Eredeti megjelenés időpontja: 2022. szeptember 18., helye: facebook

Másodközlés: 2024. február 16., Substack.

Az emberi tudás maga a civilizáció, mondotta volt egyszer Niels Bohr, akiknél többet egyszemélyben kevesen tettek hozzá az emberi tudáshoz így civilizációhoz. Ő és fia is Nobel-díjasok lettek, ezt a dicsőséget rajtuk kívül csak hárman érték el, köztük Marie Skodowska, későbbi nevén Marie Curie (rosszul ejtetted ki a nevét, Mar-i-ah Car-ey a jó ejtés, lehetne viccelődni, de nem fogok). Ő és leánya, Irene Joliot Curie is elnyerte a legmagasabb tudományos díjat (sőt, Marie Curie egyike annak a négy embernek, akik kétszeres Nobel-díjasok, és egyike annak az egy embernek, akinek a sírja még 1500 évig radioaktívan sugároz, és ezért gyakorlatilag ólomba van temetve). Hogy kapcsolódik Niels Bohr a cikkem témájához? Nagyjából sehogy, bár, mint dán, ő is az egykori vikingek leszármazottja, egészen pontosan a dán vikingeké.

Az egykori vikingek ugyanis politikailag eléggé megosztott népek voltak. Tulajdonképpen a mai három germán nyelvű skandináv ország volt a három fő törzs: a norvég, a svéd és a dán vikingek törzse (a negyedik skandináv nép, a finnek, mint tudjuk, finnugor nyelvű nép). Mindhárom nép különböző helyekre jutott el abban az időben, amit előszeretettel szoktak sötét középkornak mondani, egyszerűen azért, mert még nem találták fel akkor a lámpát, és este gyertafénynél lehetett csak olvasni. (Valójában azért, mert a tudásunk volt sokáig sötét erről, de ma már ez nincs így, ma már csak a magyarok tudása sötét erről.) Az én tudásom is sokáig csekély volt ebben a témában, de az ember holtig tanul, még ha nem jó pap, akkor is, és úgy gondolom, hogy erről nektek is érdemes tudni. Az egykori vikingek ugyanis nem csak arról ismertek, hogy kivágták Izland összes fáját és eljutottak Új-Fundlandig; bár a történelemkönyvek együtt tárgyalják „kalandozásaikat” a magyar „kalandozásokkal” (melyek valójában inkább rablóhadjáratok voltak), az ő kalandozásaik valójában államalapítási célú expedíciók voltak, eljutva az északi szigeteken kívül Britanniába, sőt, még az ukrán nép kialakulásában is volt szerepük.

A vikingek kora

A viking korszak a középkor elejétől közepének elejéig tartott, pontosan meghatározható dátumokkal: 793-tól 1266-ig. 793-ban történt ugyanis a Lindisfarne szigetén lévő kolostor elleni támadás vagyis inkább rajtaütés (raid ~ ebben azért a magyar Sankt Gallen-i 926-os rajtaütéssel rokon, csak, mint látszik, bő száz évvel korábban volt), tehát ezt tekinthetjük kiindulópontnak, míg 1266 az az év, amikor a viking uralkodókat kiűzik a Külső-Hebridákról és a Man-szigetről. Esetlegesen lehet kötni a viking hódítás végét 1066-hoz is, amikor szeptember 25-én II. Harold angol király kiverte Harald Sigurdsson seregeit a Stamford Bridge-i csatában – kevéssel a II. Harold számára végzetes október 14-i Hastingsi csata előtt, amikor pedig ő maradt ott a harcmezőn a hódító Normandiai Vilmos elleni vesztes ütközetben –, ám ekkor igazságtalanok lennénk a vikingekkel szemben, mert ekkor csak az angliai jelenlétük szűnt meg; az írországi Dublinban 1171-ig tartottak ki, ahol Richard FitzGilbert űzte őket ki, míg Skóciában egészen 1263-ig voltak jelen, amikor III. Sándor skót király seregei verték őket meg. Ezt követte a már említett 1266-os évben az egykori Kingdom of the Isles szétverése, amit magyarul talán a Trónok harca-ízű „a Sziget-királyságá”-nak lehetne fordítani, de a teljesen unalmas „Külső Hebridák és Man királysága” névvel van Magyarországon forgalomban. A lenti térképen is látható módon Skóciától Észak-Keletre lévő Orkney- és Shetland-szigetek egészen 1469-ig kitartottak viking területként, tehát „a hosszú viking-korszak” ekkor ért véget ott hivatalosan. A megjelenésüket az angol történetírás „The Great Heathen Army” néven, azaz, a nagy pogány hadsereg megnevezéssel említi.

