Boldog születésnapot, David Attenborough!

Eredeti megjelenés időpontja: 2020. október 5., helye: hang.hu

Másodközlés: 2024. május 8., Substack.

Ma van a 98-ik születésnapja a világ egyik legkiválóbb természettudósának, David Attenboroughnak. Négy évvel ezelőtti filmjéről írtam a Magyar Hangba.

A világ egyik legismertebb tudósa David Attenborough. 1952-ben, akkor még fekete-fehérben készítette el első természetfilmjeit, majd lett a világ legismertebb narrátora. Több száz dokumentumfilmet készített el, és most, 94 éves korában sem tétlenkedik. Már tavaly bejelentette, hogy el fogja készíteni az egyetlen részből álló, a globális klímaváltozás veszélyeire felhívó filmjét, melyet tanúvallomásának nevezett. A Netflix adta le október 4-én.

Ez a film, ez a tanúvallomás: megrázó. Attenborough Anglia „nemzeti kincse”, három, lassan négy nemzedék nevelkedett természetfilmjein. A világon kevés olyan ember van, aki élettapasztalata és életműve alapján ennyire nagy tiszteletben állna, akinek a szavát saját tudományterületén belül kétségbe lehetne vonni; ő ilyen.

Az „Egy élet a Földünkön” című filmjében másfél életnyi élettapasztalata birtokában, tömören és sallangok nélkül elmondja, anélkül, hogy egyszer is felemelné a hangját, hogy elpusztítottuk azt a Földet, amelyik nekünk szállást, élelmet, kényelmet, biztonságot ad. Elpusztítottuk, csak még nem is tudunk róla.

A film a ma már a HBO minisorozata miatt mindenki által ismert csernobili képekkel kezd. A robbanás után 48 órával kiürítették Pripjaty városát. Azóta nem élt ott ember; a robbanás rossz tervezés és emberi hiba következménye volt. Most viszont, állítja Attenborough, egy sokkal jelentősebb, mégis észrevételen veszély fenyeget. A földön lévő biodiverzitás elveszítése.

Az Attenboroughtól megszokott, a természet ezer csodáját bemutató, szemkápráztató képsorok helyett ebben a filmben azt látjuk, ahogy a természet pusztul. Ahogy mi, emberek, pusztítjuk a természetet. A régi képsorokat, ahol a természet változatosságában és szépségében gyönyörködhetünk, felváltják az újabb felvételek, az emberi ostobaság miatt kietlen pusztasággá változott, megsemmisített, felélt életterek.

Attenborough kimondottan szerencsés embernek tartja magát. Pont akkor kezdett el filmezni, amikor a polgári repülés felívelőben volt, amikor a házi televíziónézés felfutóban volt, tulajdonképpen ő volt az első, aki a nézőknek bemutathatta az akkor még (az 1950-es évek elején) háborítatlan természetet, az ismeretlen fajokat, a szemet gyönyörködtető változatosságot.

Ekkor még harmad annyian éltünk a Földön, mint most, és az ember által érintetlen területek aránya kétharmados volt. Az a 2,8 milliárd ember azóta közel 8 milliárdra bővült; véget értek a nagy háborúk, a nagy járványok (a spanyolnáthában, még a vírusok és így az antivirális szerek felfedezése előtt, az akkori népesség harmada megfertőződött, a fertőzöttek tizede elhunyt), már nincsenek nagy éhínségek, a tudomány és technika fejlődésével megnövekedett a várható élettartam, lecsökkent a gyermekhalandóság, javultak az általános emberi életkörülmények. Attenborough szerint nem csak ő volt szerencsés: mi mind szerencsések voltunk, hogy a valaha volt legjobb világban éltünk, amit ember saját maga teremteni tudott magának.

Csakhogy, pont ez a probléma is. Miközben az ember saját maga számára egy kellemesen lakható világot teremtett, nem volt figyelemmel a saját környezetére. A korábban meg nem tapasztalt jólét következménye a túlnépesedés, az erőforrások túlzó kihasználása, amiből egyenesen következik a bioszféra pusztulása.

Most már, az ő fiatal korától kezdve mostanáig bezárólag, mindössze 70 év alatt, eljutottunk oda, hogy már csak a Föld harmada érintetlen: ezek nagy része is óceán. Attenborough szemmel láthatóan letörten mondja: a nem emberi élettereknek vége. Az emberek nem csak megzabolázták, hanem elpusztították a vad természetet.

Az egész élete, visszanézve, látszat volt csupán. Amikor elkezdte bemutatni a természetet, az már csak árnyéka volt egykori önmagának, már csak a kiüresedő szavannákat, elpusztuló korall-zátonyokat, elsavasodó óceánokat, a kivágás előtt álló őserdőt tudta csak megmutatni.

Szerencsére, mondja, megvan a megoldás, de a következő 20 év kulcsfontosságú lesz. Ha sikerül a folyamatokat megfordítani, jó, ha nem… akkor nem csak az esőerdőkre vár pusztulás. Ha nem lesz hal az óceánban, ha nem lesz esőfelhő az égen, akkor már késő lesz rájönnünk, mit veszítettünk. Szerinte vissza kell adnunk a természetnek azt, ami az övé: a zabolázatlanságot.

Vissza kell fognunk az emberi életterek kiterjesztését, és újra kell fásítani a kivágott erdők helyén. Le kell állni a fosszilis tüzelőanyagokkal, mert ezek magukkal vonják a globális felmelegedést és az elsavasodó, felmelegedő óceánokat, és át kell térni a megújulókra, így az energia tisztább, olcsóbb, és bőségesebb tud majd lenni. Hatalmas mezőgazdálkodási területek helyett a városokhoz közeli, vagy akár a városokban megvalósított vertikális farmokat kell előnyben részesíteni: ezek kevesebb vízzel, vegyszer-felhasználással jobb terméseredményt érnek el.

Ha így teszünk, akkor a természet gyorsan képes lesz visszahódítani az emberektől a pusztuló élettereket. Ha az óceánok és tengerek harmadát védetté tennénk, ott annyira fel tudnának szaporodni a halak és a vízi világ többi lakói, hogy a maradék kétharmadnyi területet is benépesítenék, így a halászat nem szorulna állami támogatásra. Ahonnét az ember kivonulna, oda visszatérne az élet.

Ahogy visszatért Pripjaty városába is: mindössze 34 év múltán, az emberek nélkül, már a tízemeletes panelekig érő fák uralják a város egykori tereit. Pripjaty ma zöld és élettel teli.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.