Minden eddiginél melegebb januárt, februárt és márciust zártunk – mi vár ránk a közeljövőben?
Eredeti megjelenés időpontja: 2024. április 12., helye: Magyar Hang hetilap, 2024. április 12-18.
Másodközlés: 2024. április 19., Substack. Képekkel kiegészített változat.
Ennek a cikknek a kéziratát március elején adtam le, majd másfél hónappal később jelent meg, emiatt a print cikkben anakronizmusok is szerepelnek. A cikk felvezetésében, tehát, április 12-én, az jelent meg, hogy minden eddiginél forróbb februárt zártunk, miközben addigra már a minden idők legforróbb márciusa is véget ért. Jelenleg egymás utáni 10-ik hónapban dőlt meg az adott havi globális melegrekord. Ebbe nyilvánvalóan besegített az El Niño-jelenség, ám az nem tudott volna rekordok döntéséhez besegíteni, ha nincs egy eleve magas alap. Ráadásul a télen, ami a déli féltekés nyár volt, szintén melegrekordok tömegei dőltek meg kisfiús rásegítés nélkül is.
A legtöbb tudós egyetért abban, hogy az utóbbi évek hőmérsékleti rekordjait az ember okozta globális felmelegedés okozza. De valóban véget ért az újkor kezdete óta jellemző kellemes, enyhe klímaállapot? Szakértők segítségével keressük a válaszokat korunk egyik legégetőbb kérdésére.
Olyan enyhe februárt zártunk Magyarországon, amely nem csak fölényesen a legenyhébb február volt 1901 óta, hanem még a márciusok között is a valaha mért hetedik legmelegebb lenne — közölte az Országos Meteorológiai Szolgálatból létrejött HungaroMet Zrt. Az országos átlag 8,2 Celsius-fok volt, amely 7 fokkal haladta meg az 1991–2020-as évek átlagát. Hasonlóan erősen kezdett (utólagos kiegészítés: és zárt) a március: elsején az országos és a fővárosi éjszakai minimum hőmérséklet is meghaladta a korábbi legmagasabbat. Persze nem csak a február (és a március – u.k.) volt szokatlanul enyhe: 2021-től kezdődően immár a negyedik januárt zártuk le fagypont feletti havi átlaghőmérséklettel. A valódi télhez méltatlanul enyhe február nem csak Magyarországra volt jellemző: ha csak Európát nézzük, a szomszédos Ausztriában majdnem 7 fokkal mértek melegebbet február közepén az elmúlt harminc év átlagához képest, Belgiumban is a valaha volt legmelegebb februárt mérték (4,1 fokos eltérés felfelé az átlagtól, miközben a február havi átlagos esőmennyiség kétszerese esett le), hasonló volt a helyzet Hollandiában is (4,3 fokos eltérés felfelé az átlagtól), Dániában 2,9 fokkal volt enyhébb az idő az előző hónapban az átlagoshoz képest, és még a skandináv államok, illetve Izland is pár fokkal felfelé tértek el a normához képest (igaz, ott összességében így is fagypont alatt maradt a havi átlaghőmérséklet). Ezek a hőmérsékleti átlagértékek persze elbújhatnak amellett, hogy január egyik napján 30 Celsius-fokot mértek Spanyolországban. Az enyhe tél nem korlátozódott Európára. Kanadában 1,8-tól 5,8 fokig terjedt a pozitív kilengések tartománya, Alaszkában szintén hasonló értékeket mértek (igaz, ott Fahrenheitben). Japánban közel 2 fokkal volt melegebb a február az átlagnál. Igaz, eközben Szibériában rekordközeli fagy uralkodott. Ha a déli féltekét nézzük, ahol most (u.k.: azaz a cikk írásának idején, hiszen ott most, április közepén náluk ősz közepe van) nyár van, Paraguayban 43,3 Celsius-fokos új országos rekord született, míg Brazíliában több mérőponton is 39 fok feletti hőmérsékletet regisztráltak. Afrikában Togóban és Burkina Fasóban az éjjeli hőmérsékleti melegrekord dőlt meg 30 fokkal, míg 44,6-ot mértek Csádban, 43,5 Celsius-fokot Kamerunban. Ausztráliában februárban rendszeresek voltak a 40 fok feletti hőmérsékletek (a nyugat-ausztráliai Parabardoo kisvárosban egészen hihetetlen 48,1 fokot mértek), így nem meglepő, hogy a valaha mért harmadik legmelegebb nyár ért most (másfél hónapja – u.k.) véget. Az egész kontinens-országra vonatkozóan az 1961–90-es évek átlagához képest 1,62 fokkal mérték melegebbet a téli hónapokban. Ebből a február a valaha volt negyedik legmelegebb volt, 1,71 fokkal volt melegebb az átlagértékhez képest. Dél-Ázsiában szintén 38–40 Celsius-fokokat mértek rendszeresen. Általában véve a déli féltekén brutális melegrekordok dőltek meg a tél folyamán, több ezer ilyen hőmérsékleti szélsőséget regisztráltak. (Az adatok forrása minden esetben Maximiliano Herrera klimatológus és klímatörténész oldala.)
