Eredeti megjelenés időpontja: 2023. január 5., helye: facebook

Főleg képekkel kiegészített másodközlés: 2024. február 26., Substack.

Ez a poszt bő egy éve jelent meg. A helyzet változatlan. Az oktatásirányítás direkt örült, hogy a tanárok legrenitensebb 1 százaléka (azaz, a legjobb 1 százaléka) kiment az oktatásból, és azóta is akadályozzák esetleges visszatérésüket. Listáznak mindenkit. Biztos vagyok abban, hogy engem is. Helyette itt vannak a nyugdíjasok és a másod-harmadévesek, sőt, az érettségivel tanítók. A nép meg azt kapja, amit érdemel. A fideszes csoportokban meg még örülnek is, hogy kimentek ezek a globalista libernyákok, és végre jöttek helyettük gerinces magyar (értsd: gerinctelen fideszmagyar, persze dehogy ilyenek jöttek, ilyen emberek csak az igazgatók között vannak, akiket direkt emiatt a tulajdonságaik miatt neveznek ki) tanárok, mert a globalista sorosista buzi libernyákoknak amúgy se volt helye az oktatásban.

Egyszer régen, még az előző évben (értsd: 2022-ben), ígértem, hogy majd írok valamit arról, hogy miért nem működik a tanárok sztrájkja, miért nem hatékony, és miért nem is lesz hatékony. Most, hogy elindult a tudásmenet, és az első nap kis túlzással több volt a tudosító, mint a résztvevő, illetve most, hogy felmondott Simkó Edit is a teljesen elmebeteg tanárértékelési rendszer ötlete miatt, talán itt az idő, hogy pár gondolatot megosszak Önökkel/veletek.

Először is induljunk ki abból, amit a szakmai szervezetek évek óta mondanak. Röviden: teljes mértékben szét van verve az oktatásügy (ahogy az egészségügy is). Ennek ellenére még működik, persze, működget, a működés nyomait mutatja, és mindenki próbálkozik, próbál túlélni, talpon maradni, ahogy tud. Vannak tanárok, akik bőven többet tesznek bele, mint a heti 40 óra, miközben kevesebbet kéne ennél, hiszen ez egy szellemi munka, heti 32-nél többnek nem szabadna lennie az oktatással töltött óráknak, mert a tanár egyszerűen belehibban a leterhelésbe. Mégis csinálják sokan, mert nyomás van rajtuk felülről (vezetői elvárások), azonos szintről (látja, hogy a többi kollega összeszorított foggal csinálja a többetmunkát), alulról (a gyerekek érdekében bevállalja), kívülről (a szülők is presszionálják). De ez fenntarthatatlan, kiégéshez vezet, összességében alacsonyabb szintű oktatáshoz, alacsonyabban képzett fiatalok tömegeihez. A leszakadók felzárkóztatását nem is említem — eddig se volt, annyi a különbség, hogy többen lesznek azok, akik a felnőtt életet behozhatatlan hátránnyal kezdik.

Alapvető tény: az oktatatáshoz (szintúgy, mint a gyógyításhoz) empátia kell. A parancsuralomhoz és vezényléshez szokott százezerezredes, illetve a mindig mindenkivel katonásdit játszó felcsúti Napóleonból ez a képesség hiányzik. Hogy eleve meg sem volt bennük, vagy kiverték belőlük, az másik kérdés: lényeg, hogy csak a diktatúrákban lehet mindent parancsba adni, és mint mindannyian tudjuk, akik oktatással foglalkozunk, ott sem működik, hiszen ha valakit meggyőzünk, hogy csináljon vagy ne csináljon valamit, interiorizálja magában azt, akkor onnantól kezdve meggyőződéssel fogja azt a cselekedetet végezni-nem végezni, és nem csak a várható jutalom illetve a büntetéstől való félelem miatt.

