Eredeti megjelenés időpontja: 2023. december 28., hang.hu

Kibővített változat megjelenésének időpontja, helye: 2024. január 4., Substack

„Innentől kezdve nem globális felmelegedésről beszélünk, ez már a globális felforrás korszaka”, mondta az ENSZ főtitkára, António Guterres, idén júliusban. Szavainak súlyára nagyon úgy tűnik, hogy a nemzetközi politika nem figyelt fel, sem a világ állampolgárainak sokasága. Pedig, figyelmeztetnek a tudósok most már lassan több évtizede, ha nem teszünk valamit a globális felmelegedés megállításának érdekében, olyan szintű kataklizmával állunk szembe még a mi életünkben, ami példátlan az emberiség történetében.

„A klímaváltozás itt van. Már most félelmetes, és ez csak a kezdet”, tette hozzá. Bár talán túlzott optimizmussal úgy folytatta, hogy a klímaváltozást még mindig sikerülhet a másfélfokos határértéken belül tartani, de ez csak azonnali és drasztikus klímavédelmi intézkedésekkel sikerülhet.

Azért írom, hogy ezt talán túlzott optimizmussal mondta, mert az azóta eltelt időben sem történt semmi lényeges változás a világ államainak klímapolitikájában, és nem is tűnik úgy, hogy bármi azonnali és drasztikus változás elképzelhető. Év végén Dubajban (pont ott!?), az Egyesült Arab Emirátusban gyűltek össze a világ államai, hogy megvitassák az elmúlt évek eredményeit illetve a következő évek cselekvési lehetőségeit. Az esemény lassan önmaga paródiájába fordul át: a konferencián magán az elnök Ahmed el-Dzsaber szultán volt, az Abu-Dzabi Nemzeti Olajvállalat vezetője, az eseményen pedig a fosszilisipar lobbistái nagyobb létszámban vettek részt, mint a klímavédők, és a korábbiakhoz hasonlóan továbbra is az volt a téma, hogyan lehetne elérni 2050-re a zéró kibocsátást, miközben egyre egyértelműbbé válik, hogy a lehető leghamarabb nem a zéró, hanem a negatív kibocsátásra lenne szükség, mert tarthatlatlanná kezd válni nem csak a másfél, de már a két fokos felmelegedés célja is.

Ugyanis már november végére, a decemberi hőmérsékleti adatok nélkül is biztos lett, hogy 2023 lesz az emberiség írott történelmének legforróbb éve, és a paleoklimatológiai adatok ismeretében a Föld elmúlt 125 ezer évének legmelegebb éve. Még a klímavédelmi konferencia előtt, november 17-én a Föld átlaghőmérséklete a referenciaértéknek tekintett preindusztriális szinthez képesti át is lépte a mérések szerint a +2 fokot, James Hansen egykori NASA-tudós szerint pedig jelenleg is már annyi szén-dioxid illetve más üvegházhatású gáz van a levegőben, hogy ha holnaptól kezdve leállnánk a fosszilisek égetésével, akkor sem állna meg a felmelegedés +3 fokig.

Persze ezek csak számok. Másfélfokos felmelegedés, kettő, vagy több, nem mindegy? Télen az a pár plusz fok még jól is jön, nyáron meg legfeljebb hamarabb kezdődik a strandidő, vélhetnénk. A valóságban ezek az apró számok ökológiai és emberi katasztrófákat fognak jelenteni illetve jelentettek már eddig is. 2023-ban szinte sorolni sem lehetett a sokszor 3-5 fokkal megdőlt melegrekordokat, a 40-45 fokos felszíni hőmérsékleteket! Megdöbbentő az is, hogy tavaly a Földközi-tenger vize Spanyolország partjainál elérte a 30 fokot. (Ehhez képest kicsiny bosszúság csak, hogy Magyarországon lemondhatunk a fehér karácsonyról, még ha december 23-án erről posztolt is Katalin köztársasági elnök úr asszony is, akkor is.) A magasabb hőmérséklet gyorsabban kialakuló és erősebb hurrikánokat, illetve, míg bizonyos helyeken hosszan tartó szárazságot és aszályt, máshol villámgyorsan kialakuló, egyszerre több hónapnyi csapadékot és árvizeket magával hozó zivatarokat jelent. Tavaly augusztusban 24 óra alatt alakult ki egy 5-ös kategóriájú hurrikán, emelyik 267 km/órás sebességgel ért el Mexikóban partot. Bár „csak” kevesebben, mint 100-an haltak meg vagy tűntek el, a hurrikán így is 16 milliárd dolláros kárt okozott, egyetlen nap alatt. Pár hónappal korábban irdatlan erejű tájfun csapott le Kínára, volt, ahol egyetlen nap alatt 30 centi eső hullt le. (Az esőt általában milliméterben mérik…)

