David Attenborough: Az első édenkert című könyve alapján

Erededti megjelenés helye: 2024. július 25., helye: Substack

Az előző öt részből négy megtalálható a facebookon (1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész) illetve a szöveggyűjteményben (I-II. rész, III-IV. rész, V. rész). (Facebookon valamiért arab, Substacken az elegánsabb római számozást használtam, általában szeretem a római számokat.)

Ott hagytuk abba az ötödik rész végén, hogy Észak-Afrika elsivatagosodása mai napig tart, mivel, bár az ókorban Észak-Afrika volt a Római Birodalom leggazdagabb provinciája, ám a gazdagság túlnépesedést, túlterjeszkedést és mindkettő okból a fák kivágását is jelentette; az pedig utat nyitott a minden valószínűség szerint amúgy is szárazabbra forduló klíma miatti elsivatagosodásnak. A terjeszkedő Szahara betemette az egykori ókori városokat, csak Egyiptom menekült meg — de már az is egy degradált formában. Tulajdonképpen lehetne, sőt, kellene is, egy olyan világtörténelmet írni, amelyik az emberi civilizációk természetpusztításairól, földünk “lelakásáról”, a földi erőforrások feléléséről szól, és arról, hogy az emberiség úgy tudott egyre magasabb életszínvonalat kicsikarni magának a földi erőforrások felhasználásával, hogy azokat egyre jobban elpusztította, így tulajdonképpen magas életszínvonalunk alapja egy olyan gazdasági rendszer, amelyiknek alapvetése az állandó növekedés hajszolása, az erőforrások versenytársakat megelőző felismerése, kiaknázása, ezáltal a jövő felélése és az utókor válságba taszítása. Így megy ez.

Na de akárhogy is: ígértem, hogy áttérek Rómára, már csak amiatt is, hiszen Észak-Afrikából egyenes vonalú kapcsolat felvázolása kívánkozik az Örök Város irányába (hiszen legutóbb azt írtam, hogy Észak-Afrika, beleértve Egyiptomot is, volt Róma éléskamrája), ám előtte még ki kell térni az ógörögökre is, hiszen ők nem csak az egykori mediterrán civilizációk egyike voltak, hanem kulturálisan legalább annyira meghatározóak, mint az egyiptomiak vagy később a rómaiak. A Mediterráneum térségének terraformálását ők kezdték meg, főleg erdőpusztítással — ahogy korábban írtam, ebben az időben mindennek az alapanyaga a fa volt: az építkezés, hajóépítés, szerszámkészítés, bányászat, fémművesség, a fűtés is — mind-mind faalapú volt. A görög félszigetet és szigeteket, az anatóliai tengerpartot az ógörögök tették kopárrá, sivárrá (bár ennyi idő alatt már rég új erdőségeknek kellett volna kinőniük a földből, ám az a fajta legeltetés, amely a degradált élőhelyekre jellemző, csak a cserjék kisarjadását teszi lehetővé, az újrafásulást nem). Ezt nem csak régészeti bizonyítékok alapján tudjuk mondani: maguk az ógörögök is írtak mindezekről. (Sőt, hasolítsunk össze egy mai lakatlan görög szigetet egy lakott görög szigettel — a különbség az, hogy egy olyan szigetnél, ahol ki lehetett kötni, nincsenek fák, legfeljebb csak mutatóba egy-kettő, míg a lakatlan szinte teljesen erdővel borított.) Xenophón a Hellénika című írásának VI. könyvében (1. fejezet 11. rész) így ír (Xenophón történeti munkái, 177., ford. Vilmos László): “[H]a Makedónia fölé is kiterjesztjük hatalmunkat, sokkal több hajót tudunk majd építeni, mint az athéniak, mivel ők is onnét szerzik be a szükséges faanyagot” — amiből következik, hogy az athéniak hajóflottának faalapanyagát Makedóniából szerezték be, minthogy Attica félszigetét addigra már lecsupaszították; de ír a hajóépítési célú fafelhasználásról Thuküdidész és Theoprasztotsz is. Ez egyáltalán nem meglepő, a sok görög tengerparti város, félsziget, sziget között hajóval lehetett legkönnyebben közlekedni. De van más forrásunk is: Ariszophanész Az Acharnaebeliek című vígjátékában a kar az Akharnai falubeli szénégetőkből áll — ősi foglalkozás a szénégetés, ami nélkülözhetetlen a jó minőségű acél előállításához. A faszén előállításához gyertyánt, bükköt, kőrist és cserfát égettek, ezek akkoriban még mind nagy számban megtalálhatóak voltak az Égei-tenger partjain található görög városok melletti erdőségekben. (Az ógörögöknek a saját, külön bejáratú Földközi-tengerük az Égei-tenger volt, akkoriban még Anatólia partvidéke teljesen görög volt.) De a degradációról sokkal határozottabban ír Platón Kritiasz című dialógusában (Platón összes művei III., 418-419., ford. Kövendi Dénes):