Ehhez képest a százezerezredes miniszter büszkén állítja, hogy ő a pedagógiához (sem) ért, de irányítani tud. O tempora! Hogyan tudna irányítani valamit, amihez nem ért? Ahogy Lányi András kérdezi: tudná-e irányítani a védekezést egy terrortámadásal szemben, ha nem tudná, hogy néz ki egy terrortámadás? Hát, úgy látszik, hogy a százezerezredes úr sajnos erős kognitív kihívásokkal küszködik. Amit tud, az a vezénylés, és aki ezt nem hajlandó elviselni, azt vagy megfenyítteti kirúgással, vagy kirúgatja. Ezt azért irányításnak nem nevezném…

Ezek után hogyhogy nem lázong az egész pedagógus szakma? Mert a szülőket megértem, miért nem: nincs összehasonlítási alapjuk, szakértelmük, illetve, aki megteheti, úgyis megtalálja a gyerekének megfelelő minőségi oktatást. De a tanárok között miért nem terjed az ellenállás, a polgári engedetlenség, az ülősztráj, az élőlánc, miért csak (majdnem egészében) budapesti illetve agglomerációs fiatalok és tanáraik tiltakoznak?

Szóval ez azért nem terjed, azért nem lesz sikeres, mert leképezi az oktatás az egész társadalmat, és a mi társadalmunk tanult tehetetlenségtől szenved — meg mert a pedagógusok egy részének, különösen a vidéki, idősebb pedagógusoknak a mostani rendszer kimondottan jó. (Ebben is leképezik ugye a társadalmat.)

Egy ismerősöm elmondására támaszkodva, aki jelen volt a Sintér által tartott eligazításon: a vidéki iskolák tanárainak komoly része kimondottan örül, hogy már nem az önkormányzat tartja őket el. Állítása szerint beszélt vagy 10 különböző, az ország minden részéről érkező kollégával, és az általános vélemény vidéken az, hogy ‘meg vannak ezek a pestiek huzatva? Hogy tüntetgetnek? Hát nem örülnek annak, hogy fixen jön a fizetés, hogy kiszámíthatóan magas fizetés jön?’ (Ez alatt ugye azt értve, hogy a tanári átlagéletkor 54 körül van, a vidéki iskolákban ez felteszem közelebb van a 60-hoz, és a pálya csúcsán álló tanárok már minden más falusi vagy akár kisvárosi önkormányzati alkalmazotthoz képest komoly fizetést kaphatnak – már akár 250-300 ezer forintot is! Egyébként 2022. januárjától nettó 250 ezerért, 2023. januárjától nettó 300 ezerért [2024-ben nettó 360 ezerért] már én is maradtam volna pályán, hozzáteszem. Ez persze csak a fizetés része.) Elmondása szerint az “értekezleten” minden második felszólaló egy kritizáló pesti volt, minden második felszólaló pedig egy elégedett vidéki — aztán a kollégák néztek egymásra értetlenül, hogy mi van? Mintha két külön világban élnének. Amúgy két külön világban is élnek, valóban. A tankerületek tényleg rengeteg terhet levesznek az intézmények válláról, amit a pestiek vagy nagyvárosiak úgy értékelnek, hogy elveszik tőlük a függetlenségüket, elveszik tőlük az önállóságukat, a vidékiek meg úgy, hogy hálisten, ebben se nekem kell döntenem. A nagyvárosiak meg pestiek szabadabbak akarnak lenni, a kisvárosiak meg falusiak meg kevesebb problémát akarnak. Ennyire egyszerű ez. Nem ugyanazt a mozit nézik. Egyszerre két este van.