Vajon ez már az a globális felforrás, amiről António Guterres tavaly júliusban beszélt? Véget ért az előző, a kis jégkorszak elmúltával, illetve az újkor kezdetével mérhető kimondottan kellemes, enyhe klímaállapot, és most egy sokkal melegebb klíma irányába mozdultunk el, vagy ez még belefér a normális kilengésekbe, amire esetleg csak rásegít a tizenegy éves ciklusú napfolttevékenység maximumának és a rendszertelen időközönként jelentkező, ám 2023-tól kezdve jelenlévő El Niño-jelenségnek az együttes hatása? Kérdéseinket dr. Lakatos Lászlónak, az egri Esterházy Károly Katolikus Egyetem Környezettudományi és Tájökológiai tanszéke vezetőjének, dr. Lakatos Mónikának, a HungaroMet Zrt. éghajlati szakértőjének és dr. Mika János éghajlatkutató egyetemi tanárnak, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának tettük fel.
Lakatos László: Ezek a hőmérsékleti rekordok már egyértelműen a felmelegedés jeleinek tekinthetőek. Már az 1970-es évektől megfigyelhető volt egy jelentős mértékű hőmérséklet-növekedési tendencia, és a most tapasztalható felmelegedés várhatóan csak gyorsulni fog. A hőmérséklet-növekedés tendenciózus már most, de ez nem azt jelenti, hogy minden év egyre melegebb lesz. Akár ez az év vagy a következő is lehet átlagos, a korábban megszokotthoz hasonló, és arról sincs szó, hogy ne lehetne az, hogy a Föld bizonyos pontjain hőmérsékleti minimumértékek dől nének meg; inkább az várható, hogy a korábban mért maximumértékek fognak megdőlni, mint ahogy erre az elmúlt hónapban számos példa volt.
Lakatos Mónika: Ha csak Magyarországot nézzük, trendszerűnek tekinthető az enyhe januárok és februárok előfordulása, ami kimutathatóan jelentkezik az egész évre vetített felmelegedési értékekben is. Tavaly már meghaladta másfél fokkal az éves középhőmérséklet országos átlagban az 1991-2020-as évek éghajlati normáját, s rekord meleg is volt 2023. Januárban 2,2 fokos, februárban pedig 2,6 fokos plusz volt a referenciaértékéhez viszonyítva. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a közeljövőben ne lehetne – akár több éven keresztül is – hideg telünk, ám azok előfordulási gyakorisága csökkenni, az enyhe telek előfordulási gyakorisága növekedni fog. Ebből persze önmagában nem lehet következtetni arra, hogy az idei enyhe tél forró nyarat fog maga után vonni, de a tendencia mindenképp melegebb nyarakat valószínűsít. A hosszabb, évszakos előrejelzésekre az ad egyáltalán lehetőséget, hogy az óceánok nagy hőtároló képessége miatt a tengerfelszín hőmérsékletében megfi gyelhető anomáliák évszakokon átívelő módon is megmaradhatnak. De március elején a nyárra vonatkozó kilátások meglehetősen bizonytalanok. A mezőgazdasági termelésre nézve jó hír, hogy a 2021–2022-es száraz éveket követően a 2023-as évre tartósan csapadékosra fordult az időjárás, olyannyira, hogy országos átlagban a nyolcadik legcsapadékosabb év lett 1901 óta, és a legfrissebb agrometerológiai elemzések szerint a talajok szinte telítettek a felső egyméteres rétegben, inkább csak a Kisalföldön és az Alföld délkeleti részén fordulhat elő, hogy megszikkadtak a felszínközeli rétegek.
