Eredeti megjelenés időpontja: 2024. április 24., helye: Substack. A cikk egy része egy 2022. március 11-i facebook-posztban már megjelent.

Jane Goodall, a mindenkihez jó primatológus a napokban, egészen pontosan április 3-án ünnepelte 90-ik születésnapját. Vagyis, dehogy ünnepelte. Őt ünnepelték. Kevés olyan ember él a Földön, akit a kerek világon mindenhol egyformán szeretnek, megbecsülnek (nekem csak Attenborough ugrik be), s aki hozzá hasonlóan sokat tett legközelebbi rokonaink megismeréséért. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy mindazon emlősöket, akik öntudattal és éntudattal rendelkeznek, emberhez hasonló jogokkal kéne felruházni, és életterüket, őket magukat, békén kéne hagyni, és az, hogy én így gondolom, elsősorban Goodallnak köszönhető.

A magam részéről azt is vallom, hogy legalábbis a nagyobb testű emlősök kommunikációja, bár nem beszéd, de megfejthető, értelmes kommunikáció. Az elmúlt 10 évben egyre-másra születtek olyan tanulmányok, dokumentumfilmek, melyek ezt bizonyítják. Annak idején, amíg tanítottam szűk három évig, az ötödikes gyerekeknek (akik még relatíve romlatlanok), a kommunikáció témakörében feladtam egy projectfeladatot: egy tetszőlegesen választott állat kommunikációjáról kellett prezentációt tartaniuk. Sokan választották a kutya, a macska, a méh, a bálna kommunikációját, de még az elefántét is: érdekes módon viszont a gorillák, csimpánzok, gibbonok, bonobók és orángutánok (az őt főemlős) kommunikációja nem nagyon került elő.

Márpedig (és itt már átváltok kurrens betűszedésre a kurzív helyett, minthogy a csimpánzokhoz érkeztünk, a mai témámhoz) a főemlősök kommunikációja is szerteágazó. Az, hogy esetleg nem beszédhangokat képeznek, az még nem azt jelenti, hogy ne kommunikálnának. Sőt, saját véleményem szerint, az, ahogy manapság pl. a csimpánzok “beszélnek”, az közel lehetett ahhoz, ahogy a homo erectus vagy akár az azt megelőző fajok, mint az Australopithecus afarensis is kommunikáltak — beszédhangnak nem nevezhető hangadásokkal, gesztikulációval (ún. paralingvális jelekkel). Az biztos, hogy megértik, megértették egymást. Ha jól emlékszem, Jared Diamond, az a tudós, aki szerintem a jelenleg élő egyik legnagyobb tudós (szeptember 10-én lesz 87 éves) leírta, hogy amikor a csimpánzok egy törzse közös döntést hoz, a hímek körben leülnek, és mindegyik “előadja” saját gondolatait; erős gesztikulációval, mellének ütögetésével, különböző irányokba való mutogatással és persze csimpánz-hangok kiadásával. Ez után jön a következő, feltehetően szenioritási sorrendben, majd legvégül a “törzsfőnök” azaz az alfahím is csimpánzbeszél valamit. Ez a a folyamat több óra hosszat is eltarthat. Viszont miután a törzsfőnök mondott valamit, azt egészen biztosan megértik a többiek, mert, Diamond leírása szerint, hirtelen egyszerre felpattannak és egyazon irányba indulnak el.

Az alábbi videón Jane Goodall bemutatja, hogyan köszöntik a csimpánzok a napot:

Na de hogy kapcsolódik a csimpánzok kommunikációja a posztom címéhez, miszerint: “a maffiózó főemlős”? Hát úgy, hogy a csimpánzok az emberekéhez hasonló viselkedéskultúrával bírnak.

