Eredeti megjelenés időpontja: 2023. június 3., facebook

Másodközlés: 2024. január 13., Substack.

Először is egy disclaimer. Nyilván nem vagyok geológus, paleoklimatológus, sőt, még csak tudományos újságíró sem annak ellenére, hogy külsős munkatársként egy hetilap online felületén rendszeresen jelennek meg tudományos cikkeim. Érdeklődő vagyok, értelmiségi, aki Babits, Móricz és Arany intelmei alapján a csillagokat akarom lehozni az égről, noha tudom, hogy ez képtelenség, mert minden egyes csillag olyan forró, hogy nagyon, és megégetné a kezem, mielőtt meg tudnám fogni, meg meg se tudom fogni, mert minden egyes csillag, az nagyon nagy, hiába látszik kicsinek az égen. Ebből kifolyólag lehetnek tévedések a posztjaimban, mert miért ne lennének? Egy szakképzett geológus bármikor találhat hibát akkor, ha egy laikus ír a saját témájáról. (Laikus vagyok, de nem kontár: ugyanis nem próbálok új felvetéssel élni, nem próbálom meg megváltoztatni a tudományos konszenzust azaz nem kontárkodom bele, de laikus vagyok, mert nem vagyok szakképzett.) Még ha nyelvészetről vagy sakkról írnék is, ami viszont a valós képesítésem, akkor is lehetnének benne hibák. Így aztán a korrigáló kritika teljesen okés, viszont mesekönyvekre hivatkozni, mondván, abban van a tudás, az nevetséges. A tudományos gondolkodás lényege pont az, hogy elfogadjuk, hogy tudásunk a világról kevés, és a morzsákat próbáljuk összeszedegetni. Ekképpen egy tudós, legyen az akár nyelvész, akár történész, akár paleoklimatológus, akár geológus, vagy fizikus, sosem egy lezárt tudomány képviselője, mert a tudomány sosem lezárt (Einsteinnek annak idején azt javasolták, ne próbálkozzon a fizikával, mert már mindent felfedeztek benne, amit fel lehetett). Bizonyos jelenségek magyarázatára egy ideig többféle hipotézis merül fel, ezeket a tudomány képviselői megvitatják, majd végül, ha új bizonyítékok vagy új szempontok merülnek fel, egy-egy álláspont elfogadásra kerül, és azt nevezik elméletnek. A gravitációnak elmélete van, az evolúciónak elmélete van, a kihalásokra hipotézisek vannak, én azokat a hipotéziseket írtam le, amelyek már-már elmélet-szerűen elfogadottak. Ezzel szemben a mesekönyvek abszolút módon és a tévedhetetlenség igényével leírják az akkori világ teljes tudását, és tekintettel arra, hogy az akkori világ teljes tudása kevesebb, mint amennyit ma egy hatodikosnak tudnia illene, ezért nem gondolom, hogy azok az emberek, akik szerint a denevér madár, a delfin meg hal, és akik a dinoszauruszok fosszilizálódott lábnyomait vagy csontjait óriások lábnyomainak vagy csontjainak hitték, bármilyen módon is hivatkozási alapok lehetnének.

Hogy miért kezdtem el a kihalásokkal is foglalkozni, annak egyszerű az oka: mert feltételeztem, hogy benne vagyunk a hatodik, antropocén eredetű tömeges kihalásban. Mint írtam korábban, erről Elisaberth Kolbert könyvet is írt, én most a Peter Brennan által írt könyv alapján írom a posztjaimat. Az én tudásomhoz két módon tett hozzá a Brennan-féle könyv, hiszen eleve nem tudtam, hogy mik voltak a különböző kihalások pontos okai; így azok megtudása nem számít új információnak ebben az értelemben. Viszont ami egyértelmű nóvum volt, az az, hogy egyfelől a kőzetek mállásának széndioxid-szintet csökkentő hatásáról nem tudtam, és gyakorlatilag ez az a termosztát, amelyik a három stabil állapotot kordában tartja; illetve, hogy a hatodik kihalási hullám az még nem eldöntött tény. Valóban a háttérkihalás szintjéhez képest sokkal de sokkal nagyobb a kihalás üteme, ám ez még önmagában nem jogosítja fel az embert arra, hogy egy kisbolygó pusztító erejével érjen fel. A hatodik kihalás még nem eldöntött kérdés, az akkor lesz, ha sikeresen tovább sterilizáljuk a Földet. Közismert, hogy a megafauna állatait (pl. a mamutot, a masztodont, az óriáslajhárt, óriáskengurut, vagy kisebb állatokat, mint pl. a dodót stb.) sikerült már kiirtanunk, és az is, hogy pl. az oroszlánok korábban 1 milliós példányszámát sikerült 20 000-re levinnünk, azaz, a fajt 98%-ban kiirtottuk, ahogy az óceáni élővilágot megtízezredeltük, azaz, a 200 évvel ezelőttihez képest egy tízezred a vízi élővilág egyedszáma (a 200 évvel ezelőttit 100 évvel ezelőttre sikerült megszázadolnunk, a 100 évvel ezelőttit mára sikerült újra megszázadolnunk, és ha megértettem valamit a matekleckékből, az az, hogy százszor száz az tízezer). A kérdés az, hogy a fajok egyedszámának ilyen végzetes meggyengítése visszafordíthatatlan folyamat, azaz, már csak idő kérdése-e, hogy ezen fajok mind kihalnak, vagy még visszafordítható, ahogy a bálnákat sikerült megmenteni, és egyedszámukat sikerült pozitív irányba elmozdítani.