“Országunk teljes egészében hosszan előrenyúlik a szárazföld többi részéből a tenger felé, s mint valamely hegyfok, úgy terül el; körülötte fekvő tengermedence mindenütt hirtelen mélyül. Mármost sok és nagy vízözön támadt e kilencezer év alatt – mert ennyi év telt el attól a kortól mostanáig -, s ez idő alatt és e viszontagságok között a magaslatokról lesodort földréteg nem alkotott akkora iszaplerakódást, amely szóra érdemes volna, mint más tájakon, hanem mindig körben forogva eltűnt a mélyben. S ami megmaradt – akárcsak a kis szigeteken -, olyan az egykorihoz képest, mint egy megbetegedett test csontváza; kövér és porhanyó földet az ár magával sodorta, s a földnek csak lesoványodott teste maradt meg. Akkor azonban – még teljes épségében – hegyei magas dombok voltak, s a ma sziklásnak nevezett síkságait kövér föld takarta; hegyeit sűrű erdők borították, aminek még ma is látható bizonyságai vannak; mert akadnak olyan hegyek, amelyek ma ugyan már csak méheket táplálnak, de nem is olyan régen tetőgerendának alkalmas fákat vágtak róluk a legnagyobb házépítésekhez, s e háztetők ma is épek. Sok sudár, nemesített gyümölcsfát, a nyájaknak szinte kimeríthetetlen bőségben legelőt adott. És a föld minden évben élvezhette a Zeusztól jövő esőt is: nem kellett hagynia, hogy kárba vesszen, lefolyva, mint most, a kopár földről a tengerbe, hanem a sok vizet, amit kapott, magába fogadta, s agyagréteggel betakarva úgy gazdálkodott vele, hogy a talaj által felszívott vizet a magaslatokról a mélyedésekbe bocsátva mindenütt bőséges táplálékot nyújtott a kutaknak és folyóknak. A hajdani forrásoknál ma is fennmaradt szentélyek a jele annak, hogy ez az elbeszélünk igaz.“

Platón csak az első volt azok közül, akik úgy érezték, hogy egy degradálódott Földön élnek, bár az ő idejében a folyamat még nem volt visszafordíthatatlan. De végül is joggal kérdezhetné bárki, hogy a ma félsivatagos területeket (Mezopotámia, Izrael-Palesztína-Jordánia) miért nevezték az emberi civilizáció bölcsőjének illetve Kánaánnak, vagy, a kumráni szerzetesek miért pont a víz nélküli sivatag kősziklái közé húzódtak volna vissza meditálni? Azért, mert akkor az még nem az volt.

