Az Északi-tenger Atlantiszainak, Hy-Brazil szigetének, Ys városának és a Dogger-földnek a története

Eredeti megjelenés: 2024. augusztus 11., Substack, részben megjelent a facebookon 2024. augusztus 7-én.

Hallottatok már Hy-Brazil szigetéről? Mitikus sziget északnyugatra Írország partjaitól. A legenda szerint a szigetet rendkívül sűrű köd védi, annyira sűrű, hogy a szárazföld lakói hétévente csak egyszer láthatják meg, de megközelíteni még ekkor sem tudják (aki megpróbálja, belevész a habok azaz a hullámok közé). A középkori térképek még jelölték, sőt, nem csak jelölték, de a sziget varázs-bűvöletét, saját állítása szerint legalábbis, 1674. március 2-án John Nesbitt kapitány megtörte; még partra is szállt ezen a mitikus szigeten. Rajta kívül soha senki sem állította, hogy akár látta volna Hy-Brazilt, akár sikerült volna kikötnie partjainál, így aztán a kora-újkorban a szigetet a fantom-szigetek közé sorolták be, a soha-se-látott, mitikus szigetek közé, Platón szigete, Atlantisz és Avalon (az a sziget, ahol Excalibur kardot kovácsolták és amely Arthur király végső nyughelye) közé (vagyis inkább, névsorrendben, utánuk). 1753-ban már a The Ulster Miscellany nevű szöveggyűjteményben (szándékos) szerepel egy szatíra ezzel a névvel: “Utazás O’Brazalba, egy, Írország partitól nem messzi elmerült szigetre”, azaz, ekkorra már kételkedtek az egykoriak a sziget létezésében; egy ugyanebben az évben megjelent térkép a délnyugati partokra helyezte azzal a kognómennel, hogy “Brazil képzeletbeli szigete”.

A középkor varázslatos valóságának világából az újkor mitikus képzeletének világába száműzték Hy-Brazilt, de ez nem akadályozta meg Gerald Griffin XIX. századi ír költőt, hogy verset is írjon a szigetről:

Az áldottak szigete

“Mesélik, egyszer a partrontó tajtékok
habjain árnyékba rejtőző föld tűnt fel:
örökké napos és nyugalmas az ég ott
Hy-Brazil a neve; áldottak szigete.
A kéklő óceán peremén homályban
évenként mutatja magát e kísértet;
arany felhő-függöny mélyének honában
rejtőzik ez Éden, e messzi ős-Éden!”

(első versszak, saját fordítás; a teljes vers elolvasható ezen a linken)

Hy-Brazil mindazok számára ismerős lehet, akik látták az Erik, a viking című filmet. Mármint angol eredetiben, mert a magyar szinkronban Hy-Brazil neve kissé fantáziátlanul … Atlantisz. Valószínűleg a szinkront készítő fordítók sem ismerték Hy-Brazil mitikus történetét, azt meg nyilván teljesen kizárták, hogy a magyar közönség halljon róla, így maradt Atlantisz, amiről viszont mindenki tudja, hogy az nem más, mint az elsüllyedt kontinens. Mondjuk egy kicsiny szigetet megfeleltetni a Atlantisszal, nem túl konzekvens (és mindjárt felhasználom valahol a konzisztens szót is), sokkal jobb lett volna meghagyni a Hy-Brazil nevet, így nem csak, hogy megismerték volna a film nézői (főleg gyerekek, gondolom) ezt a kelta mítoszvilágba tartozó elveszett szigetet, vagyis, ennek a szigetnek a nevét, de nem helyezték volna bele értelemzavaróan a görög mítoszok világába Erik, a viking történetét; a film konzisztensebb lett volna ezáltal. (Én szóltam*.)

Utólag megállapítható, hogy Hy-Brazil valószínűleg optikai csalódás szüleménye volt. Délibáb. Így öli ki a modern tudomány a varázslatost mindennapjainkból. (Egyébként a Hy-Brazil az ír keltából jön, semmi köze Brazíliához, ami spanyol eredetű országnév.)

