Eredeti megjelenés időpontja: 2024. 01. 13., helye: facebook

Feladat: jöjjünk rá, mit jelképez a lenti vaktérképen a valamilyenszínűzöld, a piros és a sárga színezés! (Arra ne figyeljünk, hogy Finnország a kanyarban előzött.) Esetleg az eutanáziára vagy mariahuána-legalizációra gondolhatunk, gondolhatnánk, de ennél jóval könnyebb a megoldás: a valamilyenzöldszínű országokban még nem ették meg a miniszterelnököt, a pirosakban igen, a sárgákban pedig még nem volt miniszterelnök mindezidáig.

Nem akarnám azt sugallni egyáltalán, hogy a miniszterelnök-evés létező megoldása a problémának (bár azon elgondolkodtak már korábban, hogy en bloc meg lehetne enni az ír csecsemőket, értve ez alatt az összes szegény ember összes gyerekét, vagy akár akkor már lehetne elgondolkodni ennek fordított megoldásaként az összes gazdag táplálkozási célú felhasználásán, eat the rich, ugyebár), inkább, csak mint történeti érdekesség hoztam példaként; nem javaslok kannibalizmust, ha már úgy alakulna. (Bár a fremenek rituálisan megisszák halottaik vizét, ha a jövőben nagyon nagy lenne a vízhiány, ezen a jó gyakorlaton esetleg el lehetne gondolkodni a későbbiekben.)

Hogy miért jutott eszembe ez a történet? Nos, évek óta óta olvassuk, hogy „a kisgömböc” már megint megevetett, felfalt valamit, s ezen olvasmányaink apró, finom utalásokkal valának teletűzdelve azon vélemény iránt, minthogy esetleg a magyar miniszterelnök néminemű kisgömböci tulajdonságokkal bírhatna, úgymint alakjára vagy életcéljára nézvést (bár szerintem inkább a Patásra hasonlít Rideg Sándor könyvéből), és így kvázi azt sugallják ezen írások, melyektől én a magam részéről ismét elhatárolódom, ezúton is és máskor is, pont úgy, mint a Célpont stábja még 2014-ben, akik nagyon bátran megijedtek, hogy bátor, főállású propagandistaként nem folytathatják tovább bátor, főállású propagandájukat, így aztán gyorsan elhatárolódtak, hogy Orbán Viktor nem geci, és azzal a lendülettel álltak át ugyanarra az oldalra, amin addig voltak, szóval szerintem a magyar miniszterelnök sem nem kisgömböc, sem nem geci, szóval eszembe jutott, hogy mi van, ha valaki a kisgömböcöt enné meg? Milyen ízű lenne? Jelzem, egyáltalán nem támogatom az emberevést, viszont az egészen biztos megtörtént számtalanszor az emberi történelem során, sőt, még egy miniszterelnököt is megettek már (legalábbis, részben) korábban. Ebben a megtörtént esetben egyébként minden szimpátiánknak a meggyalázott egykori államférfi felé kell irányulnia, hiszen nem arról volt szó, hogy rossz miniszterelnök lett volna, hanem arról, hogy ő volt a köztársaság pártján, ellenfelei pedig, akik az őt meggyilkoló tömeget felhergelték, a királyság pártján.

Annyit előrebocsátok, hogy mivel e történetet többen is megírták már magyarul, az ő írásaikat direkt nem olvastam el, nem akarván sem plagizálni, sem direkt máshogy írni; ha a korábban megírt történetekkel hasonlóság lenne ebben a posztban felfedezhető, az minden bizonnyal amiatt lehetséges csak, mert ugyanarról írtunk.

