Eredeti megjelenés időpontja: 2024. február 23., helye: Substack.

Trump Biden ellen – a visszavágó, amit senki se akar avagy Választási roncsderbi 2.0.

Nehezen adtam címet ennek a posztnak. Kezdetben az volt, hogy „A kétosztató politikai erőtér próbája Amerikában”, ebből lett „Roncsderbi” meg gondoltam Madame Tussauds viaszszobraira is, végül a fenti kettős cím mellett döntöttem.

Ugyanis jelen állás szerint két olyan jelöltje lesz a két fő választási szövetségnek (mert ugye sem a republikánus párt, sem a demokrata párt nem párt abban az értelemben, ahogy mi gondoljuk, és ez gyakran félreértésekre is ad okot), amelyet igazából senki sem akar. Joe Bident nem szeretné a demokrata bázis, míg támogatják őt a demokrata politiksuok; Don… Don Towert nem szeretnék a republikánus politikusok, de támogatja őt a republikánus bázis; a függetleneknek meg elegük van mindkettejükből, főleg a fiatalabb függetleneknek, akik négy éve azt hitték, az lesz a baby boomerek utolsó nekiveselkedése, és 2024-re végre egy korban hozzájuk közelebb állót láthatnak az elnökjelöltek között.

Az amerikai politikai élet polarizációjára jellemző módon az egyik párthoz sem sorolhatóak és a másik pártszövetség szimpatizánsai az ellenoldal jelöltjét kicsit sem tartják elfogadhatónak. Joe Bident elég nagy arányban elutasítják a republikánus szavazók és a függetlenek is, míg Do.. hupsz, majdnem leírtam, szóval a 00045-ös számú narancssárga színű overallost pedig szinte egyöntetűen elutasítják a demokraták és a függetlenek is. Elutasításuk oka különbözik, és az is, hogy miért tűnnek ők a két választási pártszövetség szinte biztos befutó jelöltjeinek már most, annak ellenére, hogy még csak három államban tartottak előválasztást.

Népszerűtlenségük közös oka

Mindkét jelöltben közös, hogy saját pártjuk valaha volt legidősebb jelöltjeik, és Joe Biden pontosan négy évvel döntötte meg az előző korrekorder… Joe Biden akkor beállított életkori rekordját. Biden most 82-ik évében jár, a narancs veszedelem pedig 76 éves. Az eddigi republikánus korrekorder Ronald Reagan volt „mindössze” 73 évével (bár legalább 80-nak nézett ki már akkor is), s őt már 73 évesen amiatt támadták, hogy ilyen idősen már nem lesz képes ellátni az elnökséget – ekkor volt, hogy a demokrata jelölttel, Walter Mondale-lal szemben megeresztette azt a beszólást, hogy úriemberként megegyeztek abban, hogy az életkort nem hozzák fel témaként a vitájuk során, hiszen nem lenne illő 56 éves kihívójának tapasztalatlanságát felhánytorgatni. Nagyon úgy tűnik, hogy mindkét jelölt, 45-ik elnök és az aktuális 46-ik Biden is legalább a szenilitás, esetleg a kezdődő demencia bizonyos jeleit mutatják. Ahogy Jon Stewart fogalmazott: felhívni a figyelmet arra, hogy a jelöltek idősek, nem „ageism” (az idős emberekkel szembeni előítéletekre, pl., hogy feledékenyek, rossz az egyensúlyérzékük, tétovák, stb., alapozott diszkrimináció), hanem „objektív élethosszúság”-izmus. A két jelölt minden létező mérce szerint öreg vagyis inkább: nagyon öreg.

Ami Biden mellett/ellen szól

Hogy miért lehetnek pártjuk jelöltjeik, és mi szól ellenük vagy esetleg mellettük a mostani posztnak a fő témája.

Kezdjünk Joseph Robinette Biden Jr-ral, elvégre, mégis csak ő az inkumbens elnök (és a kettő közül az az egy, aki nem akarta megdönteni a demokráciát és nem köszönte meg az őt támogató, az alelnökének felakasztásáról skandáló majd végül a Capitoliumba betörő tömeg támogatását, és aki nem áll emiatt eljárás alatt)! Joseph Biden túlzás nélkül elmondható módon nem csak a valaha volt legidősebb hivatalban lévő elnök már most, hanem az egyik legsikeresebb is. (Egy nem sokkal ezelőtt készített, az amerikai elnököket sikerességük alapján listázó, történészek között végzett felmérés őt a 14-ik helyre tette, megelőzve Woodrow Wilsont vagy Reagant, igaz, mögötte maradva az összes nagy elnöknek, de még Bill Clintonnak is.)