A rómaiak szentül hitték, hogy civilizációs küldetésük van (ebben az amerikaiakra hasonlítanak, pontosabban, az amerikaiak ebben is hasonlítanak a rómaiakra), és meg voltak győződve arról, hogy minden mocsarat le kell csapolniuk, minden vad erdőséget művelt földterületté kell szelidíteniük. Végül is mégis, mit köszönhetünk a rómaiaknak? Mármint a vízvezetéken, a csatornázáson, az utakon, jó, hát az magától értetődő, nem is kérdés, azon kívül az öntözésen, gyógyászaton, oktatáson, a boron, na, az tényleg hiányozna, a népfürdőkön, a közbiztonságon és a békén kívül még két dologban nagyon jók voltak: erdők kivágásában és állatok lemészárlásában. A különböző cirkuszaikban egy-egy ünnepség alkalmával számolatlan mennyiségben mészároltattak le oroszlánokat, medvéket, vaddisznókat, hiénákat, leopárdokat, vízilovakat, krokodilokat, de nem csak ragadozó állatokat, hanem tényleg mindenféle vadat, amit be tudtak szerezni: őzeket, rókákat, gazellákat, és így tovább. (A légiók bizonyos egységeit felmentették a katonai szolgálat alól, egyetlen feladatuk volt: vadállatok befogása, hogy azokat különböző ünnepségeken leölhessék a patrícius és plebejus nézők előtt.) De nem csak a Colosseumban folyt a vér: vadászati expedíciókat is szerveztek pusztán az ölés öröméért, ezzel némiképpen a Brit Birodalom “vadászatainak” adtak előképet. Amikor Titus császár felavatta a Colosseumot (nagyjából 50 ezer főnek volt itt helye, a középkori, pápai Rómában jó, ha feleannyian éltek az egész városban), akkor egyetlen napon ötezer állatot mészároltak le. A rómaiak pacifikálták a Mediterráneumot: kiirtották a vadállatokat, azaz, mind a medvéket, mind a farkasokat a germán erdőkbe száműzték (pedig a csecsemő Romulust és Remust elvileg egy farkas táplálta), az oroszlánokat a szubszaharai régiókba, a krokodilokat és vízilovakat pedig a Nílus alsóbb folyása irányába üldözték el.

A rómaiak nagyon jók voltak erdőirtásban is. Nagyjából egy teljes franciaországnyi területű erdőt csupaszítottak le, nem pusztán amiatt, hogy a felszabaduló helyen jó minőségű, humuszban gazdag termőföldet sajátítsanak ki maguknak, hanem, mint írtam, mindenre fát használtak. A rómaiak nem csak Itália erdőit irtották ki: szerte a birodalomban mohón vetették rá magukat a nagyobb erdőkre. A mai Libanon, a mai Izrael és Szíria erdeit ők vágatták ki, hajóalapanyagul. A következmények számosak voltak, elsősorban a talajerózióban, másfelől a felmelegedésben mutatkoztak meg.

Nagyon fontos azonban még valamit tisztázni. Róma Földközi-tengeri uralma nagyjából a pun háborúk idejétől a császárság végéig, egy, a maihoz hasonlítható klímában teljesedett ki. Ezt nevezik római kori optimumnak (kb. i.e. 250-től kb. i.sz. 400-ig). A római kori optimum azon két melegebb klímájú időszak egyike, amelyek Európában az elmúlt 2500 évben, mint helyi, lokális klimatikus változás megfigyelhetőek voltak — a másik a középkori meleg optimum (kb. 800-tól kb. 1200-ig). Ezek a regionális vagy lokális jellegű klimatikus eltérések nem elég jelentősek ahhoz, hogy érdemben módosítsák a világklímát. Gyakran megfigyelhető a jelenlegi klimatikus viszonyok között is, hogy ha van egy olyan jelenség, ami bizonyos helyeken nagyobb hőmérsékletet, több esőt hoz, akkor azt máshonnét “veszi el”, és máshol szárazabb, hűvösebb lesz rövid ideig (az El Niño-La Liña jelenségpáros esetén váltakozva pár évig, míg ennél a két optimum-hőmérsékletnél párszáz évig tartott ez a rövid időszak). A rómaiak idejében tehát melegebb volt a proxy-adatok szerint — náluk a referenciaértéknek tekintett 2 fokos különbség pozitív irányban megvolt. Tudjuk, hogy még Londiniumban is szőlőt termesztettek, a hegyek lankáin pedig megtermett a búza. (Aki ez iránt érdeklődik, annak Brian Fagan A nagy felmelegedés című könyvét tudom ajánlani.)