Na de miért nem ezzel foglalkoznak a politikusok? Sajnos azt kell mondjam, hogy azért, mert nem az ő dolguk. Egy normális demokráciában csak pár évre vannak megválasztva, pár év pedig nem elég idő egy több évtizedes program menedzselésére, az a szakemberek, az apparátus dolga. Igen ám, de ilyen jellegű hivatali szervezet egyszerűen nem alakult ki szinte sehol sem, mert nem volt rá eddig szükség! (Egy autokráciában-diktatúrában pedig a vezetés a legritkább esetekben törődik ilyesmikkel.) Ehhez legközelebb az IPCC áll, ám az is csak egy jogosítványok nélküli tanácsadó szervezet. A kormány- illetve államfők elsősorban az emberek mindennapi megélhetésével törődnek, a vásárlóerő növelésével, az infláció letörésével, beruházások ösztökélésével, munkahelyteremtéssel és így tovább, hiszen ez adja a népszerűségüket és újraválaszthatóságukat. Azaz pörgetik azt a kierőszakolt GDP-növekedést, amelyik elsődleges okozója a globális klímaváltozásnak, és amelyik pár évtizeden belül lakhatatlanná teszi a bolygó kisebb vagy akár jelentősebb részét. A jelenlegi amerikai, demokrata kormányzat hiába fordította meg az előző adminisztráció klímaellenes lépéseit, hiába léptetett életbe klímavédelmi intézkedéseket, a jelenlegi trendek alapján bukni fog jövő novemberben, mivel a felmérések szerint az emberek háromnegyede érzi úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgai – mivel a tavalyi 7 százalék feletti inflációt nem követte hasonló bérnövekedés, és ott is a saját pénztárcájuk alapján szavaz az emberek többsége. (Aztán meg majd katasztrófák idején azonnali és gyors mentést, segélyeket várnak a központi kormányzattól.) Egyszerűen addig nem fogják sem a politikusok, sem a választópolgárok komolyan venni a klíma problémáját, amíg az őket személyesen nem érinti, és még akkor sem fogják megérteni vagy elhinni a klímaváltozás mögött álló emberi tényezőket.

Csakhát addigra már késő lesz. A klíma további katasztrofikus „elromlása” még nagyobb életszínvonal-esést fog eredményezni, mint eredményezne a fogyasztásunk önkéntes visszafogása, és a földi éghajlat megjavításához nem lehet csak úgy szerelőt hívni. A demokrácia híveinek pedig rossz hír, hogy olyanra meg még nem volt példa, hogy egy jelentős életszínvonal-esés ne valamilyen populista erőt juttatott volna hatalomra. Idén Argentínában például egy klímaváltozás-tagadót.