Elnökségének első két évében, amikor a demokratáké volt a trifekta, azaz, az elnöki címen kívül a (hajszálvékony) szenátusi és (nagyon vékony) képviselőházi többség, rengeteg törvényt sikerült elfogadtatnia, melyek objektíve javítottak az amerikaiak helyzetén. Nem csak visszaszorította az inflációt, de gazdasági fellendülés van, milliószámra keletkeznek új munkahelyek, és a baloldalnak oly kedves témák esetében is progresszívként viselkedik: a diákhitelek illetve a könnyűdroggal elítéltek részleges amnesztiája, az infrastrukturális hálózat felújításának megkezdése, a különböző gyógyszerek árának leszorítása, a szociális alapú segélycsomagok illetve a környezetvédelmi intézkedések egész sora már-már a magyar Párbeszéd nevű, senkivel szóba nem álló öko-zöldpárt programjába illőek. Rengeteg bírót is sikerült kineveznie, ahogy, bár a 45-höz képest másfajta módon agykárosolt Tuberville szenátor megpróbálta ezen kinevezéseket obstruálni, a hadseregben is helyreállította a parancsnoki láncot és rendet. Külpolitikája pedig európai, sőt, magyar (mármint: nem hazaáruló fideszmagyar) szemmel nézve is tetszetős: határozottan és azonnal kiállt az ukránok mellett, Izrael mellett, majd, miután Bibi Netanjáhú a terrorizmusra gyakorlatilag terrorizmussal válaszolt, többször is erélyesen felszólította, hogy a háborút humánus módon vívja (és zárt ajtók mögött meg egyenesen seggfejnek nevezte őt). Az, hogy annak ellenére, hogy objektíven idős, mégsem indult ellene sem Warren, sem valaki a 70 aluli korosztályból (csak pár példa: Gavin Newsom, Chris-Cilian Murphy, Pete Buttizé, Gretchen Whitmer, Richard Splett), azt mutatja, hogy hatalmas tapasztalatával és körültekintésével maga mellé állította a demokrata párt centrista oldalát ugyanúgy, mint a progresszívebbeket. Kevés kivétellel besorakozott mögé a teljes demokrata politikai elit (akik legitimációját az adja, hogy mind fontos államokban választási győzelmet arató politikusok, kormányzók, vagy akik az alsó- és felsőházban fontos pozíciót töltenek be), mindössze páran vannak, akik szerint pusztán életkora miatt vissza kéne lépnie még időben, amíg még nem késő. (A demokraták még emlékeznek arra, hogy, bár Obama is szeretett volna valakit Ruth Bader Ginsburg helyére kinevezni, ha a liberális ikon időben visszavonult volna; ám RBG erre nem volt hajlandó [és nem is lehetett rákényszeríteni]; míg végül kevéssel a választás előtt egy kiújuló rák-áttétben elhunyt, s a 45-ik elnök tudta az ő helyére kinevezni Amy Coney Barrett-et, akivel a konzervatív bírók többségbe kerültek a Legfelső Bíróságon.) Biden elég jól áll a kampányígéretei végrehajtásával is: egy kimutatás szerint 2020-as kampányígéreteinek bő negyedét betartotta, és mindössze egy esetben szegte meg; elenyésző részében kötött kompromisszumot, nagyjából harmada van tervezés vagy végrehajtás alatt, és harmada az, ami nincs ugyan elfelejtve, de jelenleg nem aktuális. Mivel az elmúlt bő egy évben már a republikánusoké volt az alsóház, az, hogy idáig eljutott, az sem rossz teljesítmény, főleg egy 80 felettitől.

Ami miatt nem szeretik őt, az az, hogy jobban illik rá az aranyos dédapa-szerep, mint egy hivatalban lévő elnöké. Még alelnökként is rendszeresek voltak nyelvbotlásai és gikszerei, ám akkor még azokat senki se vette annyira komolyan, mint most, amikor a világ legerősebb gazdaságának és hadseregének vezetője. Az, hogy nem sokkal ezelőtt egy sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy beszélt a francia elnökkel, Mitterand-dal… hát, ööö, tán csak nem a Szellemek című sorozat új évadának beharangozóját láttuk?