Én, mint korábban többször ennek írásban hangot adtam (képzavar), híve vagyok a korai antropocén-elméletnek. Én azt gondolom, hogy miközben a klíma minden bizonnyal amúgy is egy felmelegedő irányba változott a természetes ciklikusság folyamán, a rómaiak a felmelegedésre rásegítettek. Egy korábbi cikkemben pont erről írtam, azaz arról, mi az a korai antropocén-hipotézis, és, hogy mi alakítja természetes módon a klímát:

A földi klíma elsődleges alakítója a Nap — mekkora erejű a napsugárzás, ami eléri a Földet. Hogy pontosan mennyi, az ciklikusan változik, ezeket a természetes ingadozásokat nevezzük Milankovič-ciklusoknak. Ciklikusan változik a bolygó pályájának excentritása, tengelyferdesége, precessziója, bár utóbbi jelentősége a legkisebb ezek közül. Azt is érdemes tudni, hogy bolygónk pályája, bár ugye ellipszisként van ábrázolva szinte mindig, valójában majdnem-tökéletesen kör alakú; a legközelebbi és legmesszibb távolság 147 millió és 152 millió kilométer. A tengelyferdeség az, ami a leginkább klíma-befolyásoló, ez kb. 41 ezer évenként tesz meg egy teljes kört 22,1 és 24,5 fok között. Az alábbi képen ezt lehet látni:

A beesési szög változása elnyújtabb illetve megrövidültebb évszakokat eredményez, ezek pedig beindíthatnak olyan folyamatokat, amelyek során több üvegház hatású gáz szabadul fel. A második legfontosabb tényező a klíma szempontjából ugyanis az, hogy mindabból a hőmennyiségből, amely sugárzás formájában eléri a bolygót, mennyi verődik vissza és szökik ki az űrbe, illetve, mennyit tartanak vissza a légköri üvegházhatású gázok? (Ezek közül a széndioxidot szoktuk mindig első helyen említeni, bár a legpotensebb üvegházhatású gáz maga a vízgőz; ám a felhőkben lévő vízpára szűrő hatással is bír, tehát kevesebb sugárzást enged a földfelszínre, így nehéz pontosan megmondani, hogy a vízgőz inkább növeli vagy inkább csökkenti a földfelszíni hőmérsékletet; a széndioxid, illetve még gonoszabb testvére, a metán esetében viszont biztosak vagyunk abban, hogy növeli a hőmérsékletet.)

Önmagában az üvegházhatás egyáltalán nem baj! Enélkül ugyanis bolygónk kietlen és csupasz bolygó lenne, egyetlen egy dolog töltené be a látóterét egy, a Földre érkező űrhajót vezető űrlénynek: a mindent ellepő, kilométeres vastagságú vízjég. Minden befagyna ugyanis, ahogy erre egyébként már kétszer is volt példa világunk történetében, egyszer pont ez okozott tömeges kihalást (mint a késő devon végén, amiről már írtam korábban). A baj akkor van, ha túl sok hőmennyiség marad vissza, mint pl. a Vénusz esetében, amelyik elvileg lehetne a Földhöz hasonló bolygó is — bár pályája közelebb van a Naphoz, ám ha légkörében elegendően alacsony lenne az üvegházhatású gázok koncentrációja, akár földi körülmények is kialakulhattak volna rajta. Nem így van, 464 fok a földfelszíni hőmérséklete. (Ez, jelzem kevésbé biztos olvasóim számára, nem a földi éghajlati körülményeket jelenti.)

