A valaha volt legjobb nem el készült sci-fi

Eredeti megjelenés időpontja: 2024. március 17., Substack.

Megígértem, hogy összeszedem a Dűnéről írt korábbi írásaimat, de rá kellett jönnöm, hogy komoly cikket nem posztoltam ki korábban mégsem. Apróbb részletben volt egy-két gondolat. Mivel most mindenki ezzel foglalkozik (a Kard blog épp a minap írt róla), ideje, hogy én is leírjak pár benyomást.

Magát a filmet egy ismerősömmel néztem meg, olyannal, akit az első részben párszor megöltek, a második részben pedig a Harkonnen-anyabolygón Feyd-Rautha egyik ördögnek öltözött samesza volt. Mondjuk ő csak a forgatásról tudott pár dolgot mondani, a Dűne-mitológiához nincs köze, szerintem a könyvet sem olvasta. Még a stáblistában sem szerepel, névtelen extra.

Nem írtam tehát hosszabban a Dűnéről, pedig a Dűne érdekes! Bár nekem az Alapítvány a kedvencem, de a Dűne is nagyon hasonló az Alapítványhoz sok tekintetben. A földi időben játszódik, a földi univerzumban, csak a távoli jövőben, a robotok kora után; a világ egyik legsikeresebb fiction-könyve; hatalmas mitológia épült köré (ún. “világépítés”), filozófiai problémákkal foglalkozik, továbbá gazdasági, politikai, vallási, ökológiai problémákkal is. Rendkívül komplex, ez adja népszerűségét, annak ellenére, hogy úgy érzem, nem eléggé jól van megírva.

Nem kívánom sok szempontból elemezni a Dűnét, részint már csak amiatt sem, mert nem vagyok eléggé belemerülve a világába. A filmről szeretnék írni, és azt is szubjektív nézőpontból, hiszen filmkritikus sem vagyok.

Összességében úgy gondolom, hogy egy nagyon látványos, sokszor kimondottan ötletes, a megvalósításában is tökéletes pop-corn moziról van szó. A filozófiai réteget és minden mást egyszerűen muszáj volt kihagyni, ráadásul Villeneuve jelentősen összetömörítette a történetet, történetszálakat hagyott el. A látványvilág és hangvilág, főleg egy moziban, szuper volt, nem tudtam rajta elaludni, nem úgy, mint az első részen, amit itthon néztem meg, fotelből.

A látványvilág több elemében visszaadta a valaha volt legjobb, soha el nem készült Dűne-filmet, a Jodorowsky-féle Dűnét. Alejandro Jodorowsky chilei-francia rendező, miután 1970-ben befutott az El Topoval és A Szent Heggyel, amelyek az avantgarde filmművészet kiemelkedő alkotásai (úgy mondják, én csak részleteket láttam belőlük, azokat a részleteket, amelyek a soha el nem készült Dűne-filmről szóló dokumentumfilmben voltak), megbízták a Dűne megfilmesítésével is. Ez egy grandiózus, monstre alkotás lett volna, Moebius rajzolta hozzá a filmkönyvet, a Pink Floyd készítette volna a zenét, H. R. Giger (Alien-filmek) lett volna a maszkmester, a császárt Salvador Dalí, Harkonnen bárót Orson Welles alakította volna, továbbá David Carradine, Mick Jagger, Udo Kier, Geraldine Chaplin, Alain Delon, Gloria Swanson, Amanda Lear szerepeltek volna benne. Maga a dokumentumfilm a Dűne el-nem-készüléséről szólt, és rengeteg díjat bezsebelt. Abban az akkor 83-84 éves Jodorowsky olyan szellemi frissességgel és lendülettel beszélt a soha el nem készült filmjéről, hogy ha én multimilliárdos lennék, azonnal adtam volna neki pár száz millió dollárt, hogy csinálja meg mégis.

A probléma ott volt, hogy a film lett volna olyan 9-10 órás, és a büdzsét meg már az előkészületek felzabálták. Paul Atreidest Jodorowsky saját fia játszotta volna, akit 12 éves kora körül intenzív harcművészeti tanfolyamra küldött, és aki a film forgatása idején kb. 15 lett volna, az eredeti intenciónak megfelelően, majd ért volna felnőtté a film készítésének végére, ahogy a könyvben is serdülőből nő fel felnőtté Paul. Jodorowskyt nem zavarták volna sem az erőszakos, sem a szexjelenetek, mármint, hogy a fiát ezeknek kitette volna, mert ezeknek kitette őt már kiskora óta, az El Topo című filmben, ahol 8 évesen játszott, szinte végig meztelen volt. (Más idők, na.) Megint másik kérdés, hogy Jodorowsky a filmet valószínűleg végig begombázva forgatta volna le, vagy minimum beelesdézve, és fene tudja, hogy képes lett volna kézben tartani a minden szempontból grandiózus alkotást. Villeneuve ugyanis képes volt: még a történetet is kissé megváltoztatta, de, szerintem, kétszer bő két órába így se fért bele az egész. Peter Jackson mondjuk megoldotta volna ugyanúgy 9-10 órából, ahogy Jodorowsky tervezte.