Az meg, hogy Biden a fiatalok körében népszerű, de a józanabb amerikai politikusok között annak kínai állami kapcsolatai miatt került Tik-takon is azzal debütált, hogy elmummogta azt, hogy a csokis sütik a kedvencei, nem javította renoméját. A demokrata, független és republikánus szavazókat is magában foglaló felmérés szerint az amerikaiak 75 százaléka szerint nem kéne indulnia az elnöki posztért pusztán életkora miatt. Mivel a legutóbbiakat kivéve gyakorlatilag az összes felmérés szerint Don Altrumpone ellen simán veszítene a választáson, többek szerint a demokratáknak mindenképpen készülniük kell B-tervvel arra az esetre, ha Bidennel történne valami, és erre leginkább az év elején aktivizálódó Michelle Obamát látnák megfelelőnek. Bident megválasztásakor segítette az Obama-nosztalgia is; az afroamerikai szavazók nélkül esélye sem lett volna már az előválasztáson sem, akik lehet, hogy leszavaztak rá 2020-ban, vagy akik lehet, hogy befogott orral leszavaztak Clintonra is 2016-ban, de akik lelkesen szavaznának Michelle Obamára, ha lehetne, és hatalmas a különbség aközött, hogy valamit szívből csinál az ember, meg aközött, hogy kényszerből (Obama a hivatkozott, amerikai elnököket rangsoroló felmérésen 7-ik lett). Nagyjából egyértelmű, hogy ha lehetett volna indulnia Obamának 2016-ban harmadjára is, megválasztották volna csont nélkül – Michelle pedig elnökasszonyként azt jelentené, hogy újra lenne egy Obama a Fehér Házban. Bidenre az sem vet jó fényt, hogy, bár az ellene bizalmas és titkos iratok illegális birtoklása és nem megfelelő kezelése miatt indított eljárásban felmentették, ezt a különleges ügyész úgy tette meg, hogy azt írta a hivatalban lévő elnökről, hogy, idézem: „barátságos, idős úr, gyenge memóriával.” Nem éppen a fókuszált, energetikus vezető leírása.

Biden viszont úgy tűnik, nem készül sem visszavonulni, sem nem látja át, hogy nem elég a demokrácia bajnokaként tekintenie magára. Ugyanis úgy tűnik, az a berögződése, hogy csak ő képes megvédeni az amerikai demokráciát 45-től (ezt a hitét némiképp táplálja az is, hogy Hillary Clinton elveszített egy elveszíthetetlennek tűnt választást, míg ő maga minden idők legtöbb szavazatát megszerezve legyőzte Putyin legjobb amerikai befektetését). Az inkumbens elnök ezen kívül nem győzi sorolni tényleg tekintélyt parancsoló elmúlthároméves eredményeit: viszont az amerikaiak erre egyszerűen nem kíváncsiak. Azt kérdezik, hogy mit tenne, mit szándékozik tenni, ha újra meg lenne választva; ráadásul, mint egyébként a világ legtöbb országában így van, rohadtul nem érdekli őket a demokrácia megléte vagy nem megléte, csak az egyéni boldogulásuk számít, és egyáltalán nem érdekli őket, mi van a világ másik felén; és ezzel át is eveztünk a republikánus oldalra, ahol egy, a demokratikus jogállam ellen összeesküvő, lázadást szító, a választási eredmények tisztaságát kétségbe vonó, látványosan Putyinnak és Oroszországnak befekvő, a nemzetközi kötelezettségeket semmibe vevő, alapvető történelmi, tudományos, vagy csak egyszerűen: közismert tényekkel, jelenségekkel tisztában nem lévő, narcisztikus pszichopatát fognak minden bizonnyal elnökjelöltnek megválasztani.