– Ez már egy „új normális” állapot lenne, meg kéne szoknunk az enyhe teleket és forró nyarakat?
Lakatos László: Az írott történelem arról tanúskodik, hogy Skandináviában már voltak szőlőültetvények korábban is, tehát volt már a mostanihoz hasonló enyhébb klíma az emberi civilizáció történelmében, ám az elmúlt 150 évben már egészen pontos adataink vannak a hőmérsékletet illetően, ugyanis nagyjából ekkortól kezdve a műszeres mérések az egész világon elterjedtek. Ekkortól kezdve vannak adataink a légkör összetételét, illetve a hőmérséklet alakulását illetően, és igazolhatóan kimutatható az antropogén, azaz emberi hatás, azon belül is elsősorban az ipari tevékenység a hőmérsékleti adatok változásában. A korábbi proxyadatsorok alapján kimondható, hogy voltak meleg periódusok a Föld története során, és az is egyértelmű, hogy emberi tevékenységtől függetlenül, természetes módon is voltak, vannak és lesznek is bizonyos klimatikus változások, de tudományos oldalról senki se vonja kétségbe, hogy a most tapasztalt felmelegedés emberi eredetű; a tudomány krémje ezt tette le az asztalra, ezt elfogadja a tudósok többsége. Bár elképzelhető, hogy vannak, akik tudományos végzettséggel és szemlélettel nem kellőképpen felvértezve állítanak mást a megfi gyelhető felmelegedés okozójáról, de még nem találkoztam senkivel sem a tudományos életben, aki az antropogén eredetű klímaváltozás tényét kétségbe vonta volna.
Mika János: Bár vannak, akik a napfolttevékenységre, illetve az El Niño-jelenségre vezetik viszsza az észlelt felmelegedést, ám az intenzív naptevékenység csak pár év kiugróan magas vagy alacsony hőmérsékletéhez járulhat hozzá, az elmúlt évtizedekben tapasztalt globális felmelegedéshez biztosan nem. A naptevékenység meglehetősen szabályos 11 éves ciklusokban ingadozik, az El Niño-jelenség szabálytalanul 2-7 évente jelentkezik, és annak felmelegedésre gyakorolt hatása a mérsékelt és magas földrajzi szélességeken a tapasztalat szerint nem okoz kimutatható változást. A tudományos életben ma már evidenciának számít a tapasztalt felmelegedést az emberi tevékenység következményének tekinteni.
Lakatos László: A felmelegedésnek drasztikus következményei lehetnek. Jó lenne nem tönkretenni a földünket, de a jelenlegi, a földi klímát alapjaiban befolyásoló életmód fenntartása sokaknak bevételt jelent, és annak megváltoztatása rengeteg érdekellentéttel jár. Ilyen az esőerdők kiirtása, vagy az állattartás miatti erdőpusztítás. Harmóniában élni a természettel egyszerűen nem jó üzleti jövőkép, a bolygóvédelem óriási költség, a tiszta energiára való átállás vagy energiahatékony megoldások bevezetése rengeteg pénzbe kerül. A jó hír az, hogy úgy tűnik, a felmelegedésnek van egy felső 3-4 Celsius-fokos határa; a Golf-áramlat ekkora felmelegedésnél állna le, ami világviszonylatban megváltoztatná a klímát, lehűtené a bolygót.
– Leállhat egyáltalán a Golf-áramlat? Mostanában Ürge-Vorsatz Diána is felvetette ennek a lehetőségét.
