Volt egyszer egy Amerika – XXIV. rész

Eredeti megjelenés időpontja: 2019. április 21., helye: voltegyszeregyamerika.blog.hu

Másodközlés: 2024. július 29., Substack.

Ez a cikk — talán Al Capone miatt — az egykori index blogketrecének vezető helyére kerület.

Al Capone! Még ma is ámulattal vegyes borzongással ejtjük ki a nevet. Ő volt a J. Edgar Hoover által vezetett FBI első “első számú közellensége”, a Public Enemy No. 1. Életében legendássá vált bűnözőként, ahogy elfogásának körülményei is azok. Halála viszont megalázóan kisstílű volt, nem párbajban veszítette életét, és nem is a börtönben vagy a villamosszéken, hanem egy bacilus végzett vele.

Alphonse Gabriel Capone 1899. január 17-én született New Yorkban, olasz bevándorlók gyermekeként. Huszas éveinek elején került Chicagoba, egy Johnny Torrio nevű maffiózó testőreként, aki ott a szesztilalom kijátszására virágzó üzletet hozott létre. Ezt a maffiacsoportot örökölte tőle meg Capone utóbb, miután Torriot visszafogott hangvételű figyelmeztetésként majdnem lelőtte egy rivális maffiózó által ráküldött bérgyilkos, és inkább a “tisztes visszavonulás” mellett döntött. De mi is volt ez az alkoholtilalom, amely Capone felemelkedésének kulcsa volt?

A XX. század elején a régi, elmaradott, falusi Amerika (amilyennek az alapító atyák ismerték, és amilyennek Thomas Jefferson is elképzelte) és a lüktető, városi, kapitalista, globalizálódó Amerika (amilyennek mi ismerjük) többfrontos “harcban” álltak egymással. A falusi Amerika (pár anti-alkoholista, vallásos városlakóval, így például a kvékerekkel vagy a puritánok utódjaival szövetségben) a század elején egy nagy sikert ért el: a Tizennyolcadik alkotmánykiegészítés betiltotta az alkoholtartalmú italok előállítását, szállítását és forgalmazását az Egyesült Államok területén.

Az alkoholokkal szembeni mértékletességet hirdető mozgalom már a Jacksoniánus időktől kezdve benne volt az amerikai közgondolkodásban. Már 1914-re az akkori államok negyede úgy nevezett “dry” azaz száraz ország volt; az alkoholfogyasztás tilos volt, vagy korlátok közé volt szorítva (pl. csak bizonyos napszakokban lehetséges alkoholt inni, eladni), sőt, még jelenleg is jó néhány ilyen állam vagy legalábbis megye van, Kentackyban vagy Texasban például, így jelenleg is 18 millió amerikai él ilyen helyeken. Ekkoriban a gabonák alkohollá való érlelését amiatt is tiltották, mert túl kevés volt az élelmiszer; illetve, még az idegen-ellenesség is az alkohol-ellenességet erősítette: a sörfogyasztás a németekkel, a borfogyasztás az olaszokkal volt hozható kapcsolatba és így elítélhetővé. Tulajdonképpen a hivatalos szesztilalom előtt is már az Államok nagy részében korlátozva volt az alkoholfogyasztás.

Ez a “Nagyszerű Kísérlet”, ahogy Herbert Hoover elnök nevezte, járt pár előnyös és pár nem várt hatással. Egyfelől ténylegesen lecsökkent az alkohol-fogyasztás; a részegségből elkövetett vandalizmus, erőszaktevéses esetek száma meredeken zuhant, ahogy a túlzott alkoholfogyasztás miatti halálesetek száma is. Jóval kevesebb munkás verte el a gyárakban nehezen megkeresett pénzét italra. A probléma ott volt, hogy a teljes tiltás lépett életbe, az észszerű korlátozás helyett: több milliónyi, alkoholt mérséklettel fogyasztó amerikai számára vált lehetetlenné az ünnepi alkalmakkor

esedékes pohárköszöntő; a nagyobb városokban gyakorlatilag lehetetlen volt a tilalmat betartatni, virágzott a feketegazdaság, sőt, komplett maffia-csoportok emelkedtek fel a semmiből, hiszen az Alkoholtilalmi Iroda (Prohibition Bureau) nem volt képes annyi ügynököt mozgósítani, amennyire szükség lett volna, mindössze 1500-3000 ügynöke állt szolgálatba, közülük is sokan voltak korruptak. Az alkoholtilalomból kiépült feketegazdaság annyira jelentős bevételt hozott, hogy sokan otthon, házi körülmények között próbáltak különböző szeszes párlatokat előállítani, az orvosi alkohol forgalmazása is jelentős emelkedésnek indult. A törvény betarthatatlan volt: pár év alatt kiderült, hogy az alvilági bűnözés, a korrupció melegágya ez, ám jelentős antialkoholista lobbierők gátló tevékenysége miatt a tizennyolcadik kiegészítést csak 14 évvel később tudta érvényteleníteni a huszonegyedik.