De akkor írok egy keveset a perm végi kihalásról is, ha már ez a mai bejegyzésem címe.

A perm időszakra már nem csak a növények, de az állatok is meghódították a szárazföldeket. (Emlékeztetőül: a devon nagy újítása a növényzet szárazföldi, kopár sziklákon való megjelenése volt.) Kicsit furcsa módon a perm idején az emlősöké volt a főszerep, a hüllők ideje később jön majd el. Minden szárazföld a Pangea szuperkontinensben egyesült, melyet a Panthalassza óceán vett körül. A perm időszakban volt két kisebb kihalás, majd akkora hatalmas kihalási esemény zárta le az időszakot, amely a vízi élővilág 90%-át, a szárazföldi élővilág 60%-át irtotta ki, és amely után 30 millió (!!!) évre volt szüksége a bioszférának, hogy helyreálljon. Ez volt a valaha legnagyobb kihalási esemény.

Az emberek döntő többsége tudja, hogy a dinók korának végét egy kisbolygó-becsapódás hozta el, ám tévesen azt hiszik valamilyen teljesen érthetetlen okból kifolyólag, hogy az a jura kor végén történt. A valóságban az a kréta kor végének kihalási eseménye. Viszont általában senki se tudja a többi kihalási esemény előidézőjét. Én abba a kisebbségbe tartozom, amelyik tudta, hogy volt egy (mai) szibériai (területén lévő) szupervulkán is (valójában: bazalt-áradás), azt nem tudtam eddig, hogy ez volt a perm végi kihalási esemény. Viszont én sem tudtam ennek a nagyságát. Nos, a vulkánkitörés igazából nem egy ilyen filmekben lévő vulkánkitörés volt, ahol a magma hatalmas erővel kitör a hegyből, lerepítve annak a tetejét, nem; ez a vulkánkitörés inkább a Hawaii-i forrópontra emlékeztet, ahogy szép lassan felbugyog a föld belsejéből a forró magma. A perm végének idején ez bugyogott több ezer éven át, több millió négyzetkilométert beborítva, ezáltal olyan mértékben megemelte a légköri széndioxid-szintet, hogy az magával vonta az egész bolygó felmelegedését (becsült érték: geológiai mértékkel mérve egyetlen pillanat alatt 5 fokkal); ráadásul nem csak ezt az üvegházhatású gázt ontotta ki magából, hanem mérges gázok egész sorát (pl. tudtátok, hogy a záptojásnak jellegzetes szagot adó kénhidrogén nagyjából egy millimodod részecskényi csak? nos, abból kicsit magasabb mennyiség már szó szerint halálos). Külön rátett a tűzre egy lapáttal, hogy pont ott bugyogott fel a magma, ahol mai napig a világ legnagyobb kőszén-készletei vannak, azokat begyújtva pedig iszonyú robbanások egész sorát produkálta. A nagyjából 5 fokos felmelegedés felmelegítette a vizeket is, ahol kioldódott a szilárd formában megkötött metán-hidrát, abból rengeteg metán szabadult fel, amelyik további 5 fokot emelt a hőmérsékleten. Ez pedig még mindig nem volt elég: mivel a világon egyetlen szuperkontinens volt, ezért annak belseje nagyrészt sivatagos volt, míg kizárólag a part menti vizek voltak sekélyek, mindenhol máshol a mélytenger nyújtózott; a mélytengerek mélyén pedig az anaerob baktériumok hidrogén-szulfidot bocsátottak ki. Ezek pedig a légkörbe kerülve elpusztítotték az ózonréteget. Annak a következményéről fölösleges beszélnem, hisz mindenki tudja, hogy ózonréteg nélkül mindenki meghal, aki a napon van.

Hát röviden ennyi. Tökéletes vihar. Sam Bowring becslése szerint ez az egész esemény mindössze 60 ezer év alatt zajlott le, utána pedig 30 millió év kellett, hogy a földi bioszféra helyreálljon. Ezzel pedig véget ért a közel 200 millió évig tartó paleozoikum is.

Helyesbítés: a trilobiták is ekkor haltak ki, nem az ordovícium végén. A különbség, hogy addig élték a fénykorukat, az ordovícium után már hanyatlásnak indultak.

Helyesbítés helyesbítése: mondjuk az első posztban nem azt írtam, hogy kihaltak a trilobiták, hanem, hogy elpusztultak a vízi élővilág nagy részével együtt.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.