A meg nem nézett Biden-45 televíziós vitáról

Eredeti megjelenés időpontja: 2024. június 28., helye: facebook

Másodközlés: 2024. június 28., Substack

Meg kéne néznem a Biden-45 televíziós vitát. Nem teszem, mert egyszerűen nem érek rá. (Jövő héttől tábort tartok, és addig még elő kell készülni, meg írni ezt-azt-amazt.) Illetve, annyira elegem van 45-ből, ebből a bűnözőből, elítélt bűnözőből, államtitok-sértés miatt vád alatt álló bűnözőből, a választási eredmények megváltoztatásának szándéka miatt vád alatt álló bűnözőből, ebből a nettó orosz ügynökből, vagyis inkább, bruttósítsunk, mert nem biztos, hogy tudatában van annak, hogy kártyalapként van kijátszva, figuraként van tologatva, tehát legyen ő inkább bruttó ügynök, hogy egyszerűen nincs is rá komoly szándékom, hogy megnézzem, úgy is tudom, mi volt benne.

45 erőszakos volt, hazug, össze-vissza beszélt marhaságokat, saját magát is megcáfolva, elfelejtve a mondandóját, ellenben kész tényként állítva összeesküvés-elméleteket, köztük azt, hogy ő az igazság bajnoka, de kirakatperek áldozata, a demokrata vezetésű ügyészség demokrata bírókkal és az esküdtszékben demokrata párttagokkal, őt, a teljesen és totális ártatlant el akarják ítélni, így akarják megfosztani őt a neki jogosan járó elnöki címtől. Vegyesen hozta Greg Stillsont (játszotta: Martin Sheen) a Holtsávból, Nixont a valóságból és Dwayne Elizondo Mountain Dew Herbert Camachot az Idiocracyből.

Ehhez képest Biden enervált volt, motyogott, néha nem tudta, merre van a mikrofon, néha lefagyott, viszont harciasan kiállt az amerikai értékek és a demokrácia mellett. Vegyesen hozta Bartlett elnököt (játszotta: Martin Sheen) a West Wingből és Benson elnököt a Hot Shots!-ból.

Tekintettel arra, hogy 45 energikus volt, Biden meg enervált, az amerikaiak 65%-a szerint 45 jobb elnök lenne (ebből a 65%-ból 55% százalék meg eleve el se hiszi, hogy Bident szabályosan választották meg, az 55% további 25%-a szerint pedig a kormány el akar titkolni valamit, illetve, a föld lapos). Tekintettel arra, hogy a vita előtt kb. 1-2% volt 45 előnye, a vita után azt hirtelen 5-6%-ra mérték, a demokratáknak meg el kell gondolkodniuk azon, hogy tényleg akarják-e Bident elnökjelöltnek, aki, bármilyen tisztességes, kedves és ténylegesen demokrata, egyszerűen túl öreg, és lassan kapcsol. 45-tel nem ilyen jellegű gondok vannak.

Már többször leírtam, hogy 45, azon kívül, hogy egy elítélt bűnöző, egy óvodás szintjén van érzelmileg, Bidenhez hasonlóan ugyanúgy szenilis, csak ráadásul rosszindulatú, egy narcisztikus pojáca, aki feltétlen lojalitást, sőt, behódolást vár el mindenkitől; egy bully, aki csak a nála nagyobb bullyknak enged, de nekik azonnal, sőt, isteníti, dicséri, ajnározza őket. Szerinte demokrácia nincs is, a lényeg a győzelem, győzni kell, bármi áron, a csalás nem számít, majd az ügyvédek megoldják, oszt jónapot. Ilyen értelemben bárkire leszavaznék 45 ellenében, ha én amerikai lennék.

Viszont az amerikaiak nem így működnek: nem valami ellen, hanem valamiért kéne szavazni. Barack Obama annak idején megadta nekik ezt a reményt, és őérte szavaztak. Clintonra már nem akartak, csak befogott orral (és nem is mindenki szavazott Clintonra, ismert Susan Sarandon esete, aki a demokraták kaliforniai dúsgazdag idiótahippi-tagozatához tartozik, és aki szerint, állította még 2016-ban, hogy nem baj, ha Clinton veszít és 45 nyer, mert akkor hamarabb omlik össze a pártelit — az a hozzá hasonló kőgazdag szarevőket nem érdekli, hogy több tízmillió amerikai élete lett sokkal keserűbb és rosszabb 45 győzelme miatt, a pártelit meg nem omlott össze, de ha össze omlott volna, akkor abból nem megújulás, hanem újabb 45-győzelem született volna), Bidenre is részben Obama miatt szavaztak, részben meg 45 ellenében; s nem őérte.

Biden akkor tudná életművét megkoronázni, ha visszalépne, de ő is ember, és nyerni akar. A demokrácia bajnokának tekinti magát, csakhogy az amerikai szavazók rohadt nagy részét pontosan ugyanúgy nem érdekli a demokrácia, ahogy a magyar szavazókat sem érdekli: az embereket a megélhetés érdekli elsősorban, másodsorban meg az identitásuk. A megélhetés jön előbb, az identitás másodikként — ilyen értelemben mindenki identitáspolitikát is folytat.

