Volt egyszer egy Amerika – XI. rész

Eredeti megjelenés időpontja: 2018. október 21., voltegyszeregyamerika.blog.hu

Másodközlés: 2024. január 8., Substack.

Közeledik a szavazás napja Amerikában: a november első vasárnapját követő első kedd. Na de miért pont erre a napra esik? Miért nem inkább egy októberi vasárnapra? Vagy egy májusira? Miért pont egy őszi munkanapra? Az USA-ban demokráciákhoz méltatlan módon nagyon alacsony a választói részvétel, ha az 55%-ot meghaladja, azt már relatív sikerként szokták elkönyvelni. Miért egy olyan napra tették hát a szavazás napját, amikor feltehetően sokan nem érnek rá? A válasz abban rejlik, hogy a törvény éppen csak 173 éves törvény, és akkoriban, 1845-ben, még egészen máshogy nézett ki az USA demográfiailag.

Ez előtt a törvényben szabályozott nap előtt szabadabb volt az államok mozgástere ebben a kérdésben, december első szerdája előtti bármelyik 34 napban tarthatták (megint csak egy mozgó nap), de ez problémás volt abból a szempontból, hogy a már lezajlott szavazások eredményeinek ismerete kihatással lehetett a többi, későbbi szavazásra. Emiatt aztán a Kongresszus úgy döntött, hogy egységesen, az egész szövetségi államra kiterjedően egy olyan napot választott… amelyikről úgy gondolták az akkori képviselők és szenátorok, hogy a lehető legtöbb ember számára adja meg a lehetőséget arra, hogy szavazzon!

Az ok abban rejlik, hogy a farmerek élete elég sok elfoglaltságot jelentett a földeken, és akkoriban a szavazóképes lakosság 90%-a farmer volt (a nők emancipációja sokkal későbbi), mindössze a lakosság kisebb része lakott városokban. Télen nem lehetett utazni a hó, jég, egyszóval, az időjárás miatt, tavasszal vetési, nyáron-ősz elején pedig aratási munkák voltak. Maradt tehát az ősz vége, amikor már véget ért minden munka a termés betakarításával, de még elég jók voltak az utak, hogy mindenki eljuthasson 1-2 nap alatt a hozzá legközelebbi városba, hogy szavazhasson. A mesterterv az volt, hogy az emberek vasárnap elmennek templomba, meghallgatják a reggeli misét, szekérre ülnek, és legkésőbb keddre megérkeznek a városba, és tudnak szavazni, esetleg vesznek is valamit a városban a szerdai vásárnap, esetleg eladják is a terményfelesleget, és még a következő vasárnap előtt hazaérnek.

Így aztán az a törvény, amelyik kezdetben azt a célt szolgálta, hogy a lehető legtöbben szavazhassanak, vált a legnagyobb akadályává annak, hogy ténylegesen sokan leadhassák voksukat. Rengetegen vannak ugyanis, akik egyszerűen nem tudják megoldani, hogy ne dolgozzanak aznap (természetesen a szegényebb rétegekből, honnét máshunnan), vagy nincs egyszerűen idejük munka előtt, munka után, hogy leszavazzanak. A legutóbbi szavazáson 137,5 millió választópolgár szavazott, a névjegyzékben szereplők 61,4%-a, ez a XXI. században a legalacsonyabb. Ezen belül 2008-ban a jövedelem szerinti legalacsonyabb 20%-ból 41,25% szavazott, míg a népesség legfelső 20%-ának 76,5%-a adta le voksát. Arról már nem is beszélve, hogy a különböző államok által megszabott feltételeknek (pl. fényképes igazolvány, születési anyakönyvi kivonat stb.) kimondottan két réteg nem tud elég jól megfelelni: az idős feketebőrűek, és a fiatal egyetemisták. Érdemes megjegyezni azt is, hogy az általános iskolai végzettségűek közül csak minden negyedik ment el szavazni, míg a felsőfokú végzettségűek közül minden negyedik maradt csak otthon, de nyilván a végzettség és a jövedelem között létezik összefüggés.

Nem meglepő tehát, hogy míg a XIX. században elő-elő fordult 80%-os részvétel is, de 70% alá ritkán csúszott, addig a XX. században néha 50%-nál is kevesebben mentek el voksolni, de a 60%-os részvételt ritkán lépte túl a választási részvétel. Nem véletlen, hogy Bernie Sanders szocialista (független) szenátor is azt szeretné, ha a szavazás napja munkaszüneti nap lenne; az biztos, hogy csak azért, mert egy törvény régi (173 éves), még nem feltétlenül jó, főleg, ha pontosan azzal ellentétes hatása van, mint amilyen célért annak idején létrehozták, azaz, ha pont, hogy akadályozza azt, hogy minél többen mehessenek szavazni, holott az eredeti intenció ez lett volna.