Visszatérve a rómaiakra, két dolog feltételezhető: az egyik, hogy amúgy is felmelegedő klímában voltak, a másik, hogy természetpusztításukkal erre ráerősítettek. Az erdők ugyanis, mint arra Peter Wohlleben rámutatott, megteremtik a maguk lokális klímáját, mivel a nagy összefüggő erdőségek azok elsősorban, amelyek egy szárazföld belsejében az esőképzést indukálják. Az általuk beszippantott vízpárával telített óceáni levegő akár tízszer is leesik esőként a szárazföld belsejében: minden alkalommal az erdőségek azok, amelyek a lezúduló csapadékot megkötik majd visszapárologtatják, újabb esőfelhőket képezve ezzel. A rómaiak ezeket az esővonzó összefüggő erdőségeket kivágták, a földfelszíni párologtatást biztosító (és ezzel az esőképzéshez szintén hozzájáruló) mocsarakat lecsapolták, tehát véleményem szerint (hangsúlyozom, hogy véleményem szerint, tehát ez nem a hivatalos tudományos álláspont) hozzájárultak a meleg időszakhoz. Bár Rómában a hamvasztásos búcsúztatás volt a szokás, ám a provinciákban megmaradt a temetkezés szertartása, és a sírokból az derül ki, hogy ebben az időben nyaranta többen haltak meg, mint telente — ami mindenképpen szokatlan az emberiség történelmében. Az is igaz, hogy nem feltétlenül a hőguta következményeképpen, hanem amiatt, mert nyáron a legyek és szúnyogok több fertőző betegséget is terjesztettek, a városi víz sem volt tiszta, sőt, egészen biztosan tele volt fertőző mikrobákkal.

Az erdők kivágása még egy dolgot magával hozott: a talajeróziót, az pedig a termésátlag romlását — ahogy arról Platón is írt. Míg Egyiptomban a Nílus áradásai pont, hogy felfrissítették a talajt, addig a Mediterráneum térségében minden más folyó, egy-egy nagyobb eső után kilépve medréből, pusztította a termőföldet; a hegyekről, dombokról az eső kimosta a földet, sárlavinát görgetve maga előtt, ezek pedig eliszaposították a folyótorkolatokat. Egykoron a folyók torkolataira, a tenger mellé épült városok magukat hirtelen akár több kilométerrel beljebb a szárazföldön találták magukat. Így járt Epheszosz is — nem sokkal ezelőtt olvastam a Rubiconon Antalffy Péter egy tanulmányát erről a városról, így ír benne: “A sorozatos áradásoknak és a régi kikötői öböl feltöltődésének köszönhetően a környék elkezdett elmocsarasodni, ami egyben járványveszélyt is jelentett.” Antalffy nem tér ki arra, hogy ez minek volt köszönhető: vagy nem tudja, vagy elhallgatja, hogy a környékbeli fairtások miatti talajeróziónak. Az epheszoszbeliek tudták, hogy folyamatosan feliszaposodik, feltöltődik a kikötőjük, emiatt még törvényt is hoztak arról, hogy tilos fűrészelni a kőgátakon, nehogy a fűrészpor eltömje a csatornákat — de nem tudták, hogy a megoldás a fatelepítés lenne legalább a folyók árterében és a domboldalakon. A már másodjára felépített egykori ókori kikötőt a mai tengerparttól három kilométernyi zsombékos lapály választja el. Athénnek és Rómának is saját kikötővárosa volt, miközben én erősen gyanítom (de bevallom, nem tudom), hogy kezdetben mindkét város a tengerparthoz közelebb épült fel.

Hogy mi tette aztán tönkre Rómát? Erre minimum kétszáz okot is lehet mondani. Én magam is írtam erről egy cikket Kyle Harper könyve (The Fate of Rome) alapján. Minden bizonnyal több tényező összejátszása okozta a bukást, vagyis, legalábbis a Nyugat-Római birodalomrész bukását.

Persze nem akarom azt mondani, hogy a klímaváltozás volt a döntő ok; inkább, az egy afféle utolsó koporsószeg lehetett, ahogy a korábbi cikkem címe is mondja. A korai antropocén hipotézise nem magyaráz meg mindent, van benne szabad hely hagyva a természetes klímaváltozásnak is. Ám az biztos, hogy ahogy az ókorban mindenhol, a Róma fennhatósága alatti területeken is is lejátszódott az a folyamat, ami így néz ki: termékeny terület —> települések létrejötte, extenzív gazdasági fejlődés —> környékbeli erdők irtása —> talajerózió —> eliszaposodás, elmocsarasodás a folyótorkolat és az ártér környékén, termőföld degradációja a művelt területeken —> elnéptelenedés, több ezer éves tájsebek. Erre egy ténylegesen római példa: a pontini mocsarak Közép-Itáliában a római kor végére már csak szúnyogokat termettek, míg korábban, az elmocsarasadás előtt még 23 városka volt az akkor még nem mocsaras területen. Livius meg is kérdezi naivan hatodik könyvének 12. fejezetében (Livius: A római nép története a város alapításától, I. kötet, 479. o., ford. Muraközy György), hogy ezek a gyenge minőségű földek hogy tudták korábban eltartani a volszkuszok, hernicuszok és auquiok törzseit? Livius idejére az egykori, Rómával ellenséges törzsek földjein már csak olajfák és pár tőke szőlő senyvedett a kizsigerelt földön rabszolgák művelése alatt.