Mika János: Ez az áramlás, amely az egész Földre kiterjedő Nagy Óceáni Szállítószalag része, a földtörténeti múltban, azaz 10 ezer évnél régebben gyakran összeomlott, ami azután több ezer éves jégkorszakokat hozott magával. Sajnos ennek lehetőségét a jövőre nézve sem tudjuk kizárni. Hogy megértsük, miért lehetséges egyáltalán a nagy óceáni szállítószalag részeként a Golf-áramlás és annak alrendszereként az atlanti meridionális áramlási rendszer, szükséges egy kis fizika. Két fő mozgatórugója van ennek az áramlási rendszernek: az egyik, hogy a trópusokon melegebb a víz, mint a sarkon, és a hideg víz sűrűbb, mint a melegebb víz; másfelől, a párolgás miatt a trópusokon a víz sótartalma nagyobb, mint az Északi-sark közelében. Amíg ezek a különbségek megvannak, addig a szállítószalag sósabb és melegebb vizet fog szállítani északra, a kevésbé sós, hűvösebb és sűrűbb részek irányába, ahol az lehűlve lesüllyed a tenger mélyébe, ahonnét viszont hűvösebb és édesebb víz indul meg visszafelé a trópusok irányába. Az egész áramlás amiatt van veszélyben, mert a felmelegedés az északi részeket máshogy érinti: az Északi-sark környéke gyorsabban melegszik, így csökken a szállítószalagot működtető hőmérséklet-különbség is, ráadásul a Grönlandról tengerbe olvadó édesvíz, illetve a folyamatos esőzések miatt a sókoncentráció-különbség is csökken. Ha ez a két komponens – tehát a trópusi és a Jeges-tengeri tengervíz hőmérséklet- és sókülönbsége – pontosan kiegyenlítődne, akkor leállna az áramlás. Egyelőre csak azt lehet látni, hogy ez a folyamat gyengülhet, a klímamodellek szerint erre van esély ugyan, de ennek jeleit még nem találták meg, azaz empirikus bizonyíték még nincs erre. A klímamodellek szerint az áramlás fokozatos gyengülés után hirtelen fog összeomlani, ez pedig akár 10–12 Celsius-fokos lehűlést és egyméteres vízszintemelkedést is okozhat Nyugat-Európában, illetve a brit szigeteknél. A „hirtelen” viszont földtörténeti léptékben mérve száz éveket jelent, nagyjából azt jelenti a fokozatos gyengülés, hogy úgy nagyjából 600 évig folyamatosan gyengül az áramlás ereje, és mindössze 100 év elég lesz majd az összeomlásig, tehát ez semmiképpen sem várható a közeljövőben. Arra viszont fi gyelni kell, hogy ha elérünk egy úgynevezett „átbillenési pontot”, akkor onnantól kezdve már nincs visszaút, a folyamat visszafordíthatatlanná válik, és az Egyenlítő környékét kivéve átrendeződik az éghajlat a világon mindenhol. A legújabb klímamodellek még nem mutatják az áramlás csökkenését, mindöszsze azt mutatják meg, hogy hol kell keresniük és folyamatosan megfigyelniük a tudósoknak az árulkodó jeleket. Ezeknek a modelleknek köszönhetően időt lehet nyerni, hiszen nem kell az egész Atlanti-óceánt átfésülni a fenyegető ugrásszerű változás bizonyításához. Ha átesünk ezen a billenőponton, akkor nem látszik jelen pillanatban, hogy abból hogyan lehetne kijönni, hiszen még a mostani, fokozatos melegedést sem tudjuk lassítani. Meglehet, hogy a lassú felmelegedés perspektívája kevés ahhoz, hogy a szükséges mértékben csökkentsük az üvegházok emberi eredetű kibocsátását, hanem igazán nagy változásoknak kell megtörténnie ahhoz, hogy ezt megtegyük. A kibocsátás csökkentésére viszont nagy szükség lenne, hiszen a felmelegedés kezelése csak hatalmas anyagi és emberi ráfordítással lehetséges, aminél jóval olcsóbb lenne annak megelőzése. A felforrósodó nyarakon a hűtés legalább akkora energiaigénnyel bír, mint télen a fűtés, már csak amiatt is, mert a fűtési igény folyamatosan csökkenni fog, a hűtési igény pedig növekedni. Abban is egyetértenek a kutatók, hogy a mezőgazdasági termelés volumene megroppanhat, azaz egy kiszáradó, aszályos világban nagyon nehéz lesz a még mindig növekvő lélekszámú emberiség élelmezésbiztonságát garantálni.