A politikusok az életszínvonal-eséstől úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől. A kibocsátások visszafogása érdekében pedig lehet, hogy adókat kéne emelni (ami korlátozná a fogyasztást), az pedig automatikusan GDP- és életszínvonal-esést eredményezne. Így aztán a legtöbb klímavédelmi intézkedés elmarad, amelyek viszont még nagyobb életszínvonal-eséshez fognak vezetni később. Csak egy kiragadott hazai példa: 2022-ben Magyarországot 3 százalékos GDP-kár érte az Alföldön pusztító aszály miatt. Felment minden élelmiszer ára, nem csak a gabona vagy a gyümölcs, zöldség ára, hanem a hús ára is: hiszen ha nincs takarmány, nincs állattartás sem. A globális klímaválság, súlyosbítva a termőföldek degradációjával, a túlhalászat miatti halállomány-csökkenéssel, az élelmiszerek árának emelkedését fogja magával vonni, ami a vásárlóerő, a szolgáltatások, az idegenforgalom és az ipari termelés csökkenését is magával hozza majd automatikusan, ami újabb elbocsátásokat, munkahelyek megszűnését és emiatt további életszínvonal-esést fog jelenteni. A termőterületek degradációja újabb földek művelésbe való bevonását is jelentik, és bolygónk tartalékainak jelentősebb megcsapolását: idén már augusztus 2-a volt a földi „Túllövés Napja”, ez azt jelenti, hogy a Föld megújuló készleteit augusztus 2-ig használta az emberiség, az azt követő öt hónapban már a tartalékokból éltünk. Közgazdász nyelven szólva: már nem a kamatot, hanem a tőkét éltük fel. Természetesen minél többet veszünk ki a tartalékból, annál hamarabb fog elfogyni is a következő évben a kamat. Azaz, a bolyó megújuló, újratermelődő forrásait egyre inkább elapasztjuk. Ahogy David Attenborough is mondta: aki a végtelen növekedésben hisz egy véges bolygón, az vagy hülye, vagy közgazdász. Mondjuk ők erről nem tehetnek, mert abban a rendszerben, amit tanultak, amiben élnek, dolgoznak, az erőforrások végtelenek, hiszen amikor a közgazdaságtudomány (és maga a kapitalizmus) kialakult, a földi erőforrások valóban végtelennek tűntek, és egészen a 80-as évek elejéig úgy hitték, hogy geomérnökösködéssel még a félsivatagos-sivatagos területek is bevonhatóak lesznek a termelésbe. (Ennek pont ellenkezője történik: a művelhető földterületek száma a talajerózió, a beépítés vagy az ipari szennyezés miatt egyre csökken, Magyarországon is.)

És ezzel még nincs vége a problémák sorának! A klímaválság egészségügyi válságot is jelent, ahogy azt a COP-csúcsok történetében a mostani először is elismerte. Az elhúzódó aszályok háborúkat is jelenthetnek, ahogy a 2016-os szír polgárháború is egy súlyos aszály következménye volt. A háborúk pedig menekültek millióit is jelentik, azok pedig újabb problémákat azon országok részére is, amelyek akár a háborúkból, akár a természeti csapásokból kimaradnak. Sőt, főleg ezeknek az országoknak okoznak majd elsősorban gondot, mert természetes módon a bajból kimaradt országok lesznek a menekülők elsődleges célországai.

A helyzet kétségbeejtő, bár még mindig van remény. Amint elérünk pár átbillenési pontot, ez a remény is el fog illanni. A tudósok számos ilyen átbillenési pontot vagy klímafordulópontot azonosítottak, melyek elérése esetén, a pozitív visszacsatolások miatt, szó szerint visszafordíthatatlan események veszik kezdetüket. Ilyen átbillenési pont az amazonasi esőerdők szavannává válása, az elolvadó grönlandi és antarktiszi jégtakarók, a Golf-áramlat lelassulása, vagy az észak-amerikai és szibériai permafrosztban lévő hatalmas mennyiségű szénmennyiség kiszabadulása (fagyott állapotban, az örök tél birodalmában nagyjából a légköri szén-mennyiség kétszeres található ebben a pillanatban). Korábban az IPCC tudósai azt gondolták, hogy csak 4-5 fokos felmelegedésnél érjük el ezeket a fordulópontokat, most már egyre inkább úgy vélik, hogy már 1-2 fokos felmelegedésnél ezekhez közel járhatunk. (Ekkora felmelegedés pedig már jelenleg is van.) Mind az észak-amerikai, mind a szibériai permafroszt olvadásnak indult. Nem tudjuk, hogy mikor érjük el azt a pontot, amikor az emberiség teljes összefogása és minden javító szándéka mellett is kezelhetetlenné válik a felmelegedés, vagyis, a felforrás problémája. Azt tudjuk, hogy 2023-ban egy évvel közelebb kerültünk ehhez a ponthoz – ahogy azt Guterres ENSZ-főtitkár is mondta a klímacsúcson: szemünk előtt zajlik az emberi életfeltételeket biztosító mérsékelt, kiszámítható éghajlat összeomlása.

---

A szerzőző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Nyáron meg aztán különösen nincs jövedelme.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom sem. A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.