A vikingek főbb csoportjai és expedíciók iránya: a dán vikingek

Bár a viking törzsek egymással is gyakran háborúztak, alkalmi szövetségekbe kerültek egymással, és egyik pillanatban az egyik törzs a másik leigázottja volt ugyan, de a másik pillanatban már ők kerültek felülre, ahogy írtam, három fő csoport különíthető el egymástól. Először a dán vikingekről lesz szó, hisz az ő útirányuk volt a mai Anglia, és időbeli elsőségük okán ők voltak az eredeti vikingek, de előbb tisztázzunk egy fontos kérdést.

Nem lehet, vagyis, lehet, hogy lehet, annak, aki ebből doktorált, de én nem tudok fontossági sorrendet felállítani azon tényezők között, hogy mi vezethetett a viking kiáramlásokhoz. A magam részéről elsősorban, mint minden komolyabb történelmi eseménynél, az éghajlatot teszem felelőssé; ha elhűl a klíma, akkor túl kevés lesz a művelhető terület és a termés; ha pedig javulnak a hőmérsékleti viszonyok, akkor pedig túlnépesedés következik be. (Ezeket több száz éves időtartalomra kell gondolni, nem 1-2 jobb vagy rosszabb évről van szó.) Gyanítom, hogy előbb jobb volt a terméshozam, több állatot tudtak eltartani, majd ez idővel rosszabbra fordult, így a túlnépesedés pontosan ugyanolyan hajtóerő lehetett, mint a klíma rosszabbra fordulása. Feltűnő, hogy a vikingek korszaka pontosan megegyezik a középkori meleg optimummal, ami kb. 800-tól kb. 1200-ig tartott, míg a viking korszak 793-tól 1266-ig. Ezeken kívül még a szokásos gyanúsítottak jönnek számba: a mai Anglia, Skócia, Wales és Írország a rómaiak kivonulása után gyenge államszervezetű, katonai erőkifejtésre korlátozottan képes kis városok, kolostorok és települések szervezete volt, míg a vikingek pont ebben az időben erősödtek meg államszervezetükben; gyanítható, hogy a technológiai fejlettségük is pont ebben az időben érte el azt a pontot, amikor már hajóikkal nagyobb távolságokra is el tudtak jutni. (Felmerült még, hogy vallási okok is lehettek a kirajzásnak, hiszen a viking expedíciók kezdetén vívta meg Nagy Károly a szász háborúit, amelyek gyakorlatilag keresztény-pogány vallási háborúknak is tekinthetőek, ekkoriban érték el a keresztény hittérítők Skandináviát, ám a magam részéről kétlem, hogy ez komoly tényező lett volna. Sokkal fontosabb az, hogy mit lehet enni, mint az, hogy kihez lehet imádkozni.)

A dán vikingek voltak a három csoport közül az először politikai jelentőségre szert tett viking csoport. Nekik volt először királyuk – a különböző krónikákban már a VII. századtól kezdve említenek dán uralkodókat, és egyébként ők voltak az elsők is, akik áttértek a keresztény hitre az Ásatrú vagy Forn Sidr hitről, ami nagyjából azt jelenti, hogy „hit az ősi istenekben”, és ami egy természetközeli pogány hitvallás volt (ez a vallás Izlandon új kultuszát éli, és amelyet 1972-ben jegyeztettek be, mint hivatalos vallást). Ez nagyjából Odin, Thor és Loki vallása is, akiket a művelt nagyközönség a Marvel filmuniverzumból ismerhet, esetleg Neil Gaiman Sandman-sorozatából, viszont a görög, római vagy egyiptomi istenvilághoz képest kevésbé magukon az isteneken volt a hangsúly, inkább egyfajta életviteli filozófia volt, amelyben mellesleg vannak istenek is a szellemeken és a Nornákon kívül.