– Mi várhat Magyarországra egy felforró klímában?
Lakatos László: Ha a felmelegedés problémáját kimondottan Magyarországra vetítjük, itt elsősorban a sűrűbben előforduló aszályos hónapokra, illetve az 1-2 hónapos szárazságokat lezáró hatalmas, villámárvizeket okozó esőkre kellene felkészülnünk. Ezekben az aszályos nyári hónapokban a kisebb folyók, patakok kiszáradhatnak, egy többéves aszály esetén pedig már komoly problémák lehetnek. A hazai élelmiszer-termelésnek és a jogszabályoknak is alkalmazkodniuk kell ehhez, illetve a termesztés elmehet a mediterrán növények, a szárazságtűrő változatok felé, a felmelegedés ugyanismegváltoztatja, megzavarja a növények vegetációs időszakát, és így az élelmiszer-biztonságra is veszélyt jelenthet. Mindenképpen újra kellene gondolni a hazai víztározási kapacitásokat és azok rendszerét, illetve az energiaigény fedezéséhez szükséges megújuló energiákra való áttérés ütemtervét.
Lakatos Mónika: A „globális felforrásnak” reális a veszélye, ha csak a tényekből indulunk ki. A korábbi, optimista kicsengésű kommunikáció mára megváltozott. 2023 globálisan a legmelegebb év volt, amióta rendszeres mérések vannak, s ennek hatásai sem maradtak el. Világszerte számos szélsőséges esemény fordult elő, köztük hőhullámok, árvizek, aszályok és erdőtüzek. A felszínhőmérséklet 2023-ban világszerte több rekordot is megdöntött. A 2023-as év rendkívüliségének legkorábbi jelei június elején kezdtek megmutatkozni, amikor az 1850–1900-as iparosodás előtti átlaghoz viszonyított hőmérsékleti anomáliák több helyen is elérték az 1,5 Celsius fokot több egymást követő napon. Korábban ez még soha nem fordult elő az évnek ebben az időszakában. A 2023-as év hátralévő részében a 1,5 fok feletti globális napi hőmérséklet-anomáliák rendszeressé váltak, olyannyira, hogy 2023-ban a napok közel felében 1,5 fokkal meghaladta az 1850–1900-as átlagot, ami a párizsi klímamegállapodásban meghatározott határérték. Ez mindenképp meglehetősen rémisztő előjel. A 2024-es folytatás sem túlságosan biztató. Január globálisan a valaha mért legmelegebb január volt, több mint egy tizedfokkal meghaladta a korábbi rekord, a 2020-as január hőmérsékletét a Kopernikusz éghajlatváltozási program közlése szerint. Ez már a nyolcadik egymást követő hónap volt, amely az év adott hónapjában a legmelegebb (u.k.: azóta ez már egymást követő tizedik hónap, mint írtam fenntebb). A 2023 februárjától 2024 januárjáig mért globális átlaghőmérséklet a valaha mért legmagasabb, 0,64 fokkal meghaladja az 1991–2020-as átlagot és 1,52 fokkal az 1850–1900-as iparosodás előtti átlagot, azaz a párizsi klímacélt átmenetileg már túlléptük. Nem törvényszerű, hogy a globális és regionális rekordok egybeessenek, de Magyarországon is a legmelegebb volt 2023 a múlt század eleje óta. Ami a jövőt illeti, a HungaroMetnél jelenleg két regionális klímamodellel és három kibocsátási forgatókönyvvel – optimista, közepes és pesszimista – végzünk modellkísérleteket, de nemzetközi együttműködésben készült számításokat is bevonunk a vizsgálatokba. Ezek alapján biztosan ki lehet jelenteni, hogy a felmelegedési trend folytatódni fog a közeljövőben is.
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. A szerző a Magyar Hang nevű újságnak csak külső, önkéntes munkatársa, aki tiszteletpéldányokat kap ugyan az újságból és a Magyar Hang által megjelentett könyvekből, de fizetést vagy az online cikkeiért tiszteletdíjat nem.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, mint például ezt a cikket is már vagy bő hónapja, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
0
0
Leave a Reply