Eredeti (vagy második) megjelenés időpontja: 2024. február 7., helye: Substack.

Bár az elmúlt években több cikk is szólt a Mandela-effektusról, mégis, úgy hiszem, nincs eléggé benne a köztudatban, így egy gyors kis színes cikkecskében ezzel foglalkozom most.

A Mandela-effektus akkor van, ha sok-sok valaki egyszerre emlékszik rosszul valamire. Nem összekeverendő a deja vu-vel, ami nem más, mint hiba a rendszerben, azaz, mint amikor egy adott ember egy bizonyos pillanatban azt hiszi, hogy ezt már átélte egyszer (vagy kétszer), vagy az én esetemben inkább az, hogy ezt a bizonyos pillanatot már megálmodta(m) az adott illető (én) előre. Ilyen velem akkor volt először, amikor kb. 7 évesen a nagyszülői házban a hintán valami olyan dolog történt meg velem, ami már egyszer előtte megtörtént velem pontosan ugyanúgy; viszonylag nyugodtan elmondtam nagyanyámnak, hogy ezt én már megálmodtam előre, és ő mondta nekem akkor el, hogy ez a deja vu, nem tudni, mitől van, másnak is van. Az, hogy többeknél is előfordul az az érzés, hogy mintha már átéltük volna egyszer ugyanazt, leginkább valamilyen rendszerhibát jelent; akár holografikus univerzumban élünk, akár szimulált valóságban, akár csak egy-egy memóriasejt rosszul evolválódott törzsfejlődésünk során, mindegy. A Mandela-effektus nem ez.

A Mandela-effektus nevesítve alig 15 éve van. Ez az, amikor nem egy-egy ember él át újra egy bizonyos pillanatot, hanem amikor egy vagy több egész generáció rosszul emlékszik valamire. Elnevezése Nelson Mandela nevéből van; mint látszik – mint kiderült, amikor a dél-afrikai elnök meghalt 2013-ban, számosan voltak a világ számtalan pontján, akik úgy emlékeztek, hogy dehát ő már meghalt legalább 20 éve. (Miközben nem csak, hogy nem halt meg a börtönben, de ugye később elnöknek is lett választva, Nobel-békedíjat is kapott.)

A második leghíresebb példa erre a téves memóriára a Birodalom visszavág ikonikus jelenete. Mark Hamillnak George Lucas viszonylag hamar elárulta, hogy Darth Vader nem más, mint Luke Skywalker apja (ami egyébként már nem azért, de a Dark Father kicsit másképp ejtve), ezt Hamill képes is volt titokban tartani – a jelenetet még úgy vették fel David Prowse-zal, hogy „Nem tudod az igazságot, Obi-Wan ölte meg az apádat!” Mint az közismert, Prowse volt a test, de a (cikk írásának idején) még mindig élő (2024. szeptemberében elhunyt) James Earl Jones volt az, aki szinkronizálta őt, és az utólagos szinkron idején ez a szöveg megváltozott a következőre:

A) arra, hogy: „Luke, én vagyok az apád!”

B) vagy arra, hogy „Nem, én vagyok az apád!”

A helyes megfejtők között egy Mandela-mintás Fruit of the Loom-pólót sorsolok ki.

Harrison Ford is csak a premiervetítésen ismerte meg ezt a csavart, és rögtön le is támadta a mellette ülő Hamillt, hogy „Kölyök, ezt kibaszottul nem mondtad el nekem!”

Ilyen állandó rossz memória, fals memória még az, hogy a Monopoly-embernek van-e monoklija vagy nincs (egyébként: nincs), vagy az, hogy Miki egérnek van-e hózentrógere, vagy nincs (nincs). Mondjuk a Monopoly-ember esetében a monokli annyira benne van a köztudatban, hogy ábrázolták már azzal is.

A Mandela-effektust az X-akták is felhasználta a mindig zseniális Brian Huskey-vel, aki Reggie Something néven volt Fox Mulder és Dana Scully társa. (Ha már itt tartunk: a Scully-effektus pedig az, hogy az X-akták sorozat szkeptikus ügynöknőjének népszerűsége miatt rengeteg lány lépett tudományos pályára. Bizony. Nem vicc.) A sorozat a 90-es évek elején futott, hogyhogy akkor mégis hivatkoznak a Mandela-effektusra benne? Úgy, hogy 2018-ban kapott még egy befejező, egyébként nagyon vicces 11-ik évadot, és abban szerepelt az akkor már a Google Guy-jal és a Veep-pel befutott komikus, aki kapott már epizódszerepet a Marvel-univerzumban is ugyanúgy, mint a Drunk Historyban vagy a Preacherben is.

Hogy mi a Mandela-effektus magyarázata, nehéz megmondani. Az emberi memória elég sokszor rossz, így aztán a szemtanúk állításai egy-egy bűnesetről általában egymásnak ellentmondóak. Sokszor még a mélyen bevésődő traumatikus emlékeket is hajlamosak vagyunk vagy elfelejteni, vagy megmásítani. Pszichológiai kísérletek bizonyítják, hogy ha sokan állítanak valamit, hogy az megtörtént valakivel, az illető hajlamos volt ténylegesen elhinni azt – ám ez nem bizonyíték arra, hogy egymástól függetlenül is képesek emberek rosszul emlékezni egy-egy eseményre. Előfordul olyan is persze, hogy valamire jól emlékszünk, ám azóta az megváltozott: az idősebbek szerint a hazai hálózat 220 voltos, míg valójában 230 volton működik. Ennek oka, hogy régen tényleg 220 voltos volt, míg az angol hálózat 240 volton működött, és amíg a britek az EU tagjai voltak, kénytelenek voltak változtatni; egységesen egész Európában 230 voltos lett a hálózat.

Az előbbi példa pont a jó emlékezetre példa; ahogy az is, hogy a We are the Champions végén Freddie Mercury hozzáteszi-e azt a három szót, hogy of the world. Két különböző verzióban hangzik el a dal, az 1977-es eredetiben (amelya a News of the World albumon jelent meg) még az utolsó három szó nem volt benne, sem a Greatest Hits című 1981-es lemezen. Az 1985-ös, Wembley-ben megtartott Live Aid tartott koncerten viszont Mercury hozzáénekli ezt a három szót. A hivatalos verzióban nincs benne, mégis mindenki így emlékszik.

Ez lenne a Mandela-effektusra a magyarázat? Hogy az idősebbek emlékezetében a régebbi dolog jobban él, vagy hogy két valóban megtörtént dolog közül melyik hagyta a mélyebb nyomot emlékezetünkben? (Vagy: felmenőink, baráti társaságunk emlékezetében.)

A két alsó Fruit of the Loom-minta közül vajon melyik az igazi? (Ez egy ismert pólómárka.)

A jobboldali. Soha, de soha nem volt a baloldali a pólógyár emblémája. Minden bizonnyal a bőségszarura hasonlító gyömölcskosár-jelleg zavarja meg memóriánkat. Én azt gyanítom, ez lehet az effektus magyarázata: összecsúsznak képek, mondatok, jelenetek, és ez okoz zavart.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.