A Jane Goodall által tanulmányozott tanzániai csimpánz-csoportban élt Freud, egy teljesen átlagos termetű és meglehetősen nyugodt csimpánz. 1993-ban, 22 éves korában lett alfa, miután legyőzte meggyengült elődjét. Freud nem fizikai erőszakkal, hanem “befolyásos” rokonainak köszönhetően (anyja, Fifi, illetve nagyanyja, Flo voltak a matriarchák azaz alfanőstények saját idejükben — Flo volt az, aki a csoportból elsőként elment Goodall sátráig, újszülött lányát, Fifit, a karjában hozva, és hagyta annak, hogy az megérintse a primatológus homlokát, ezzel jelezve, hogy Goodallt befogadták a csoportba) illetve altruista szívességek bonyolult viszonyrendszerével lett a csoport vezetője. Freud a többi rangidős hímmel együttműködött, a fiatalokat pedig pátyolgatta — gyakorlatilag primus inter primates volt (micsoda szóvicc). Ettől még ne gondoljuk azt, hogy ő emberi fogalmak szerinti “bölcs uralkodó” volt; emberi ésszel elborzadunk azon, hogy (más alfahímekhez hasonlóan) ő maga is követett el csecsemőgyilkosságot: amikor egy alacsony státuszú nőstény utódot hozott világra, megölte az újszülöttet. Mindössze négy évig volt alfahím; amikor 1997-ben rühös lett, fiatalabb, ám erőteljesebb testfelépítésű testvére, az erőszakos Frodó kikergette őt a csoportból. (A kutatóktól a család tagjai “f” betűvel kezdődő nevet kaptak, ők voltak az F-család.) Freud ekkor több hónapig a csoport birtokhatárának szélén tengette életét. Pár hónap múlva visszatért a társai közé, a rangidős hímek pedig visszafogadták őt maguk közé. Freud sohasem próbálta meg visszaszerezni a trónt, s végül 43 évesen hunyt el 2014-ben. Ő volt az első csimpánz, akinek az egész életét végigtanulmányozták a kutatók. (A csimpánzok jellemzően 40-50 éves koruk között halnak meg.)

Az új alfahím, Frodó, rendkívül erőszakos volt, a csoport tagjait rendszeresen terrorizálta. Erőszakossága fiatal korában kezdődött: mielőtt még a csoport vezére lett volna, magát Goodallt is többször megütötte, sőt, 1989-ben majdnem a nyakát törte (ekkor Goodall értelemszerően elhagyta a területet). Frodó minden emberrel szemben agresszív volt: 1988-ban egyik kedvenc kartunistámat, az emberszabásúakat (illetve más állatokat) csíkjaiban előszerettel szerepeltető Gary Larsont is megverte. Frodó emberekkel szembeni agresszióját véletlenül sem szabad emberi módon megítélni: Frodóék olyan területen éltek, ahol az emberek egy csoportja rendszeresen vadászott csimpánzokra. Azért, hogy megegyék őket. Frodó csak védte a törzse életterét.

Frodó “terroruralmat” vezetett be: teljes alávetettségbe taszította a többi hímet, a nőstényeket és a fiatalokat, de más állatfajokat is előszeretettel bántalmazott, illetve vadászott rájuk: vörös kolubuszmajmok voltak a kedvenc prédái, amelyek vadászatára portyákat szervezett, uralmának utolsó évében, 2002-ben pedig még egy 14 hónapos csecsemőt is megölt és megevett. (A kutatócsoport egyik tagjának unokahúga hozta be a gyermeket a területre; a tanzániai hatóságok ekkor komolyan mérlegelték Frodó kilövését.)

Frodó 2013-ban hunyt el, 37 évesen. Rémuramla viszont addigra már rég véget ért. 2002-ben, azaz, mindössze öt évvel az után, hogy magához ragadta a hatalmat fivérétől, egy betegség legyengítette. Ekkor az összes többi csimpánz, akiket addig ő terrorizált, a nőstények és a fiatalok is, szarrá verték őt. (Azt hozzá kell tenni, hogy a csimpánzok egymást nem nagyon tudják halálra verni. Nincsenek fegyvereik. Ahhoz, hogy egy felnőtt csimpánzt halálra verjenek a társai, több napos együttes püfölés szükséges. Ezt szintén Jared Diamondtól tudom.)

A meggyengült és meggyötört egykori alfahím a szeniorátusban az utolsó helyre került, egy Sheldon nevű csimpánz lett a következő törzsfő (majd őt Ferdinand, Freud kisebbik öccse követte). Frodó haláláig könyöradományokon élt, s, mint azt a boncolás megmutatta, relatíve fiatalon, azaz a szokásos 40-50 éves kor közötthöz képest még 40 éves kora előtt is amiatt hunyt el, mert halála előtt pár hónappal annyira erősen megverték, hogy a veséje nem bírta.

Tanulság? Nos. Mindenki tudja, mi ebből a tanulság. Aki demokratikusan kerül hatalomra, annak megadatik a visszavonulás lehetősége, aki viszont hatalmon levőként erőszakosan viselkedik, azt agyon fogják verni az addig elnyomottak az első adandó alkalommal.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.