Na de hogyan változott meg a klíma rossz irányba? A frankok, gótok, vandálok, később hunok betörő seregei egészen biztosan nem indultak volna meg önmaguktól, hátrahagyva korabeli szálláshelyeiket, ha nem lett volna valami, ami erre az indulásra ösztökéli őket. Ez pedig egy hűvösebb, csapadékosabb klíma beállta volt: a termés elrodhadt még a földben, amit learattak, azt megtámadta az üszög és a rozsda, elhullottak a haszonállatok is. Lehet, hogy egy erős birodalom még képes lett volna a külső támadásokkal szembenézni (ahogy korábban több évszázadon át így volt), ám ekkorra már a legyengült birodalmat a külső behatolók szétverték. Járulékos következményként az, hogy a kereszténység el tudott terjedni akár a régi istenek, akár a többi új isten rovására, az Róma bukásának köszönhető egyértelműen. Az emberek az egyre ismétlődő csapásokból arra következtettek, hogy az isteneik elhagyták őket, és komfortot találtak az örök túlvilági lét ígéretében.

A klímát a két legfontosabb, már említett tényezőn kívül befolyásolja még jópár dolog. Nagyon-nagyon lassan változik, ezért kizárólag évmilliós távlatban értelmezhető módon befolyásolja a kontinensek mozgása. Az például, hogy van Golf-áramlat, annak köszönhető, hogy a két Amerika összeért és a tengeráramlat így kialakulhatott. Ez egy újabb tényező: a tengeráramlások. Ezek is nagyon lassan változnak, ám például, amikor átszakadt az Agassiz-tó jéggátja, nagyjából 13 ezer évvel ezelőtt, akkor az annyi édesvizet juttatott az Atlanti-óceánba, hogy ezt az áramlást megakadályozta, ezáltal Európára újabb eljegesedést hozott. (Hasonló a Holnapután című film premisszája is; egy 3-4 fokos felmelegedés esetén annyi édesvíz ömlene Grönlandról az óceánba a feltételezések szerint [na jó, nem feltételezés: előrejelzés], hogy az szintén leállítaná az áramlatot, így paradox módon a felmelegedés hozna el eljegesedést Európára.) Befolyásolja a klímát a topográfia: nem csak, hogy a hegyek magaslatain hűvösebb van, több csapadékkal, de a nagy hegységek vízválasztóként működnek. S van még egy, időről-időre visszatérő alattomos tettes: egy-egy hatalmas vulkánkitörés.