De ami a lényeg: hogy alakult ez ki? Hogy lehetséges az, hogy emberek millió még csak most döntenek arról, hogy egy elítélt bűnöző, egy ógörög értelemben lévő diktátor, egy képmutató csaló vagy egy szenilis, talán demens, ám mindenképpen jóakaratú demokrata között válasszanak? Mert erre nevelte őket a kétpárti rendszer, erre nevelte őket a média.

A kétpárti rendszerben az utolsó húsz évet leszámítva (ami a közösségi média elterjedésével, az álhírek felerősödésével és a nyomtatott mainstream sajtó bezuhanásával is együtt járt) leszámítva mindig két középjelölt vívott meg egymással: egy liberálisabb jobbközép és egy konzervatívabb jobbközép jelölt. (Amerikában nincs baloldal, aki van, az a Bernie Sanders, egy idős zsidó bácsi Vermontból; ezért a liberális oldalt szokás amerikában baloldalnak mondani.) Ha két középjelölt van, akkor nincs szélsőség (illetve van, de esélytelen egy kétpárti rendszerben): az amerikaiak ahhoz szoktak hozzá, hogy mindkét jelölt egyformán felkészült, egyformán hazafi, egyformán feddhetetlen, és nagy vonalakban ugyanazt képviselik, talán egy picit máshol van a gazdaságpolitikai hangsúly, talán picit máshol a szociálpolitikai hangsúly. Ha két középjelölt van, mindkettő egyforma médiafigyelemre számíthat, mindkettőtől egyforma távolságot illetve közelséget kell tartani.

Nem volt arról szó soha, hogy egy tisztességes ember és egy bűnöző áll egymással szemben. Az egyforma mérce a tisztességes embert hitelteleníti, a bűnözőt meg hitelesíti. Pont úgy nem vitaképes két ilyen ember, mint nem vitaképes Karikó Katalinnal Józsi néni a faluból, aki szerint minden vakcina impotenciát okoz, ő már csak tudja, mert a férjének beadták legutóbb is, azóta nem jön rá. Nem vitaképes Neil deGrasse Tysonnal Töhötöm, aki szerint a Föld lapos, bár a Nap, a Hold meg az összes többi bolygó is gömb, de pont a Föld lapos. Nem vitaképes. Ha meg van vita, attól az annak tűnik, mintha két egyforma jelölt lenne.

Az amerikai média nem csak hozzá van szokva ehhez, de emlékeim szerint törvény is kötelezi őket arra, hogy ne legyenek elfogultak, mutassák be mindkét nézőpontot. Így került sor arra, hogy pl. a globális felmelegedés témakörében meghívnak egy klimatológust vagy klímatörténészt, meg egy bányamérnököt vagy egy részecskefizikust, esetleg egy fogorvost (mindhárom doktor), aki azon az állásponton van, hogy nincs is felmelegedés, vagy van, de egyébként az embernek nincs köze hozzá, mert a légkörfizika nem is úgy működik, ahogy azt a légkörfizikusok leírták. Az amerikai média nincs hozzászokva ahhoz, hogy bizonyos kérdésekben nincs két álláspont, az amerikai szavazók nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy az egyik jelölt konkrétan egy elítélt bűnöző, a másik legnagyobb hibája meg az, hogy túl öreg.

Persze, visszatérek saját magamhoz: ha az amerikai gazdaság rendben lenne, ha a fizetések nőnének, az életszínvonal javulna, az infláció pár százalékos lenne, ha gazdasági boom lenne, ha a külpolitikában Amerika a Theodore Roosevelt-i szemléletben odacsapna, ahova köll, akkor az inkumbensnek behozhatatlan előnye lenne. Igen ám, de … az amerikai gazdaság rendben van, rekordnövekedés van, a részvényárfolyamok köszönik szépen, jól vannak, az infláció 2,6%, csak… csak az életszínvonal nem akar javulni, a kovid-visszaesésből kilábaló amerikaiak fizetésének vásárlóereje nem akar visszaerősödni, a külpolitikában meg ugye, egyszerre van két háború, és a Fehér Ház nem tudta sem az amerikai fegyvereket használó Izraelt rászorítani a békére (miközben a demokraták baloldala masszívan palesztin-párti), sem az orosz-ukrán háborúban az ukránok nem hoznak olyan eredményeket, amiket elvárnak tőlük (persze, hogy nem, a republikánusok direkt szabotálták a támogatások megindítását, tehát direkt beakasztottak a demokratáknak, hogy elmondhassák, hogy a demokraták milyen bénák). Tehát a gazdaság csak papíron van rendben, a gazdagok nagyon szépen gazdagodnak (sőt, most először a szegények konkrétan többet adóznak, mint a gazdagok — mármint, magasabb adókulccsal), s ezen gazdagok nagyon szépen támogatják is majd a republikánus jelölteket, akik nekik további könnyítéseket ígérnek. A szegényebb szavazók meg néznek, mint hal a vízben.

Így aztán nem véletlen, hogy mindezt összevetve tényleg 45-nek van esélye megnyernie a novemberi választást. A demokraták esélye, ha Biden saját magától lép vissza, mert palotaforradalmat nem tudnak ellene megszervezni: az előválasztáson Biden tarolt. A lapjai rosszak, de csak ő dobhatja őket be. Ez lenne Magyarország érdeke is, nekünk egy, Kelet-Európát az oroszoknak átjátszó újabb 45-ös elnökség nem jönne jól, még akkkor sem, ha a magyar miniszterelnök látványosan keresi vele a kapcsolatot, és kerüli a demokrata vezetéssel azt.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.