Ami Mandarin-Palpatine ellen szól, s mégis, miért van mégis esélye arra, hogy visszatérjen

A republikánus oldalt 45 leuralta. Lehet, hogy ezt uzurpátorként tette, de attól még tény, hogy így van. Mint korábban megírtam, sokan pont miatta léptek ki a republikánus pártszövetségből (azaz, szüntették meg a republikánus affiliációjukat, és sorolták át magukat többnyire függetlenné, esetleg kisebb számban demokratává), és az a republikánus bázis, ami megmaradt, elvből elutasít minden demokratát, és elvből támogatja a republikánus jelöltet. Ezen kívül, mint az 45 rallyjaiból kiderül, ténylegesen maga mellé állította a rasszistákat, a mizogéneket, az idiótákat, xenofóbokat, az abortuszellenes és homofób vallásos jobboldalt, és, bármilyen furcsa, de az amerikai zsidóság egy jelentős részét is (45 sosem volt antiszemita, már csak amiatt sem, mert kedvenc gyereke, Ivanka, akit, mint korábban kijelentette róla, már megdu…izélt volna, ha nem a saját lánya lenne, is áttért a zsidó hitre). A vallásos emberek egy része úgy van vele, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, és lehet, hogy 45 egy gyarló ember, de ha ő az eszköz, amit az Isten ad, akkor elfogadják őt annak; és bizony, 45 három katolikus bírót is kinevezett a Legfelső Bíróságba (a már említett Amy Coney Barrett-et úgy, hogy pár hét alatt átvitte a felsőházon a kinevezését, erőből, miközben annak idején Barack Obama még márciusban bejelentett jelöltjét, Merrick Garlandot, az újabban rendszeresen lefagyó Mitch McConnell, akkor még Majority Leaderként, több hónapig blokkolt arra hivatkozva, hogy várjuk meg a választás eredményét, merthogy Obama amúgy is csak béna kacsa), így aztán a reprodukciós jogok konkrétan veszélyben vannak Amerikában; a konzervatív bírókból álló Legfelső Bíróság a Roe vs Wade-döntést már hatályon kívül helyezte, és a legkonzervatívabb és legsegghülyébb bíró, Clarence Thomas már azt is megpedzítette, hogy hatályon kívül kéne helyezni a melegek … öö… létezését? elismerő Obergefell-döntést, ahogy a fogamzásgátló szerek elérhetőségét is lehetővé tevő döntést. Az, hogy ez mennyire komoly, jól mutatja, hogy Alabamában egy lefagyasztott petesejteket véletlenül elpusztító laboratóriumi munkatárs ellen emberölésért emeltek vádat.

De a fő hajtóerő 45 mögött nem a vallásos emberek tömege, hanem azoké, akiket Clinton szerencsétlen módon (ám a valóságot jól leírva) „basket of deplorables”-nek nevezett. Egy felmérés szerint Amerikában tízből minden három választó szerint (a korábbi felmérések is 29-32% között mozogtak) Biden elnök megválasztása 2020-ban választási csalással történt, és ebben benne vannak a demokrata szavazók is. Ez a szám csak úgy tud kijönni, hogy a republikánus szavazók túlnyomó többsége benyelte ezt a hülyeséget. Ennek részben oka az is, hogy a narancssárga idióta sosem volt hajlandó elismerni választási vereségét, sőt, pereket indított több államban is emiatt; s mely pereket kivétel nélkül mind elveszítette, ügyvédjei, Rudy Giuliani és Sidney Powell bizonyítékok helyett azzal jöttek, hogy „de ez közismert”; miután kihajították őket, mindkettejüket a választási eredmények kétségbe vonása illetve hitelrontás miatt elítélte a bíróság, mindkettejüket eltiltották az ügyvédi tevékenységtől, és a választási csalások ismételgetése miatt a Fox Newst a bíróság 787 millió dollárra büntette, ami miatt a Fox kirúgta Tucker Carlsont is, aki azóta Putyin felszopójaként működik.

