Szexualitás a harmadik birodalomban

Eredeti megjelenés időpontja: 2019. június 9., helye: facebook

Másodközlés: 2024. március 9., Substack.

Az első bekezdést kicseréltem.

Bár elég sok mindent tudunk a nácikról és rémtetteikről, náci birodalom mindennapi élete — legalábbis számomra — még feltáratlan, elenyésző a tudásunk, vagyis, a tudásom arról, hogy éltek az átlagemberek a háborút megelőző években illetve a háborús években Németországban. Az biztos, hogy bizonyos tevékenységek ugyanúgy folytak tovább, mint a weimari években, és az is biztos, hogy számos helyen a náci ideológia megváltoztatta az emberek hétköznapjait. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy az oktatás, a tudomány, a nevelés, a családi élet, a kultúra azok, amelyekben a fasiszta mozgalom (hiszen a nácik fasiszták voltak, azoknak is elfajzottak, nem szocialisták, bár a különbség bizonyos területeken elhanyagolható) megváltoztatta Heine és Hölderlin országát. (Kikívánkozik belőlem Hölderlin mondása: “Mi végre valának a költők ínséges időkben?”, s arra rá a náci pártba 1933-ban belépett, majd onnét … nem kilépő, ám a pártba belépését élete legnagyobb baklövésének minősítő, a háború után az egyeteméről eltávolított Heidegger válasza: “Éneklően az elmenekült istenekre figyelmezni.” Mindenki maga döntse el, hogy most ínséges idők vannak-e, mindig is ínséges idők voltak-e, vannak-e költők még manapság, ha vannak, mi a szerepük egyáltalán, és hogyan kell ma énekelni.)

A könyv nagyban árnyalta a harmadik birodalomról kialakított képemet. A History Channelt ugye szokás Hitler Channelnek is becézni a nagy H-betűje és a megálls nélkül játszott második világháborús témájú dokumentumfilmjeik miatt, ám a szexualitás témáját többnyire kihagyják, mert ugye.

A könyv maga nem volt végig feszes és érdekes, az utolsó két fejezet szétesik, jóval gyengébb, maga a könyv pedig lezáratlan. Minden valószínűség szerint több tanulmány közös megjelentetése.

A fejezetcímek: Hitler és a szexualitás, A nemzetiszocialista elit erkölcse, A meztelenség nem azonos a pucérkodással, Hitler gyermekei, A homoszexuálisok “a nép élősködői”, Hallgatásba burkolózva — a szexuális felvilágosítás a Harmadik Birodalomban illetve Szving és szex a “tiszta birodalom”-ban nagyjából pontosan leírják a könyv témáit is. Nem teljesen, csak nagyjából: bizonyos fejezetcímek “költői ihletettségűek”, és nem ragaszkodnak a történész-tudósi pontos, fejezetleíró címadáshoz.

A Führer és a szexualitás roppant egyszerű, ténylegesen Hitler saját szexualitásáról szól. Cáfolja azokat a híreket, hogy homoszexuális lenne, és a perverzióit is. Annyi bizonyos, hogy szeretőként elfuserált ember volt a birodalom főura, saját gyermeke nem volt egyáltalán. Göringről tudjuk, hogy egy korábbi, lövés okozta sérülés következtében impotens volt, és gyermeke mesterséges megtermékenyítés segítségével született meg, ráadásul azt a fajta mesterséges megtermékenyítést csak az 1990-es években kezdték el szakszerűen és rutinszerűen alkalmazni, tehát itt a német tudomány jóval a kor előtt járt; emiatt már csak külön is érdekes, hogy miért nem volt lombikbébi-programja a náciknak. (Utólagos kiegészítés: ehhez képest amerikai kémjelentések szerint ööö a belga csoki-fogyasztás úttörője volt, üvegablak nélkül, vagyis, szerette, ha kilőnek rá egy barna torpedót. WTF, OSS??)