És hallottatok már Ys azaz Kêr-Is vagy Ville d’Ys városáról? (Jelentése: Alsó Város vagy Alacsony Város.) Amit elmosott aztán az ár? A mítosz szerint Bretagne azaz Kicsi Britannia tengerpartjára épült város volt, közvetlenül az óceán partjára, s melyet hatalmas gátkapuk védtek a mardosó hullámhaboktól, s mely gátakat csak apályidőben volt szabad kinyitni. A történet szerint Gradlon király építtette, a tengert szerető lánya, Dahut hercegnő kedvéért; a város, fekvése miatt, kereskedelmi csomóponttá és mesésen gazdaggá lett: a király palotáját márvány talpazatra arannyal díszített cédrusfákból építették. A mítosz többféle változatban maradt fenn, de abban majdnem mind megegyezik, hogy a király jószívű, kegyes ember, ám lánya egy önfejű, kontrollálhatlatlan vadóc volt. A város vesztét az okozta, hogy egyszer a hercegnő ellopta a gátak aranyból készíttetett kulcsait; s éjjelidőben vagy részegen rányitotta a városra a tengerdagályt, vagy azt hitte, a városkaput nyitja a kulcsokkal, és nem is tudta, hogy a várost kitárja a tengervíznek; a lényeg, hogy felelőtlenségében elárasztotta Yst, s a királyt leszámítva a teljes lakosság vízbe fúlt ezáltal. A mélyen vallásos, hívő király úgy menekülhetett meg, hogy álmában megjelent egy szent alak, aki felébresztette őt, hogy azonnal pattanjon lóra; a király felriadt, lóra ült, látta, hogy a tenger hullámai már öntik el városát, ám meg akarta menteni lányát is. Meg is találta őt, felkapta a lóra, ám a szent ismét megjelent előtte, és arra szólította fel, hogy a démont vesse le maga mellől; a király erre lányát az alattuk kavargó, őket üldöző árba lökte, akit elnyeltek a habok, ám a király, bár megtette, amit a szent parancsolt neki, könyörgött mégis, hogy lánya élete megmaradjon: könyörgése meghallgatásra talált, s a hercegnő víztündérré (morgenné) vált. A XIX. században néprajzkutatók még találkoztak olyan helybéliekkel, akik állították, extra alacsony vízállás esetén olyan mélyre húzódik vissza a vízfelszín, hogy Ys város romjai még kilátszanak. (Mint minden mítosznak, ennek a történetnek is számos változata van, én csak egyet írtam ebből le.)

Amikor ezekkel a történetekkel megismerkedtem, egészen biztos voltam abban, hogy az északi-tengeri népek folklórjában még további helyeken is lennie kell vízbe vesző szigeteknek és partszakaszoknak, két ok miatt: egyfelől a történetek, mítoszok, legendák szokása, hogy körbejárnak, egyik nép átadja a másiknak; másfelől, minden ilyen történet, legenda vagy mítosz megegyezik abban, hogy van valami történeti alapja. A történelemből legenda lesz; a legenda mítosszá válik†; a mítoszból mese lesz§. Nem véletlen, hogy számtalan népnek van özönvíz-mítosza — ezek többnyire valódi pusztító árvizek, cunamik miatt ténylegesen bekövetkezett, kultúra-romboló, civilizáció-pusztító események voltak, még az írott emlékezet előtti időkből — így azok szóban hagyományozódtak át, az orális irodalom részeivé lettek. (Egész addig, amíg le nem írták őket, mint először a Gilgames-eposzban, nagyjából i. e. 2100 évvel ezelőttről azaz J.i.e. kb. 4000 éve.)

A Közel-Kelet özönvíz-történeteire a kiáradó, mindent magába fullasztó árvíz a jellemző, ám az Északi-tenger népeinek történeteiben inkább egy-egy sziget vagy partvonal fokozatos elmerülése a tipikus. A Fekete-tengeri özönvíz-hipotézis 1997-ből származik, William Ryantől, Walter Pitmantól és Petko Dimitrovtól. A három kutató úgy véli, hogy Anatólia északi részéről azért hiányozhatnak a neolitikus lelőhelyek, mert azok egy természeti csapásban megsemmisültek: ez pedig a Fekete-tenger kiáradása lett volna. Az elképzelés szerint ez a Proto-Fekete-tenger a mainál kisebb medrű lett volna, és a körülölelő hegységek tartották volna fel a vizet egyfajta természetes gátként; ez a Proto-Fekete-tenger valójában egy glaciális eredetű, édesvizű tó lett volna. 2003-ban az eredeti hipotézist finomítandó Ryan nagyjából i.e. 6800-ra tette ezt az eseményt, és a jégkorszak végével hozta kapcsolatba, mely megemelte a tengerek vízszintjeit az egész világon: így a Földközi-tenger megemelkedő vize át tudott csapni a Boszporusz természetes gátján, be tudott folyni azon át a víz Fekete-tenger mai medrébe; mégpedig a hipotézis szerint napi 50 köbkilométer vízmennyiség, ami naponta nagyjából 26 balatonnyi vizet jelent. Mindez a hipotézis szerint 300 napon keresztül történt volna. A túlcsorduló, eredeti medréből kilépő Fekete-tenger ezek után számos települést öntött el. (Hasonlí vízfeltöltődés zajlott le akkor, amikor megnyíltak Herkules oszlopai az Atlanti-óceánnak, és az az óceánvíz töltötte fel a Földközi-tengert, mint arról egy korábbi posztomban írtam.)