Annyira nem volt választási csalás Biden győzelme, hogy pont, hogy a kiderült választási csalások illetve csalási kísérletek mind republikánus kötődésűek. Sőt, Georgiában pont maga 45 akarta választási csalásra rábírni az ottani republikánus tisztségviselőket, és ebből lett az egyik olyan per, amiben eljárnak ellene. Ez lett volna egyébként a választási stratégiája: pont annyi államban akadályozni csalásra hivatkozva a késleltető hatályú perekkel a választási eredmények hitelesítését, hogy ne legyen meg Bidennek a többsége az elektori kollégiumban, ezáltal viszont ne tudjon a képviselőház eredményt hirdetni; és ekkor, ha nincs meg az elektorok többségi szavazata egyik jelölt mellett sem, akkor átszáll a képviselőházra az elnök megválasztásának joga – ám nem egyszerű többséggel, mint hinnénk: hanem mind az 50 állam képviselői előbb saját maguk megszavazzák, kit jelölnek, majd államonként egy ember szavaz az elnökre, és aki így ér el többséget, az lehet az elnök. (Aki végignézte a Veep című sorozatot, amit én kétszer is, az ezzel tisztában van.) Ez lett volna az a mesterterv, amelyiknek az egyik szellemi atyja az a Paul Johnson volt, aki jelenleg a Speaker, azaz, aki Biden és Kamala Harris alelnökasszony esetleges elhalálozása esetén elnökké avanzsálna. (Egyébként Mike Johnson a neve, kíváncsi voltam, felszisszen-e valaki olvasás közben, ennyire olyan a fickó, mintha a nevét is és őt magát is egy AI-generálta volna.) Nos, az, hogy 30 százaléknyi idióta van, aki az elveszített perek ellenére úgy vallja, hogy DT-t sosem győzték le választáson, és hogy Biden a választási csaló, és ezen 30 százaléknyi idióta többségében republikánus előválasztó szavazó, egyáltalán nem meglepő, a South Parkban is volt egy rész, amiben Stan és Kyle arról beszélgetnek, hogy minden negyedik amerikai tök hülye, amire Cartman felcsattan, hogy „nem is vagyok hülye”, amire leoltják, hogy „dehogynem, seggarc, hülye vagy” – nos, azóta ez a 25 százalék kicsit feljebb ment.

Nagyjából ennyi, azaz, 30 százaléknyi ember hisz a horoszkópokban és a hókuszpókokban is, nagyjából ennyien vallják azt, hogy az idegenek köztünk járnak, nagyjából ennyien a hisznek a Grabovoj-számokban, és bármilyen furcsa, nagyjából ennyien nyelték be azt a baromságot is, hogy Taylor Switf dollármilliárdos popdíva (akitől én még egyetlen számot nem hallottam egyébként) és Travis Kelce amerikaifocista románca egy olyan összeesküvés része, miszerint magukra felhívják a figyelmet, és a végén Swift bejelenti rajongótáborának, hogy szavazzanak Bidenre. (Erre egyébként összeesküvések nélkül is van esély, Swift jellemzően támogatja a demokrata politikusokat és demokrata agendát.) Nagyjából elmondható, hogy ezek az emberek erős átfedésben vannak egymással, noha természetesen oltásellenesek vagy az asztronómiában hívők vannak a demokraták oldalán vagy a függetlenek között is. Trizé támogatóinak nem elhanyagolható része vészesen ostoba, republikánus oldalon való népszerűségének oka ebben keresendő (és akkor a QAnon-összeesküvésről vagy a Pizza Comet-összeesküvésről még szót sem ejtettem), és pontosan ebben keresendő annak a magyarázata, hogy miért olyan népszerűtlen az exelnök a függetlenek és demokraták között: mert egy narcisztikus pszichopata, egy választási csaló, egy beteges hazudozó, lázadást szító wannabe-diktátor, aki minden jel szerint Putyin vagy hasznos idiótája, vagy akár fizetett alkalmazottja is, és akinek a republikánus bázis szavazóinak egy jelentős része mégis bedőlt. Egyszerűen nincs olyan normális ok, hogy miért lehetne ő elnökjelölt, leszámítva azt, hogy mert 30 százaléknyi idióta és még pár százaléknyi haszonleső őt akarja, annak ellenére, hogy sem a régimódi republikánusok, sem a republikánus pártelit, sem a függetlenek nem akarják őt. Egy háttérbeszélgetésben egy republikánus képviselő még tavaly úgy nyilatkozott, névtelenséget kérve, hogy azt remélik, hogy még a választás előtt szívinfarktust kap, és a probléma saját magától megoldódik. Azt is érdemes felidézni, hogy 45 jelöltjeinek túlnyomó többsége, bár a republikánus előválasztást sikerrel vette, ám elvéreztek az általános választáson: így tudták a demokraták megőrizni a szenátusi hajszélvékony többségüket (az egyébként republikánus Georgiából két szenátort is adnak, illetve, a választási kampány idején szívinfarktust kapó, majd depresszió miatt kezelt John Fetterman is legyőzte 45 jelöltjét, Mehmet Ozt). 45 szériája a 2016-os győzelmen kívül: 2018-as félidős vereség, 2020-as elnökválasztási vereség, 2022-es félidős vereség…