A meztelenség nem azonos a pucérkodással című fejezet elég érdekes, ám nem felkavaró. Tudni kell, hogy a nudizmus ma is elég népszerű és elterjedt Németországban, és az volt már 100 éve is meg 80 éve is (ahogy egyébként elég sok országban, Hollandiában, Franciaországban, a skandinávoknál, és még Oroszországban is, Putyin és az ortodox papok bosszúságára), de Hitleréknek sikerült különbséget tenni meztelenség és pucérkodás között. Nagyjából aszerint, ahogy különbséget lehet tenni egy élő ember és egy hulla között. Ha valamiben volt élet, esetleg ingerlő is volt, de mindenképpen vidám, akkor az zsidó pucérkodás volt, ha viszont hűvös, mosolytalan, csak a lapos has és az izmok, és inkább taszító volt, na, akkor az náci féle meztelenség, amit a nemzetiszocialista erkölcs még támogatott is, lévén Hitler a prűd erkölcsökkel (is) le akart számolni.

A Hitler gyermekei fejezet a legérdekesebb, és ez nem Hitler szó szerinti gyermekeit jelenti. Ez a tenyészprogramot jelenti. Hitler a fejébe vette, hogy miután kiirtja az alacsonyabb rendű népfajokat, mert hogy kell az élettér, azt tele kell szülni gyerekkel. Rengeteg intézkedést megtett azért, hogy minél több gyerek születhessen. Betiltották a bordélyházakat (később Hitler ezeket kénytelen volt újranyitni, ám akkor már szigorúan állami bordélyok voltak ezek). Betiltották az óvszerhasználatot és az abortuszt. Támogatták a házasságon kívüli gyerekek megszületését; nem az volt a lényeg, hogy legyen a gyereknek apja és anyja, hanem, hogy szülessen meg. Erősen ellenezték az alacsonyabbrendű népfajokkal (mármint, ők nevezték annak, nem én) fenntartott szexuális kapcsolatokat, ám, ha egy “tiszta vérű” német nő esett házasságon kívül teherbe, nem bolygatták meg, ki az apa. Támogatták a négy gyerek megszületését gyakorlatilag ingyenes kölcsönökkel: sőt, minden gyerek után a kölcsön összegéből 25%-ot levontak, így négy gyerek esetén a teljes kölcsönösszeget lenullázták. A katonáknak rendszeres kimenőt adtak, házastársi kötelezettségek teljesítése céljából. Fiatal anyáknak és lányanyáknak intézményeket hoztak létre. ÉS MÉG ÍGY IS CSÖKKENT a gyerekszületések száma, a “gyerekeknek NEM támadt kedvük megszületni”. Jó, hát lehet, hogy ez már csak amiatt is volt, mert Hitler kiirtotta a saját népét közben, úgy meg ugye nehéz. Ugyanis koncentrációs táborokba kerültek nem csak a zsidók, de a cigányok, homoszexuálisok, fekete bőrűek, szociáldemokraták, kommunisták, szellemi és fizikai fogyatékosok is, bár utóbbi két kategóriába tartozókat inkább aktív eutanáziában részesítették. Az egész háborúskodás amiatt volt, mert Hitler életteret akart a Harmadik Birodalom árjáinak, mert úgy hitte, hogy új ezeréves birodalmat épít, és fog kelleni az élettér az új német, fajtiszta gyerekeknek, de hát, ebben is kudarcot vallott, mint mindenben. Egyébként, mivel sikeresen kiirtotta a német férfiak egy jelentős részét, így aztán megágyazott annak, hogy Németország a sok bevándorlóval (lengyel, ukrán, török, cseh, orosz, de még magyar bevándorlóval is) multikulturális állam legyen.