Az egyik ilyen gengszter, aki felemelkedését az alkoholtilalomnak köszönhette, Alphonso azaz Al Capone volt. Capone kegyelmet nem ismerő erőszaktevő volt: nem átallotta rivális maffiózók szállítmányait kirabolni, felrobbantani ellenlábasai raktárait, üzemeit, akár fényes nappal is véres harcokat vívott velük a terjesztési területért, az ártatlan járókelőkre való tekintet nélkül, majd a bevételt legális üzletekben mosta tisztára. Nagyjából 500 gyilkosság és haláleset írható az ő számlájára; az 1929-es “Bálint-napi Mészárlás” (St. Valentine’s day massacre) különösen kegyetlen volt. Az amerikai nép sosem volt egy kimondottan törvénytisztelő nép, az amerikaiak a rájuk vonatkozó törvényeket korábban is önmagukra nézve szelektíven értelmezték, ám ami a 20-as, 30-as években történt, azt azóta is a maffia aranykorának lehet nevezni. Chicagoban több évben is többen haltak bele az alvilági harcokba, mint amennyien haltak erőszakos halált egész Angliában; el is nevezték Chicagot Amerika “Öldöklő Fővárosának” (Murder Capital). Al Capone birodalma több ezer fős maffia-csapatból állt, legális és illegális bevétele egy évben akkori pénzen számítva 60 millió dollár volt, ez mai értéken számolva közel 900 millió dollár, ez 250 milliárd forintnyi összeg, ez nagyjából Mészáros Lőrinc összvagyona; és ezt kereste meg Al Capone a becslések szerint egyetlen év alatt.

Al Capone a hatalmas gazdagságával túlzás nélkül állítható, világhírű volt. A pénzének egy komoly részét ajánlotta fel jótékony célokra: ő volt a nagy gazdasági világválság (The Great Depression) idején az első, aki ingyenkonyhát állíttatott fel a szegények számára. Állástalan chicagóiak számára ez volt az egyetlen napi táplálkozási lehetőség. Ekkor mondták róla, hogy akár politikus is lehetne, olyan népszerű, amit azzal hárított el, hogy mindene megvan, amit csak akar, miért akarná a kötöttségekkel terhes politikusi pályát választani? Szicíliában a maffia mai napig ezt csinálja: lehet, hogy egy illegális, informális hatalom birtokosa, de megvédi a szicíliaiakat. Al Capone “megvédte” a szegény chicagóiakat.

Al Caponét végül 1931-ben ítélték el adócsalás miatt: kiderült, egész életében egyszer sem adott be adóbevallást. Eliot Ness, az agilis ügynök göngyölítette fel ügyét, és juttatta bíróság elé. A vádalku 2 évről szólt, a bíró viszont azt érvénytelenítette, és 11 éves börtönbüntetést szabott ki rá, 66 társát közel 5000 vádpontban mondták ki bűnösnek. 1932-ben, mindössze 33 évesen került az Alcatrazba. Ekkor a börtönorvos hivatalosan is diagnosztizálta nála a szifiliszt és a trippert. A sors fintora: a fiatal Capone saját maga “próbálta ki” az általa futtatott örömlányokat 1920 körül, és ekkor kapta el ezeket a betegségeket. Bár 1908-ban orvosi Nobelt kapott Paul Ehrlich az arsphenamine szabadalmaztatásáért, amivel relatíve jól lehetett kezelni a korai stádiumú szifiliszt, de még az sem jelentett biztos gyógyulást. (A penicillint pár évvel később, 1928-ban fedezi csak fel Alexander Fleming, ami már gyógyulást hozott a kórra.) A betegségére jellemző hosszú lappangási periódus alatt sem volt kezelve: a valaha világhíres gengszter esetében a börtönben a betegsége harmadik, végső, idegrendszert romboló fázisába lépett. Többször nem fogadott szót a börtönőröknek: mint kiderült, már mentális, kognitív képességeit is kikezdte a betegség. Levelei érthetetlenek voltak. Fogsága utolsó évében végig a börtönkórházban volt: dezorientált, széteső személyiségű volt. 1939-ben kegyelemmel szabadult: egykori önmagának árnyéka se volt már, csak egy zombi: agya kisült. Luxusházának medencéjében horgászott: egész nap leste a nem létező halakat. Egykori gúnyneve, “Scarface”, azaz, Sebhelyesarcú helyett azt kérte, szólítsák “Snorky”-nak, Pipásnak. Egy vizsgálat szerint 1946-ra szellemi képességei (erős túlzással) egy 12 éves gyerek szintjére estek vissza. 1947-ben stroke-ot kapott, majd szívinfarktust, végül agyvérzésben hunyt el. Így ért véget az egykor nagy befolyású, riválisaival szemben kíméletlen, de a szegényekkel szemben altruista gengszterkirály élete.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerzőző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Nyáron meg aztán különösen nincs jövedelme.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1,2 eurót. Ez kb. egyharmadnyi belvárosi croissant vagy egynegyednyi balatoni lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom sem. A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.