Pont emiatt még nem dőlt el véglegesen 45 jelölése. Nem mindenki akarja őt a republikánus bázison belül sem, s ezt mutatja, hogy a „hagyományos” republikánus Nikki Haley még versenyben van vele szemben az előválasztáson, de, ha csak nem történik valami földrengésszerű esemény (pl. 45 szívrohamot kap, vagy elítélik, mint lázadást szító felbújtót, mint hivatali hatalommal visszaélőt, a választási eredmények befolyásolására kíséretet tevőt), esélye nincs pont amiatt, mert maga a republikánus bázis 45-é. Hogy mennyire az? Nem sokkal ezelőtt a nevadai primary előválasztáson, ahol D. T. nem indult, mivel le volt húzva a szavazólapról, Haley több, mint 20 ezer szavazattal kikapott „Egyik sem a fentiek közül” ellen. Tehát Haley még ott is kikapott, ahol 45 nem indult; viszont 30 százalék körüli eredmények hozására képes lehet máshol is. (Ez az eredménye mondjuk nem számít, mivel a republikánus párt az állam által szervezett primaryt nem vette figyelembe a jelöltállítási folyamatban, és az arra két nappal később sorra került kaukusz eredményét fogadta el, ahol viszont a helyi republikánus párt kerek-perec megtagadta az egykori dél-karolinai kormányzőnő részvételét.) A következő előválasztás pont Dél-Karolinában lesz holnap azaz 2024. február 24-én, ahol ebben a pillanatban Haley veresége várható. De akkor miért van még mindig versenyben? Pontosan amiatt, mert azt reméli, hogy a bíróság elítéli majd 45-öt, és vagy eltiltják őt az indulástól, vagy legalábbis, sok szavazója el fog fordulni akkor tőle. Akármennyi felmérést láttam, azok szerint egy esetleges Biden-Haley meccsen nagyobb az esélye a demokrata elnök legyőzésére, mint lenne 45-nek egy Biden-45 összecsapás esetén, ami nyilván annak tudható be, hogy Haley elfogadottsága a 45 kriptonitjának számító függetlenek között jóval nagyobb.

Még mindig nincs vége

Még mindig nincs vége 45 botrányainak. Jimmy Kimmel televíziós műsorvezető nem véletlenül mondta róla pár napja, hogy egyszerűen ilyen nincs, lehetetlen, hogy valaki ilyen legyen, mintha egy torz karikatúrát látnánk: az exelnök ugyanis éppen most dobott piacra két hihetetlen jó árú, limitált szériás terméket, egy közel 400 dolláros, aranyozott és amerikaizászlózott surranót meg egy aranyszínű dobozban árult, Győzelem-47-nek elnevezett kölnit. (Trump választási programja az Agenda 47 címet kapta, ahogy én 45-tel utalok rá, ő úgy utal magára 47-ként, azaz mint a későbbi 47-ik elnök.)

Ezekre a saját, szinte vallásos rajongótáborát megpumpolni akaró termékekre részben amiatt is szüksége van, mert a különböző bíróságok:

– 83 millió dollár (közel 30 milliárd forint) megfizetésére ítélték egy olyan ügyben, amikor egy már korábban jogerősen megítélt szexuális zaklatás-perben újra és újra azt állította, hogy nem zaklatta szexuálisan az illető hölgyet (annak ellenére, hogy erről már ítélet született), illetve

– pár nappal ezelőtt pedig egy New York-i bíróság mondta ki abban bűnösnek, hogy évtizedekre visszamenőleg meghamisították a könyvelési adatokat a Trump Organizationnál. Ebben a perben 355 millió dollárra plusz kamatköltségekre, több, mint 450 millió dollár azaz 160 milliárd forint büntetésre ítélte a narancsságra színűre festett hazudozót (a bíró az ítéletben szokatlan módon kiemelte, hogy a vádlottakból szinte már patologikus módon hiányzik a bűnbánat). Ezek csillagászati összegek, ennyiből már egy kisebb ország légvédelmét ellátni képes F-15-öst lehetne venni, vagy egy fél tucatnyi F-35-öst.