1672-ben történt, a katasztrófa évében (mármint, holland szempontból; még nevet is adtak neki: rampjaar). A franciák (német városállami segítséggel) lerohanták a köztársasági Hollandiát, miközben az angolok tengeri blokádot vontak a kikötők köré, véget vetve Németalföld aranykorának. Ezt megelőzően Hollandia, ha nem is szuperhatalom, de nagyhatalom volt; kolóniái voltak szerte a golyóbison, a világ egyik legértékesebb cége, a Holland Kelet-indiai Társaság is, értelemszerűen holland volt, s melynek méretét jól mutatja, hogy forgalma ötszöröse volt a legközelebbi kompetítoréhoz, az Angol Kelet-indiai Társasághoz képest (ráadásul a Japánnal való kereskedelemben pedig monopolhelyzetük volt). Ebben az időben lettek híresek a szélmalmok, tulipánok, illetve ekkor nemesítették ki a sárgarépából és pirosrépából a ma már hagyományosnak számító narancsrépát a nevében is narancs azaz Orange, azaz az orániai uralkodóház tiszteletére. Kolóniái között ott volt Új-Amszterdam is, ez volt még ekkor ugyanis New York neve; Manhattan szigetén 1626-ban alapították „a Nagy Alma” elődvárosát, miután Peter Minuit megvette azt az angolkin törzstől. (A várost 1664-ben az angolok elfoglalták, hivatalosan 1667-től került angol fennhatóság alá a félsziget.) Hollandia 1672 előtt a világ egyik vezető hatalma volt kiterjedt kereskedelmi hálózatának köszönhetően; 1672 után a köztársaság megszűnt, a katonai összeomlást politikai összeonlás is követte; az Orániai-ház pártolói kerültek hatalomra. Ez az az Orange-Nassau ház, amelyik Orániai Vilmost adta előbb Hollandiának, majd 1689-től Angliának is, ahol az utolsó Stuartot, II. Jakabot követte, majd balesetből kifolyólag életét vesztette s vele együtt az uralkodóház is kihalt, és egy unokatestvér vette át az uralkodóház fejeként neki kijáró címeket. A jelenlegi Orange–Nassau-uralkodóház valójában csak mellékág Vilmoshoz képest, nem egyenesági leszármazottak.

Na de térjünk vissza 1672-re és a miniszterelnökevésre! Johan de Witt volt ekkor az állam feje, kiváló diplomata, 1653 óta töltötte be a főminiszteri tisztséget. Nem tudom értelmesen fordítani a raadpensionaris szót illetve Grand Pensionary szókapcsolatot – elvileg Nagy Nyugdíjas, de hát ebben nem vagyok biztos, ezért írtam főminisztert azaz kvázi miniszterelnököt. Ami biztos, hogy de Witt elveszítette népszerűségét, mivel a köztársaságpártiak (akik a gazdag kereskedők illetve a tengerparti városok polgárainak szimpátiáját bírták) mind békepártiak voltak, toleránsak vallásilag, s akik a kereskedelmi flottát akarták fejleszteni, mivel úgy hitték, a kereskedelemmel bárkit kibékíthetnek; míg a royalisták (a hadsereg tagjai és a köznép) a hadiflotta fejlesztésében és a háborúra való készülésben hittek, makacs kálvinisták voltak, és nem nézték jó szemmel a főminiszter katolikusbarátságát; gyakorlatilag a franciák által megvett hazaárulónak tekintették. Mivel de Witt megbékítő politikája ellenére 1672 májusában a francia-angol-münsteri koalíció váratlanul rátámadt Hollandiára, a közvélemény gyorsan Johan de Witt ellen fordult, annyira, hogy a royalisták még bérgyilkost is küldtek rá, aki megsebesítette őt június 21-én. Augusztus 4-én de Witt lemondott, de Orániai Vilmos hívei az önkéntes távozásával nem elégedtek meg. Öccsét, Cornelist, aki szintén köztárasságpárti politikus volt s korábban a hadiflotta helyettes vezetője is, mondvacsinált okokkal bebörtönözték és megkínozták, ami akkoriban a kifaggatás bevett módszere volt, hogy reménybeli elítélése előtt bevallja el nem követett bűnét; ám ő ezt nem tette meg. Így nem halálra, hanem száműzetésre ítélték – Johan ekkor látogatta őt meg, az ítélethirdetés után, még a kiengedése előtt, hogy elbúcsúzzon tőle. Minden bizonnyal Vilmos parancsára, a royalisták felbújtására a helyi milícia rajtuk ütött, meglőtték és kifosztották őket, majd a testüket a feltüzelt csőcselékre hagyták; azok pedig lemeztelenített testüket bitófára húzták, ahol az egykorú elbeszélések szerint Johan de Witt máját megsütve elfogyasztották illetve egyik szemgolyóját valaki a szájában összeroppantotta; szívüket mint szuvenírt eltették. Megenni biztos nem ették meg sem Johant, sem Cornelist, viszont az tényleg nem lehetetlen, hogy darabokat ettek belőlük s az sem, hogy a hulláikat megcsonkították. Orániai Vilmos ezek után nagyon sajnálta. Egyeduralkodó lett; senki ellen nem indult eljárás.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.