A dán vikingek expedíciójának fő célpontja a brit-szigetek voltak. Különböző kisebb-nagyobb királyságokat hoztak ott létre, így a már említett Sziget-királyságon (Suðreyjar) kívül Orkeny szigetén Norðreyjar királyságát, a mai York területén Jórvík királyságát, a mai Anglia területének nagyobbik részén Danelaw-t (Danalǫg), a mai Írország területén pedig Dublint (Dyflint). Nagyon higiénikusak nem lehettek, mert az egykori Yorkot úgy jellemezték kortárs források, hogy nem állt másból, mint a mocsár kellős közepén álló, bűzlő, rotható faházakból, az utcáin pedig emberi ürülékkel vegyített élelmiszerhulladék rothadt. Persze lehet, hogy ez a vikingekkel szemben megengedett költői túlzás volt. A valójában nyelvészeti adatok bizonyítják, hogy a letelepedett vikingek hatása a helyiek kultúrájára és nyelvére igen jelentős hatással volt. A harci szavakon kívül, mint pl.: berserk (magyarul berzerker) berserkr azaz ’medve-ingű’; a gun (m. fegyver) gunn a Gunnhildr női névből jön, melynek előtagja, a gunn háborút jelent, a hildr pedig csatát; a ransack (m. kirabol, kifoszt) a rannsaka „átkutatni egy házat” jelentésű szóból, és sorolhatnám még, de a nem háborúskodással kapcsolatos szavakból is van elég: reindeer (m. rénszarvas) hreindyri, bull (m. bika) boli, thrift (m. gazdagság) þrift, dirt (m. piszok) drit ’ürülék’, rotten (m. rohadt) rotinn, window (m. ablak) vindauga ’szél-szem’, egg (m. tojás) egg, lad (m. fiatal serdülő, suhanc) ladd, s így tovább. Számos mai angol településnek van viking neve: mindegyik, amelyik -by-ra végződik (jelentése: falu) vagy -thorpe-ra, melynek jelentése: farm. Pl. a Derby városnév jelentése: rénszarvasfalu. A vikingek megtelepedésük után nagyjából a kiűzetésükig állandó háborúban álltak az angolszász államokkal (Wessex-szel, Merciával, Kelet-Angliával, és akkor talán már érthető, hogy a Trónok harcában mire utal az, hogy egyesíteni a hét királyságot, merthogy pont erre: a három fenti királyságon kívül még volt Essex, Kent, Sussex, ezeket Wessex uralkodói szépen lassan meghódították, és a vikingek uralma alatt álló Northumbria).

A normann nép is a dán vikingektől származik, az ő nevüket viseli Normandia, és végül a normann hódítás győzi le az angol uralkodókat is, mint írtam, 1066-ban. A normannok a nyugati frankok, a romanizált gallok és a vikingek keveredéséből kialakult nép. Egy bizonyos időben még a Szent Római Birodalom (magyarul a kevésbé frappáns Német-Római Birodalom nevet viseli – mely a vicc szerint nem volt sem szent, sem római, sem birodalom, és ebből is látszik, hogy a magyar fordítás miért rossz: azért, mert nem jön ki a poén) után második legjelentősebb államalakulat is a vikingeké volt: az Északi-Tengeri Birodalom nagyon rövid ideig fennálló thalasszokrácia azaz tengeri királyság volt, a X. század végén és a XI. század elején három királyság egyesült perszonálunióban II. Knut dán király uralkodása alatt, és alkotott így birodalmat. A csatolt térképen a színkód feloldása a következő: piros:a három királyság területe; narancs:vazallus államok; sárga: szövetséges államok.