D. T. Jr. persze végig azt mondta, hogy politikai boszorkányüldözés folyik ellene, és minden alkalommal, amikor szót kapott, politikai indíttatású támadásról beszélt, és valami igazság van is ebben, hiszen a New York-i demokrata főügyésznő, Letitia James nyilvánvaló módon el akart ejteni egy nagyvadat, hiszen emiatt szavazták őt meg legfőbb ügyésznek; az már viszont az azóta New Yorkból Floridába költöző ingatlancsalón múlt, hogy ténylegesen annyi szabálytalanságot követtek el cégénél, hogy erre Jamesnek lehetősége is nyílt. Az pedig, hogy az exelnök elhíresült arról, hogy nem fizeti ki a védőügyvédeit, és hogy mint vádlott, rendkívül rosszul viselkedik, azt eredményezte, hogy nem tudott jónevű ügyvédi irodát vagy ügyvédet találni, és csak olyan ügyvédek vállalták el képviseletét, akik a szakma kevésbé jónevű művelői; valószínűleg ez is közrejátszhatott a megítélt összegek nagyságában. Ebben az ügyben védőügyvédje Alina Habba volt, egy eléggé vonzó külsejű nő, akiről kikerült egy olyan videó a netre, miszerint, saját szavaival, ő inkább lenne szép, mint okos, mert a külső megjelenést nem lehet imitálni, viszont ha eléggé szép, akkor sikeresen tettetheti magát okosnak is. Hát így sikerült.

A valószínű republikánus jelölt ezen kívül, miközben még mindig számos pere van folyamatban, a szokásos ostobaságával, kivagyiságával, narcisztikusságával és a hazaárulás fogalmát már-már kimerítő oroszbarátságával újra és újra reflektorfénybe kerül. Nem sokkal ezelőtt kijelentette, hogy az európai államoknak meg kellene fizetniük azt a védelmi pénzt Amerikának, ami miatt az Államok vállalta, hogy megvédi őket katonai támadás esetén, és gyakorlatilag felbíztatta Putyint, hogy nyugodtan támadjon katonasággal azokra az államokra, amelyek ezt nem teszik meg. Jelzem, hogy nem csak, hogy nincs ilyen, a maffiára jellemző védelmi pénz, de a NATO nem csak arról szól, hogy Amerika védi meg a társult feleket, hanem kölcsönösen megvédi az összes állam egymást, és sosem volt a GDP 2 százalékára rúgó, Amerikának fizetendő „védelmi pénz” – az adott államok ezt saját hadseregük fejlesztésére és fenntartására kell fordítsák, és nem feltétlenül amerikai haditechnika vásárlásával. DT amúgy is mintha minden befolyását latba vetné, hogy az Egyesült Államok NE támogassa tovább Ukrajnát, és mintha ezzel direkt Putyin keze alá játszana; nem sokkal ezelőtt volt egy szavazás arról, hogy az Államok 60 millió dollár értékű (21,5 milliárd forint, ez kevesebb, mint amennyit Izének fizetni kellene csak az első ügyben) támogatást nyújtson-e; ezt a republikánus képviselők kérése miatt összekapcsolták egy déli határszakasz megerősítését érintő törvénnyel; miután erről kétpárti megállapodás született, és úgy tűnt, hogy egyszerre lesz megszavazva az Ukrajnának nyújtott támogatás is és a déli határszakaszt megerősítő törvény is, a narancsszínű orosz ügynök felszólította a hozzá hű képviselőket, hogy azt ne szavazzák meg. Ennek oka, hogy kampányának központi elemévé akarja tenni a határszakasz megerősítését. De akkor miért nem akarja, hogy erről törvény szülessen? Mert akkor ezzel nem tudna kampányolni. Addig fontos neki a déli határszakasz, amíg azzal kampányolni lehet. Ha Biden elnöksége idején fogadnának el egy ilyen törvényt, az Bidennek jó pont, neki meg semmi; ezért direkt legyen inkább káosz, csak, hogy majd ő tehessen rendet. (Így volt elnöksége idején mindennel. Amit Obama elért, bármit is, azt igyekezett visszabontani, csak azért, hogy ne legyen semmi, amire elődje büszke lehet.) Az, hogy ezzel a narcisztikus, sőt, pszichopata magatartással Putyinnak kedvez, az őt nem érdekli, sőt. A 45-ös számú exelnök amúgy is mintha meg lenne illetődve Putyintól, gyakorlatilag ugyanolyan korlátlan hatalmat és gazdagságot szeretne magának, mint amilyen Putyinnak van, illetve azt, hogy ugyanúgy felnézzenek rá, ugyanúgy tiszteljék, féljék őt, mint Putyint félik Oroszországban; mintha példaképnek tekintené; egyúttal a republikánus bázis Putyin Oroszországát követendő mintaként kezdi beállítani (lásd erről Tucker Carlson videóit), ahol nincs helye a homoszexuális propagandának, nincs helye a tüncikézésnek, tiszták az utcák, mindenki hazafias nevelést kap, akit el kell ítélni, azt viszik a Gulagra, és ha ott véletlenül meghal, hát, így járt; és így tovább. Bocsánat, most pont az Orbán-féle szélsőjobboldal programját írtam le, de ezt szeretnék az amerikai repik is; nem véletlen a kölcsönös szimpátia Orbán, Putyin és Trump között. Putyin is a kereszténység és a normalitás utolsó európai védőbástyájaként tekint magára, Orbán is, és Trump is irigyli azt, hogy mennyien szavaznak mindig Putyinra (és Orbánra), mert a leadott szavazatok számát összetéveszti azzal, hogy mennyien szeretik őket, és fogalma sincs arról, hogy mi a demokrácia, és hogy a diktatúrákban a magas szavazati arány az nem azt jelenti, hogy a szavazók szeretik a vezetőiket, hanem azt, hogy elcsalják a választásokat.