A náci birodalom homoszexuálisokhoz való viszonyáról már írtam korábban, még csak kiegészíteni sincs mivel. Hitler szerint aki nem teljesíti kötelezettségeit a nemzet felé, azt meg kell ölni, már csak amiatt is, hogy nehogymár egy homoszexuális elcsábítson három másikat, és akkor már négyen legyenek melegek, azaz, abszolúte fenntartás nélkül híve volt a “csábításelméletnek”, azaz, szerinte heterókat egy meleg rá tud venni arra, hogy melegek legyen, pusztán azzal, hogy szexel velük. Mintha ez egy szexuális úton terjedő betegség lenne. (Persze, ha így lenne, akkor az azt jelentené, hogy a homoszexuális aktus sokkal élvezetesebb a heteroszexuális aktusnál, azért csábulnak erre emberek el, mert jobban élvezik. Mondjuk az ókori görögök is hasonlóan gondolkodtak, mármint, hogy a szerelmet kapó vagyis a másikat befogadó fél azt jobban élvezi, lásd Teiresziasz, a Kossuth téri metrómegállóban kiállított ógörög jós történetét.)

A fiatalok felvilágosítása annak ellenére nulla volt, vagy inkább névleges, hogy Hitler milyen sok gyereket akart a birodalomnak. Volt, hogy lányokat 20 éves (!) koruk előttig nem világosítottak fel. Az összes ilyen jellegű könyvet betiltották, és a házasság előtti szüzességet ajánlották lányoknak és fiúknak is. A szexualitásról való hallgatás olyan károkat okozott, hogy inkább hagyták, hogy 8-14 éves korú lányokat megrontsanak idősebb férfiak, de véletlenül sem szóltak nekik arról, mi az a szex.

A német kispolgári-nyárspolgári mentalitás ebben mutatkozott meg legjobban, Hitler véletlenül sem akarta ebben megváltoztatni az erkölcsöket. Amikor egy pedofil sorozatgyilkos garázdálkodott, nem adtak róla hírt, nem kezdtek róla kérdezősködni, mert akkor szóba kellett volna hozni, hogy kit keresnek. Ezért minden lány halálát balesetnek állították be, és a sorozatgyilkos vagy 90 lánnyal végzett, mire elkapták.

A szemellenzős magatartás annyira jellemző volt a náci németekre, hogy a könyv szerint, amikor két 20-on éves fiatal jegyespár (!) egy idegen házban egy ágyban aludt, de csak aludt, mert a lány félt a szextől (!), utána a szülők, mivel a fiatalok még nem voltak házasok, megvető és lenéző pillantásokkal jelezték hónapokon át a nemtetszésüket. (Utólagos kiegészítés: ezért utálják az emberek a német kispolgár-mentalitást, hiszen a németek nagyon-nagyon lokálisak, szűklátókörűek és fantáziátlanok. Lásd még: német viccek.)

A háború végére, 1944-45-re, a Hitlerjugend és a Német Hazafias Lányok szövetsége vagy milyen nevű szervezet tagjai gyakorlatilag egész este csak szexpartikat rendeztek, vagy legalábbis ez rendszeres volt, ahogy az is, hogy német lányok (férfi partner híján) hadifoglyokkal voltak nap, mint nap (a fehérbőrű, nemzsidó hadifoglyokat elszállásolták polgári családokban), sőt, még lengyelekkel és ukránokkal is. “Legfeljebb terhes leszek és szülök a Hitlernek”, mondták a tizenéves lányok. (Utólagos kiegészítés: hasonlóról írt Márai Sándor is az első világháború lezárásakor. Napközben jólnevelt, blúzos-szoknyás, szófogadó, szüleiket magázó lányok éjjel szexpartikban vettek részt hasonlóan szófogadó és udvarias, kimért, éjjel pedig a ruháikat és jólneveltségüket levető fiúkkal.)

És a könyv is pont így ér véget, lezáratlanul, összegző tanulmány vagy összefoglalás, vagy későbbi időbeni kitekintés nélkül, ahogy ez a poszt is.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.