Külön nem szeretnék írni a viking kultúráról, életmódról, művészetekről, hiszen most elsősorban a politikai kérdésekre hagyatkozom, de az egészen biztos, hogy a viking letelepülők többsége egyszerű gazdálkodó, halász vagy kereskedő volt, és a katolikus illetve szigeti (insular) keresztény vallású angol illetve ír történetírók egészen biztosan túloznak velük kapcsolatban.

A norvég vikingek

Ők voltak a három viking csoport közül a legnagyobb felfedezők és legjobb hajóépítők. Térbeli elhelyezkedésük miatt is elsősorban észak-nyugati irányban terjeszkedtek: ők népesítették be a Feröer-szigeteket, Izlandot (ahol kivágták az összes fát, és Izland mai napig emiatt kopár), eljutottak Grönlandra, ahol két telepet is létrehoztak, sőt, az észak-amerikai kontinens partjaira is, Leif Erikson személyében pedig Új-Fundlandig (korabeli nevén Vindlandig), viszont ahonnét az indiánok a bennszülött népek kikergették őket. A régészeti leletek szerint a norvég vikingek voltak, akik kard helyett csatabárdot használtak fegyverként, azaz, a dán és svéd vikingek a hagyományos karddal vívták csatáikat.

A norvég vikingek expedíciói esetében egyértelműen a középkori meleg időszaknak köszönhető felmelegedés a felelős. A felmelegedés hosszabb gabonatermesztési időszakot, rövidebb teleket hozott, így kevesebben vagytak meg vagy haltak éhen télen, azaz, relatív túlnépesedésről lehetett beszélni. A felnövő fiatal férfiak pedig hajóba ültek, felfedezni új területeket, vagy, ha úgy alakul, kereskedni, vagy, ha úgy alakul, fosztogatni. A lakatlan területeket, amiket találtak, benépesítették: a Feröer-szigetek csak az elsők voltak a sorban, utána jött Izland, és aztán még Grönlandig is eljutottak (azaz, a végtelenbe és még tovább). Mindez az enyhébb éghajlatnak volt köszönhető, kevésbé fagytak be az északi tengerek, jobban voltak hajózhatóak. Egy viking saga szerint Izlandot egy Feröer-szigeteki viking, Naddodd fedezte fel, és 985 után települt be, főleg olyan norvégok voltak a betelepülők, akik Harald Fairhair elől menekültek el. Vörös Erik sagaja szerint ő pedig már egy izlandi viking volt, akit száműztek, és így találta meg Grönlandot. Az ő fia volt Leifr Erikson, aki pedig már Új-Fundlandig (korabeli elnevezéssel Vinlandig) is eljutott. Az elnevezés oka, hogy Leifr vadon növő szőlőt talált volna; bizonyára egy másik növény termését nézte szőlőnek. Grönland 99%-a lakhatatlan volt már akkor is, ám a maradék 1% nem kicsi: 21 600 km2, ezen a területen pedig összesen nagyjából 250 farmon gazdálkodtak vikingek, farmonként nagyjából 20-an, 14 nagyobb, templommal bíró (mert ekkorra már keresztények voltak) településbe rendeződve. Kezdetben dús legelőket találtak, nem tudták, hogy ezek a talajok sokkal gyorsabban merülnek ki, mint ami otthon volt (és ezért vágták ki az izlandi fákat is, nem tudták, hogy magasabb szélességi fokon sokkal lassabban, nehezebben nőnek a fák, azaz, alapvetően tévedésből tették mai napig csupasszá Izlandot). A vikingek juhot, marhát, disznót is hoztak magukkal, gyakorlatilag felélték a könnyen kimerülő földet, és amikor a klíma rosszabbodott, már nem kaptak otthonról segítséget: sőt, haza sem tudtak már menni. Szép lassan elfogytak, amíg vagy éhen nem halt mind, vagy az inuitok meg nem ölték őket.

A svéd vikingek

A svéd vikingek kulturális jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Ők, a svéd vikingek voltak a varégek, akik a bizánci császár elit testőrségét is alkották, és ők alapították meg a kijevi Ruszt is, mely a Dnyeper és a Volga folyók között lévő államalakulat volt, a Kazár Kaganátus, a Bizánci Császárság, a Magyar Királyság és a Szent Római Birodalom között. Végighajóztak nem csak a Dnyeperen és a Volgán, de a Donon, a Dnyszteren, sőt, még a Dunán is, eljutva Konstantinápolyba. A rusz szó azt jelenti: ’az emberek, akik hajón húzzák az evezőket’, és az orosz nemzet neve is ebből származik.

