Asimov tehát alapvetően két ötletre épített a regénysorozat megírásakor. Egyfelől, a történelmi szükségszerűségre; arra, hogy bizonyos dolgok megtörténnek még akkor is, ha az egyes embernek van (valamekkora) döntési szabadsága; az egyes ember történelmi léptékben nem számít. Ezt a történelmi szükségszerűséget nem egyfajta szocialista-materialista módon kell értelmezni, inkább azt jelenti, hogy ha van vasérc a földben, akkor előbb-utóbb kialakul a vasat használó kultúra is, ha pedig van nemesíthető növény, háziasítható állat, akkor előbb-utóbb nemesítik és háziasítják is azokat.