A Dűne-feldolgozások közül én ezt teszem az első helyre, és számos vizuális elem visszaköszönt Villeneuve változatában, ahogy a korszakos zseni Moebius (a francia-magyar Az idő urai című film is az ő vázlatai és útmutatása alapján készült) által megrajzolt filmkönyvet is biztosan ismerte a rendező. A fűszert betakarító gépeket szállító léggömbök, és a szitakötőként a szárnyaikat csapkodó helikopterek (ornitopherek) is innét voltak. Ahogy a filmkönyvből merített a Star Wars, a Kapcsolat, az Alien, a Trón vagy Az ötödik elem is (ez utábbi háromhoz volt is köze Moebiusnak), és számos más sci-fi is. A filmkönyv egyik példánya közel egy milliárd forintért kelt el egy aukción — igaz, a vevők azt hitték, hogy megveszik a megfilmesítési jogokat is, tévesen.

Elképesztő pénzt fizettek a Dűne legendás rajzos forgatókönyvéért, de valószínűleg hiába

Szubjektív listám második helyén a kb. 280 perces 2000-es tévéfilm áll. Jellemző módon annak az amerikai verziójából a meztelen jeleneteket kivágták, illetve még pár más jelenetet, így lett 265 perces az amerikai verzió, míg 286 perces a rendezői változat. Eléggé hűen adja vissza a könyvet, a kor technikai és technológiai színvonalának megfelelően. Nyilván a költségvetés szűkössége (tévéfilmről van szó) az ismert színészek hiányát is jelenti, de minden másban egy tisztességes munkáról van szó.

A Denis Villeneuve-féle bumm-bumm-paff-verziót teszem a harmadik helyre, mert bár látványos, szerintem tök érthetetlen annak, aki nem olvasta a könyvet, mert így rengeteg dolog totál káoszos, főleg az utolsó 30 perc.

A négy közül negyedik helyen áll David Lynch 1984-es Dűnéje, ami 137 perces, és a kor viszonyai között nagyon hosszú… ám 137 perc? Nekünk, akik a Gyűrűk urán edződtünk? Semmi. Azaz, minden hiányzik belőle. Hiába szerepel benne Kyle MacLachlan (akire a legnagyobb jóindulattal sem lehet elmondani, hogy hasonlít egy serdülő fiúra, ami legalább elmondható a forgatás idején 24 év körüli Timothee Chalamet-re), Linda Hunt, Patrick Stewart, Max von Sydow, Jürgen Prochnow, Dean Stockwell meg Sting, szerintem abszolút feledhető. Nem véletlenül mondta azt Jodorowsky, a film megnézése után, kéjes örömmel, hogy az én verzióm jobb.

Abszolút elismerésre méltó, hogy Villeneuve mennyire erősen törekedett a világépítésre, arra, hogy a film hangulatot, látványt is adjon, azzal is, hogy a pár szónyi töredékekből, amelyek a könyvben vannak, nyelvészek segítségével megkonstruált nyelveket alkottatott. (Van ilyen szó? Lett.) Külön nyelve van a fremeneknek, a harkonneneknek stb., mindenkinek. Ez tök jó, a Trónok harcában már alap volt, a Gyűrűk ura óta elvárás kb., ahogy Tarantino is a filmjeiben a korábbi filmes hagyományt megváltoztatva új hagyományt teremtett: ha a film szerint valami angolul, olaszul, oroszul vagy kínaiul van, akkor úgy beszéljenek a színészek, és kész. Hát itt fremenül beszélnek a szereplők. Villeneuve elmondta Colbert műsorában, hogy felvettek egy jelenetet, minden tök fasza volt, elsőre pöccre minden, erre megszólal a nyelvészük, hogy a színész sajnos rosszul hangsúllyal és enyhe akcentussal mondta fel a szövegét, újra kéne venni. “Ez egy nem létező nyelv, az életbe!”, volt Villeneuve válasza, bár arra Colbert nem kérdezett rá, hogy akkor felvették-e a jelenetet újra, vagy nem.

A világépítés része a Harkonnen-világ félelmetesen pazar fekete-fehérsége. Mint a Kard blog írja, a jeleneteket infrakamerákkal vették fel (ám az ismerősöm szerint sajnos nem egy másik bolygón egy hatalmas arénában, hanem valahol Budapesten egy studióban zöld háttér előtt, s valójában, amikor ott harcoltak, akkor alig ők páran voltak, meg a kameramanok). Meggyőződésem, hogy a már említett Gyűrk ura és Trónok harca sikeréhez is az kellett részben, hogy a világépítés része legyen az, hogy sivatagok, hegyek, erdők, sziklás meredélyek, mind legyenek benne, és a Dűne képi világa is ennek megfelelően egészen pompás. Talán csak annyi, hogy egy féreg az nem egyenesen kilő, mint egy nyílvessző, hanem kígyómód kéne siklaniuk, azaz, perisztaltikus mozgást kéne végezniük, ám belátom, hogy akkor nehezebben tudnak rájuk ugrani a fremenek. Hacsak nincs a férgek hátulján valami jet-pack-szerű rendszer, ami kilövi őket előre, akkor úgy nem tudnak mozogni. Mondjuk ez nem Villeneuve hibája, a korábbi feldolgozásokban is így mozogtak.

A Kard-blog hangsúlyozza a politikai áthallásokat is, miszerint, ha egy nép megállás nélkül az egyébként soha el nem jövő messiására vár, akkor örökké szolgaságban marad, illetve, hogy nem szabad félni, mert a félelem az elme gyilkosa; nem gondolom, hogy Villeneuve pont a magyar viszonyokra akarta volna forgatni Frank Herbert filmjét. Ezek időtálló gondolatok ugyan, de ha Villeneuve a látvány- és hangzásvilágra koncentrált, szerintem koncentráljunk mi is arra.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.