Ez persze csak hipotézis, felvetés; alternatív hipotézisek is vannak a Fekete-tenger keletkezését illetően. Az viszont biztos, hogy a legutóbbi glaciális óta nagyjából 120 métert emelkedett a tengerek vízszintje, és az is, hogy legalább 30 méterrel emelkedett meg a Fekete-tenger vízszintje a Proto-Fekete-tengeréhez képest. A hipotézis “katasztrofikus változata” egyenesen 80 méter vízszint-emelkedéssel számol. Hagyjuk is, számunkra elég a 30 méteres vízszint-emelkedéssel járó változat: az is minden környező települést maga alá temet, hiszen ez nagyjából azt jelenti, hogy a partvonalból egy tízemeletes panelház magasságának megfelelő rész elveszik (a fenti képen a sötétkék részt teljes mértékben körbeölelő, a déli-keleti-északkeleti részen a szárazföldtől elválasztó világoskék rész ez). Ha jelenleg ennyivel emelkedne az összes tenger vízszintje, az gyakorlatilag az összes tengerparti város végét jelentené. (Ha az összes szárazföldi jég elolvadna, ami Grönlandon és az Antarktiszon van, 70 méterrel emelkedne meg a globális vízszint.) Az sem lehet véletlen, hogy a bibliai mítosz szerint Noé az Ararát hegyén kötött ki; az pedig a Fekete-tenger délkeleti oldalától nem messzi található.

Na de térjünk vissza az Északi-tenger környékére, ezúttal annak keleti oldalára, Skandináviába, ahol az egykori vikingek (pontosabban: az északi népek) éltek. Ősi vallásukban, az Ásatrú vallásban (ami “az istenekbe vetett hit”-et jelenti) is van egy ehhez kapcsolódó legenda. Ez az ősi vallás Ódin és Thór és Loki vallása, akikről Neil Gaiman tisztelgő könyvet is írt, és akik inkább a Marvel-univerzumban való megjelenésük miatt ismertek a fiatalabb közönség számára. A kereszténység előtti idők vallása ez, jégóriásokkal, Fenrír farkassal, a Valhallával és a Ragnarökkel. Ezekből a mítoszokból táplálkozott Wagner is; a germán mitológia is innét ered.

A történet szerint Ódin (aki Wotan is és aki Szerda is, hogy ismét Neil Gaimant idézzem¶) fivéreivel együtt Ymir óriást, akitől az óriások is és az istenek (ázok) is származnak, megölte; Ymir véréből és izzadtságából keletkezett az összes tenger a Földön; ez hatalmas áradást okozott, amely egy kivételével az összes óriást megfullasztotta; egyedül Bergelmir jégóriás és felesége élt túl, akik egy kivájt fatörzst bárkaként használva menekültek meg. Ők aztán Jotunheimbe menekülve az összes óriás ősszülői lettek. Az istenek Ymir testéből formázták meg a világot: testéből lett a termőföld, koponyájából az ég (rajta a csillagok a tűz országának szikráiból lettek), véréből lettek a folyók és tengerek, csontjából a hegyek, hajából a fák, bokrok, fogaiból pedig sziklák. Szemöldökéből lett Midgard — az a világ, ahol az emberek élnek. Az emberiség egy gyilkossággal kezdődött.

S a mítoszok után a következő részben megnézzük a valóságot is — a Dogger-föld története lesz soron.

Jegyzetek:

* idézet Krasznahorkai László: Zsömle odavan című könyvéből, pontosabban, annak a kolofónja

† parafrázis a Gyűrűk urából, de a kiegészítés már tőlem van.

§ Kis fogalommagyarázat: a legendák szó szerint olvasnivalók, lego ige azt jelenti, olvasni, az -enda képző pedig jelentésében megegyezik a magyar -andó/-endő képzővel; jelentése az, hogy valamit csinálni kell, azaz, a legenda: ‘olvasandó’. Kezdetben ez a szentek mitikus elemekkel átszőtt élettörténete volt; később minden valós alapú, varázslatossal vagy csodással kiszínezett történetet értettünk legenda alatt. A mítosz pedig eleve a csodás birodalmát jelentette: istenek, félistenek, óriások, hősök egész világra kiható történetei szerepelnek a mítoszokban, melyek valóságmagva igen kevés, ám a világunkban játszódik, a régi időkben. A mese pedig már kitalált történet, akár vannak benne csodás elemek, akár nincsenek.

¶ Amerikai istenek. Gaiman a Sandmannal lépett be a fantasy-írók közé; az Amerikai istenek tette őt a fantasy koronázatlan királyává. Az Amerikai istenek egyike annak a 26 könyvnek, amelyik elnyerte a Hugo- és a Nebula-díjat is.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerzőző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Emiatt kérem, hogy akinek tetszenek a cikkeim, és megteheti, küldjön támogatást.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1,2 eurót. Ez kb. egyharmadnyi belvárosi croissant vagy egynegyednyi balatoni lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom sem. A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.