátiája pedig nem ismert ugyan, de Jeff Bezos és Elon Musk is híresek arról, hogy nem igazán szeretnek adózni, vagy szeretik a szakszervezeteket… (utólagos kiegészítés 2025-ből: ezek a techmilliárdosok megtalálták a maguk helyét a fasiszta szélsőjobboldaon, 45-47 második kormányának környékén).
McKay ezen kívül mindenkit, de szó szerint mindenkit, elküld a picsába, csak az egyszerű embereket nem (a populistáknak bedőlőket is felmenti akkor, amikor megszólaltatja egyiküket: “Hazudtak nekünk!”, mire a nagygyűlés résztvevői megdobálják a színpadon lévőket). Amikor a három tudós egy bárban értetlenségének ad hangot, hogy miért fordították vissza a bolygógyilkos üstökös ellen fellőtt nukleáris rakétákat, az egyszerű emberek úgy fordulnak hozzájuk: ők is emberek, nekik is joguk van tudni, mi történik, nem értik, miért nem kapnak elég információt. A Jennifer Lawrence által alakított női főszereplő, Kate Dibiasky, erre elmondja, hogy az üstököst direkt hagyják majd becsapódni, mert rengeteg arany, gyémánt és egyéb értékes fém van benne, hogy a gazdagok még gazdagabbak lehessenek, amire az egyetlen reálisan értelmezhető dolog történik: zavargások kezdődnek, kirakatok betörése és kifosztása. Klág nem ezt a pillanatot választotta a tetőpontnak, és ebben igaza van, hiszen ez „csak” egy csúcspont, de a pozitív csúcspont (a tetőpont a negatív csúcspont, amikor az utolsó üstökös-eltérítő expedíció is kudarcot vall): mert az emberek vágynak az igazság megtudására, elegük van abból, hogy az elit visszatartja az információkat, ők is autonóm szereplők akarnak lenni, akiknek döntési lehetőségük van, ám, ha megtudják, mi az igazság, arra egyetlen reális választ tudnak csak adni: lázadást (vagyis a filmben: lázongást).

Ha már tetőpont: a tetőpont az emberiség bukása, nem más. A Leonardo DiCaprio által alakított férfi főszereplő, dr. Randall Mindy élő műsorban való kiabálós kibukása megkésett katarzis csupán, hiszen ő a filmben eladta magát a hírnévért (AILF lesz belőle, Astronomer I’d Like to Fuck) és a pozícióért cserébe, és amikor látja, hogy semmi, de ténylegesen semmi szerepe nincs mint az elnök tudományos főtanácsadója, akkor tisztul meg, és rúgatja ki magát.
Imádnivaló Timothée Chalamet Yule (a vikingek karácsonyának nevét viselve) szerepében, akinek fingja sincs a világról, azt sem fogja fel, hogy az ütsökös tényleg be fog csapódni, és a becsapódás előtt egy nappal megkéri Kate kezét, mondván, minél több időt szeretne vele eltölteni, ahogy zseniális Jonah Hill is az elnökasszony kicsi fiának és kabinetfőnökének is a szerepében. Meryl Streep elnökasszonya ugyanolyan csodálatosan ostoba, mint amilyen csodálatos Meryl Streep, önmagában az, hogy a 99,87%-os bizonyosságú becsapódásra vidáman azt mondja, egyezzünk ki 70%-ban, vagy, hogy csak azért kezd el az üstökössel foglalkozni egyáltalán, mert valahogy terelnie kell a szexbotrányáról. Az amerikai társadalom befogadási horizontját ismerő dr. Teddy Oglethorpe pedig így óvja dr. Mandyt: „Ne hozd szóba a matematikát!” „De ez az egész matematika.”