Egy másik ismerősöm, aki pedig Pestről költözött egy vidéki nagyvárosba, a következőket írta:

“Elementárisak a félelmek, a testületek nagy része fosik, ki a bizonytalanságtól, ki azért, mert hamarosan nyugdíj, ki azért mert megmagyarázza magának, hogy a gyerekek ezt várják tőle, ki azért, mert el sem tudja képzelni, hogy ne tanítson. De összességében a totál nihil, leszarás, reményvesztettség: úgyse’ lesz semmi. Önérzet nuku. Szabadságvágy semmi. Augusztustól júniusig ugyanaz kell: kiszámítható, nyugalmas langyos víz. Hehehe, hihihi a tanáriban. Jópofizás egymással tét nélkül.” Ez ráadásul, mint írtam, nagyvárosi iskola, el sem tudom képzelni, mi lehet kisvárosban vagy a kevés megmaradó falusi iskolákban.

Szóval az vidéken nagyon nagy dolog, hogy minden hónapban tisztességesen érkezik a pénz. Amíg az önkormányzat volt a fenntartó, volt olyan iskola, ahol nem jött fizetés pár hónapig. Ha az önkormányzat bármilyen okból meg volt szorulva, hát akkor nem volt fizetés se.

Tehát nem lesz megegyezés, hiszen a magyarok nagyjából 1023 éve hol forró, hol pedig hideg háborúban állnak legfőbb ellenségeikkel, a magyarokkal. Itt egyszerre két este van, durván egyszerűsítve a vidéki, paraszti, keleti, despotikus, feudális Magyarország és a nyugatos, liberális, demokratikus, polgári Magyarország van állandó szembenállásban (Magyarországon az elmúlt 1000 évben a műveltség búvópatak formájában volt csak jelen, és csak néha tört a felszínre, például a Nyugatosok életművében): naná, hogy így van a pedagógustársadalomban is.

Tehát szerintem szépen kilépnek a Tóth Viktor-, Simkó Edit-féle tanárok frusztráltságukban, hisz nincs semmi eredménye sem tiltakozásnak, sem sztrájknak, sem polgári engedetlenségnek. Nincs. Az, hogy már most láthatóan jóval több tanár megy majd nyugdíjba a következő 1, 2, 3 évben (a saját volt iskolámat is tudom), mint amennyi ESETLEG elkezd tanítani, az minden, az oktatásban valóban részt vevő és nem csak az oktatásért felelős minisztérium élén álló szereplő számára közismert. Teljesen egyértelmű, részben a gyerekfogyás, részben a tanárfogyás miatt is, hogy előbb osztály-összevonások, majd iskola-összevonások lesznek, a tanári terhek további növelésével. Pontosan ugyanúgy ránk szakad ez 2-3 éven belül, ahogy a rezsicsökkentés bevezetésekor mondták a szakemberek, hogy ránk fog szakadni pár éven belül, és mostanra tényleg ránk szakadt. Most, 2022-23-ban szembesültünk a 2014-es energiapolitikai döntések következményeivel, és 2023-24-25 körül szembesülünk majd a 2013-ban rossz pályára állított oktatásügy következményeivel.

Ezek miatt úgy gondolom, nincs megoldás, a megoldás az, hogy addig bonyolítjuk ezt a csomót, hogy végül már gordiuszivá válik és szét kell vágni. Nem vagyunk képesek megegyezni egymással, mint tették azt a portugálok vagy finnek, nem is akarunk megegyezni egymással. A nemzet bukásra van ítélve, mi magunk hoztuk meg ezt a döntést többször is. Nem csak, hogy a műveltség búvópatakként csörgedez az udvari műveltség ellenében, nem csak, hogy szellemi polgárháborúban állunk legfőbb ellenségeinkkel, a magyarokkal, de annyira távol él már egymástól a városi és a vidéki Magyarország, a városi és a vidéki ember, annyira meg van a magyarság hasonulva saját magával, hogy ide már lassan nem elég egy ország. Ahogy a Kozmosz mondja: Mi vagyunk a hősök és mi vagyunk a holtak, a nácik és a komcsik is magyarok voltak. Mi voltunk Koppány és Kun Béla, mi vagyunk magunk a probléma. ¯\_(ツ)_/¯ Látszik, hogy ide nem több párt kell, hanem több külön ország.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.