Ide kívánkozik, hogy megyjegyezzem: 45 védőügyvédjeinek egyike az exelnök egyik perében azzal érvelt, hogy a hivatalban lévő elnöknek „totális immunitás” jár, ami persze egetverő ostobaság; és szerinte egy hivatalban lévő elnöknek még akár arra is van joga, hogy megölessen államérdekből valakit, aki az állam ellensége. Amikor a már hivatkozott Tucker Carlson pár nappal Navalnij halála előtt megjegyezte, hogy ez a realitás, hogy „vezetni egy országot annyit jelent, mint néha megölni egy ember”, akkor talán erre gondolt? Arra, hogy ha 45 megint elnök lehetne, akkor megölethetne valakit, pont, ahogy azt Putyin tette meg már számos alkalommal? (Teljesen mindegy, hogy Navalnijt megmérgezték, agyonverték, vagy Putyinnak ebben nem volt szerepe, és Navalnij legyengült szervezete saját maga adta meg magát egy egykori gulág-telepen működő börtönben.) Mindenesetre 45 Navalnij halálakor azonnal kiírta saját közösségi oldalára a következőt: „Biden:Trump Putyin:Navalnij”, azaz, hogy ő ugyanolyan áldozata a Biden által kreált boszorkányüldözésnek, ahogy Navalnij áldozata lett Putyin diktatúrájának. Ez persze minden alapont nélkülöző narcisztikus ostobaság, hiszen ellene azért folynak perek, mert ténylegesen elkövetett valamit, Nalalnij meg azért halt meg, mert ellene követtek el valamit; 45 pont, hogy saját országa Putyinja akar lenni, mivel, mint unokanővére, a pszichológus Mary Trump már elmondta róla: az exelnök egy gyerekkorában lelkileg megnyomorított, azóta is szeretre és elismerésre vágyó ember, aki ahelyett, hogy a gyerekkori traumáit feldolgozta volna, azokat továbbörökítette, és aki a szeretetet összetéveszi a rajongással, az elismerést a tőle való félelemmel, és aki világ életében egy kisstílű csaló volt. Aki addig emelte a tétet, hogy most nagypályásat játszik, és jelenleg már az a tét, hogy vagy elítélik őt, mint államellenes összeesküvést szövő embert, vagy sikerül másodjára is megszereznie az elnöki címet.

A harmadik oldalas függetlenként induló Robert Kennedy Jr-ról most nem írtam, a korábbi kétszámjegyű támogatása egyszámjegyűre olvadt. Nagyon úgy tűnik, hogy mindazok a demokraták, akik elégedetlenek Bidennel, és Kennedyre szavaztak volna, vagy azok a republikánusok, akik valaki újat akartak volna 45 helyett, végül beállnak a sajátoldali jelöltjük mögé az ellenoldali jelölt győzelmétől való félelem miatt. Így Kennedy számai olvadásnak indultak, és pont ennyivel kezdett erősödni Biden is. A legutóbbi felmérésekben már egál körül áll 45 ellen, sőt, van, ahol meg is veri őt. Akárhogy is: Biden és 45 összecsapása egy roncsderbire hasonlít, és megnyugvás nem lesz sem az előválasztási szezon hátralévő részében, sem a választás napján, sem a választás után, bármi is lesz az eredmény.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.