A Nílus földünk leghosszabb (vagy második leghosszabb) folyója, sőt, az ókorban még szélesebb is volt a medre (az Asszuáni-gát megépítésével kissé szűkebbre szabódott a folyása). Forrása mai napig némiképp bizonytalan, az ókorban, illetve az ókort közvetlenül megelőző neolitikus időkben sem ismerték vizének eredetét az itt letelepedő, növénytermelésre és állattartásra átálló gyűjtögetők és vadászok. Így aztán azt sem tudták mire vélni, hogy miért van az, hogy az esőmentes nyár elején a vízszint emelkedni kezd (egész nyáron emelkedett egészen szeptember elejéig) és kiönt medréből — isteni csodának hitték.