Ha van valami, ami egészen biztos közelít felénk, és egészen biztosan elpusztít minket, és az egész bizonyítása csak matematika, akkor nekünk lőttek. Ilyen a klímaváltozás, de akár a koronavírus, vagy bármi más is, lehet, hogy akár a közeljövőben tényleg fog jönni felénk egy üstökös, amit csak annak szétlövésével lehetne megállítani. Sajnálatos módon az emberiség, mivel történetekben gondolkozik, hozzá van szokva, hogy úgyis megoldják a problémát a tudósok és a politikusok, majd lesz egy hős, aki a mentőexpedíció kapitánya lesz (mint a filmben Ron Pearlman által játszott, buzizó meg indiánozó, az üstökösre pisztollyal lövöldöző Benedict Drask ezredes), közben ez egyáltalán nem tuti. Mondanám a jó hírt, hogy a NASA az összes busznál nagyobb méretű aszteroidát és üstököst megfigyelés alatt tartja, és nem érhet minket semmilyen váratlan esemény, és egy 9 kilométeres, azaz, Mount Everestnyi üstökös biztosan nem kerülné el a figyelmüket, de a valóságban csak az űr 90%-át tudják szem előtt tartani, bevallottan az a cél, hogy a 90%-ot érjék el, pár évvel ezelőtt sikerült 8000 ilyen Near-Earth-Objectet (NEO-t) megtalálni és katalogizálni, miközben a feltevések szerint 25 000 ilyen van. Természetesen, az amatőr csillagászoknak is hála, becsapódás előtt pár héttel vagy hónappal egészen biztosan tudnánk arról, hogy jön a vég, ám ahhoz, hogy megfelelő időben megfelelő és valóban hatásos óvintézkedéseket lehessen elvégezni, legalább 50 évvel a becsapódás előtt kéne felfedezni azt a bizonyos aszteroidát. (Felhívnám mindenki figyelmét az Apophis aszteroidára, amelyet 2004-ben fedeztek fel, és már önmagában az hatalmas riadalmat váltott ki, hogy 2,7% esélyt adtak annak, hogy 2029-ben betalál a Földbe – pedig az Apophis még fél kilométeres sem volt egyik oldaláról sem, nemhogy 9 kilométeres lett volna, 100%-os esélyű becsapódással. Megnyugtatásul közlöm, hogy a becsapódás esélyét 0%-ra adják most.)

Ahogy Klág Dávid, úgy a legtöbb kritikus is jogosan húzza le a filmet, mivel a Ne Nézz fel! filmnek nem túl koherens és erős. A nézők mégis imádják: mert a film lényege nem az emberiség kihalása egy üstökös által, hanem az a nagyon erős kritika, ami még csak nem is társadalomkritika, hanem inkább, elitkritika, amit McKay beleírt a filmjébe. Ha valaha valakik az emberiséget a pusztulásba döntik, akkor azok az emberiség vezetői lesznek.
Még két érdekesség a filmről: eredetileg úgy ért volna véget a film, hogy megérkeznek a túlélők a kiszemelt bolygóra, és nem tudják, mit kezdjenek magukkal. “Építsünk házat!” “Jó, de minden munkás abban a leszállóegységben volt, amelyik felrobbant.” “Oké, akkor adok 1 milliárd dollárt annak, aki felépít nekem egy házat!” – mondta volna Sir Peter Isherwell, azaz, Mark Rylance karaktere. “Én meg adok 2 milliárdot!” “Én ötöt!” “Én tizet!” – mondták volna sorban a túlélők. Merthogy mindegyik milliárdos, így derült volna ki.
Végül csak annyi történt, hogy láthatóan öreg ember a túlélők többsége, a termékenységi koron túl levők, akikkel nehezen képzelhető el, hogy újra sikerül az emberi fajt beindítani. Merthogy akik megvették maguknak a helyet az űrhajón, azok mind öreg milliárdosok vagy öreg politikusok, hisz csak nekik volt rá pénzük, mivel nem az emberi faj túlélését keresték az űrhajó építői, csak a saját túlélésük.
Maryl Streep volt az, aki egy improvizációs gyakorlat (azaz: hangpróba) közben megkérdezte Rylance karakterét, hogy “Én hogy fogok meghalni? Áruld el.” Rylance meg gyorsan kapcsolt: “Fel fog falni egy brontorac.” Adam McKay pedig lacsapott erre, és felhívta a speciális effektus-csapatot: Fiúk, volna itt még valami…
Jonah Hill karaktere, Jason Orlean pedig a film szerint az egyetlen, aki túléli a becsapódást (hogy hogy, amikor nem is 5 kilométerre a föld alatt volt egy bunkerben, mindegy), direkt akarták, hogy az utolsó ember a Földön a film legkevésbé szimpatikus karaktere legyen. Ő is csak annyit csinál, hogy készít egy szelfit. Az eredeti terv szerint Rylance karaktere, az algoritmusokra alapozva, akképpen jövendöli meg Jason Orlean végét, hogy mérgezésben meghal, miután három napig csak emberhúst eszik. Szóval ezt tessék hozzáképzelni a történethez, hogy Jason Orlean három nappal az után hal meg, hogy elmondja a film utolsó sorát: “Like-olj és iratkozz fel, én vagyok az utolsó ember a Földön!”

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
Leave a Reply