A lent látható képen a varégek ábrázolása egy fantáziaképen. Róluk most nem sokat mondanék, ők elsősorban a bizánci császárság történetéhez kapcsolódnak.

Nézzük inkább azt, hogy hol telepedtek le a svéd vikingek azaz mostantól kezdve varégek! Az a hatalmas terület, ami ma Ukrajna, részben Belorusszia és Közép-Nyugat-Oroszország, korábban az iráni gyökerű szkíták és szarmaták területe volt. Igen ám, de a kora középkorban erőik felőrlődtek a gótokkal, rómaiakkal, hunokkal való harcokban. A proto-szláv népek a mai Baltikum irányából lehúzódva pár évszázad alatt magukba olvasztották ezeket a népeket, majd tovább terjeszkedtek és szaporodtak-gyarapodtak, miután már más népek nem állták útjukat. Ezek a proto-szláv népek elsősorban folyóparti kultúrát folytattak, más népekkel eltérően kerülték a magaslatok elfoglalását. Ami egész biztos: decentralizált államszervezetük volt — vagyis nem volt valódi államszervezetük.

Ekkor érkeztek meg a kelet felé terjeszkedő varégek. Gyorsan észrevették, hogy a hatalmas folyók hajózhatóak, és be is hajóztak rajtuk, ahogy az a lenti képen is látszik. Ha jól nézem, akkor ezen a mai Rigánál az Északi-tengerbe befolyó Daugava, a Volhov folyó, és a Volga látható.

A varégok alapvetően kereskedéssel foglalkoztak, hiszen egészen a Bizáncsi császárságig lejutottak, és kereskedtek a kazárokkal is. Bizáncot Miklagard-nak nevezték el, ’Nagy Város’-nak, ahol jónéhányukat felfogadták császári testőrnek. Telepeseik központja Kijev lett, ahonnét kiválóan lehetett ellenőrizni a balti-bizánci kereskedelmet, és amely várost ők építettek először ki erődítménnyé. Ennek a fiatal államnak is ők adták az első dinasztiát, a Rurik-dinasztiát, ugyanis Rurik varég herceg volt. Ahogy azt az 1113-ban meghalt Nesztor nevű szerzetes megírta Povest vremennykh let (Az elmúlt idők története) című krónikájában, 860 környékén a szláv, észt, finn, litván és lív népek fellázadtak a varégek ellen, és amint sikeresen ki is kergették őket, újra elkezdtek egymással háborúzni. Ekkor a népek látták, hogy a varégek legalább békét hoztak nekik („Mit tettünk értek a varégek? … Békét hoztak… Ó, Békét…demagóg!”) s újra egy vikinget, a varég Rurikot hívták be, hogy rendet tegyen közöttük és uralkodjon rajtuk. Ő illetve utódja, Oleg, rendet is tett, és ténylegesen megtette Kijevet fővárosának. A Rurik-dinasztia országának neve „a Ruszok országa” lett, ezzel utalva az eredeti viking harcosokra. A Kijevi Rusz XIII. század közepi mongol hódítást követő szétesése után lett a Moszkvai Nagyfejedelemség a térség vezető politikai szerveződése, míg a mai Oroszország is azt jelenti: a Ruszok országa.

Az utolsó kép, amit hoztam, egy angol nyelvű tankönyvből való. Mint látható, nagyon szépen be van rajta rajzolva a varék terjeszkedés útiránya, és értelmes és értelmezhető kérdéseket tesznek benne fel a tanulóknak. Rég volt a kezemben magyar tankönyv, de azokban újabban csak égbekiáltó marhaságok vannak, történelmi tévedések, félrevezető, hamis állítások, mint lehetséges megoldások megadva, szóval, na ezért nem tudunk semmit a vikingekről. Nem tudtunk semmit mostanáig.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.