A vulkánkitörési indexnek (VEI) 8 fokozata van. A hatodik fokozat neve kolosszális, a hetediké szuperkolosszális, a nyolcadiké megakolosszális. Ezek az egész Földre hatással vannak. A nyolcas fokozatra példa a Yellowstone kitörése i.e. 2,2 millió és 640 ezer évvel ezelőttről, ezek az egész bolygóra kiterjedően pusztító hatásúak. Ez elég ritka. Viszont a hetes kategóriájú szuperkolosszális, mely így is 100 négyzetkilométer körüli törmeléket szór ki (magma, vulkáni hamu, kősziklák stb.), s melynek hamuja 25 kilométer magasba törve a sztratoszférába is eljut, majd a magaslégköri szelek segítségével szétterjed az egész légkörben, nos, az egész nagyjából 1000 évente van. A hatos kategóriájú sima kolosszális meg 100 évente, tehát elég gyakran. Alapvetően nem lenne baj ezzel, mert a vulkáni kitörések azok, amelyek visszapótolják azt az üvegházhatást létrehozó széndioxid-mennyiséget a légkörbe, amelyet a hegységek kőzeteinek mállása során ezek a málló kőzetek kivonnak a légkörből. (Csakhát tudjuk, hogy jelenleg az emberiség bőven sokkal több széndioxidot juttat a légkörbe a fosszilisek égetése során, így az üvegházhatás erősödik.) Egy ilyen vulkánkitörés volt Közép-Amerikában, kb. i.sz. 430 körül, ez volt az Ilopango-kitörés, amely létrehozta az Ilopango-tavat a vulkáni kaldera helyén. Ez egy hatalmas tó: 250 km2-es medencében fekszik, maga a tó területe 72,5 km2, átlagos mélysége 240 méter. (A Balaton nagyjából 600 km2-en átlagosan 3,5 méter mély.) Ezt a 250 km2-es medencét, benne a tóval, egy vulkáni kitörés hozta létre. Ahogy a Pinatubo- és Krakatau-kitöréseket meg lehetett érezni sokezer kilométerrel arrébb is, úgy az Ilopango-kitörés következményeit is meg lehetett érezni Európában. A vulkánok ugyanis nem csak légkört melegítő széndioxidot illetve más üvegházhatású gázokat lövellnek ki, hanem eszméletlen mennyiségű vulkáni port és hamut, amelyek a felső légkörbe jutva, és szétterjedve, eltakarják a Napot, így megakadályozva a napsugarak eljutását Földünkre, vulkanikus télbe borítják azt. (Ennek a mintájára alkotta meg Carl Sagan a nukleáris tél fogalmát.) Korábban az Ilopango-kitörést összefüggésbe hozták egy 535-536-ik évi vulkanikus téllel, ám, minthogy az újabb datálások ezt a kitörést 430 környékére teszik, logikusan hangzik, hogy akkor egy, a 430-ik év környéki vulkanikus téllel lehet összefüggésben. Bár eddigre már “elromlott a klíma”, a germán törzsek már 406-ban átkeltek a befagyott Rajnán, így ez a vulkánkitörés csak rásegíthetett a már amúgy is csapadékosabbra és hűvösebbre forduló klímára.

A különböző klímaváltozások elsődleges indoka tehát a természetes változás, ám az ilyen gyors, azaz, alig pár évszázados változások csak természeti katasztrófák hatására képesek megtörténni (azaz az emberiség tevékenysége is felér egy természeti katasztrófával). Hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy az akármilyen okból változó klímára (természetes változás + vulkánkitörés) a rómaiak természetpusztító tevékenysége rásegített. Lehet, sőt, biztos, hogy a birodalom már meggyengült, amikor a germán törzsek rátámadtak, de ha nincs kiváltó oka a germán törzsek támadásának, akkor nem indulnak el a korábban egy-két kivétellel mindig győzedelmes római seregek ellen. Ha nem olyan kemények a telek, hogy befagyjon a limesként használt Rajna, akkor a különböző germán törzsek nem tudnak azon átkelni — tulajdonképpen ők voltak az első klímamenekültek. Több százezer. Ezt a koncentrált többszázezres tömeget a Római Birodalom nem tudta sem kiköpni, sem lenyelni, azaz, sem csatában legyőzni, és a határok mögé visszaszorítani, sem befogadni és integrálni. A birodalom, legalábbis annak nyugati fele, elbukott. (Nem tartozik szorosan ide, de az archeológiai bizonyítékok alapján jóval korábban a tengeri népek támadása is egybeesett a klimatikus viszonyok változásával, azaz, nagy hőséggel és esőmentes idővel, azaz, szárazsággal és aszállyal.) Mindenesetre akár emiatt omlott össze a Nyugat-Római Birodalom, akár nem, a rómaiak is a többi ókori néphez hasonlóan, minthogy nem értették meg a nagyobb természeti összefüggéseket, kizsigerelték a saját környezetüket, felélték az erőforrásaikat. Nekik volt mentségük, nekünk van?

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerzőző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Emiatt kérem, hogy akinek tetszenek a cikkeim, és megteheti, küldjön támogatást.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1,2 eurót. Ez kb. egyharmadnyi belvárosi croissant vagy egynegyednyi balatoni lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom sem. A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.